Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

„Szabadság, gyermekem, szabadnak lenni, ez a boldogság – összegezte hangosan. Elmosolyodtam, s közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy én mikor éreztem magam utoljára szabadnak.” Nehéz szavakban átadni mindazt az érzést, amelyet kaptam ennek a regénynek az olvasásakor. Egy részről tűpontos képet kaptam arról, hogy az én életemben hol vannak az elakadások, mely triggerpontok nyomogatása az, ahol még messze se vagyok rendben és van mit megdolgozni az idő előre haladásával. Más oldalról viszont tükröt tart a ’90-es években felnőtt generáció elé és bizonyos szinten be is olvas, ha úgy nézem. „Félek, hogy nem bírom majd, és megint a spájzban fogom halálra zabálni magam titokban, aztán...

bővebben

Pifkó Célia: Doboz a Titanicról

„Talán ha elég sokan szólalnak meg, és elég hangosan, akkor megváltoztathatjuk a dolgokat.” Nagyon érdekesnek találom azokat a történeteket, amelyek valamely történelmi katasztrófához kötődnek, akár fiktív, akár hűen megörökített, dokumentációs formában íródtak. A Cerkabella Kiadó sajátos sorozatán belül (Ikonikus), olyan regények jelennek meg, amelyek valamelyik történelmi periódus drámai eseményeihez köthetőek. Tavaly Somfai Anna – A fal túloldalán című könyvét olvashattuk az ifjúsági zsűrivel, amely a berlini fal időszakában játszódott. Ezúttal az 1900-as évek elejére kalauzol el minket eme kötet, amely közvetlenül a Titanic óceánjáró elsüllyedése után veszi kezdetét. Pifkó Célia...

bővebben

Kim Simonsen: Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé

„Carl Sagan azt mondta a Földről, ahogyan az űrből látta: Minden egyes ember, aki valaha élt, ott élte az életét.” A fenti idézet a könyv egyik legtisztább verse, amely számomra a maga egyszerűségében sokkoló hatással bírt. Kezdve magával a ténnyel, miszerint minden élőlény mulandó, megszületik és meghal. Ebből kifolyólag a Föld nevű égitesten éli le mindenki a maga kijelölt életszakaszát. Ennek tudatában, és mert ez a kötet alap esetben egy gyászfeldolgozás tulajdonképpen, egy duális folyamatnak lehetünk a részesei. Mert egyrészről maga a szerző emlékezik meg szeretett édesapjáról a biológiát és természetet hívva segítségül, másrészről az emberi rombolás nyomait is felfedezni vélhetjük...

bővebben

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

„Harmat-e, könny-e a májusnak esője? Díszes szép madár vidd magaddal a nevem vidd a felhőkön túlra” Alapvetően nagyon szeretem az ázsiai országok eltérő kultúráját, bár tény, hogy kimondottan nagy kedvenceim közé tartozik, Kína és Dél-Korea. Ezen országok hiedelemvilágáról mindig örömmel olvasok, nézem filmjeiket és nagy érdeklődéssel hallgatom zenéiket, figyelem politikai helyzetüket. Ám akad egy népcsoport, amelyről annyi pozitív és negatív információt hallottam, mégis az egyik legkülönlegesebb kultúrával és művészetekkel rendelkező, talán túlságosan is szabályokhoz kötött világ, ez pedig nem is lehet más, mint Japán. Évek óta olvasom a japán szerzők műveit, mégis távol éreztem...

bővebben

Paolo Cognetti: Lent a völgyben

„45 éves vagyok. Nincs állandó munkám. Képzeljétek, micsoda luxus így élni. Próbáljátok meg elképzelni.” Nagyon sokat hallottam Paolo Cognetti íróról az utóbbi pár évben. Az egyik általam kedvelt booktuber is beszélt róla, így megvásároltam bizalmi elvként Nyolc hegy című regényét, bár kissé kétkedve fogadtam az alkotót. Nézze el nekem mindenki, de az olasz szerzők közül egyedül Oriana Fallaci írónő neve égett bele eddig lelkembe. Mivel új élményeket gyűjtök, így beiratkoztam pár könyvtárba és szinte nyújtotta kezét eme kisregény a pulton, hogy vigyem haza és merüljek el rejtelmeibe. Most, hogy túl vagyok eme regény olvasásán, azt hiszem, hogy éledezik bennem egy új rajongói...

bővebben

Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns – Könyvek varázslata (Könyvek varázslata 1.)

„A kötetek énekeltek, amikor a csillagfény beáradt a könyvtár ablakain. Megkínozta őket a fájdalom, és olykor összetört a szívük. Némelyik rosszindulatú és groteszk volt – ahogy időnként maga a külvilág is. De a külvilág sem vált kevésbé érdemessé ettől arra, hogy harcoljanak érte, mert ahol sötétség van, ott van fény is.” Mostanában kerülöm az olyan fantasy köteteket, amelyekben tinédzserek világmegváltó feladatairól olvashatok, mert már cseppet unom, hogy sokszor egy maréknyi fiatalon múlik az emberiség sorsa. Ám egy kedves barátnőm azt mesélte, hogy higgyem el, ez a regény valami teljesen máson alapszik és bár a szereplők fiatalok, mégis sokkal többet ad, mint elsőre gondolnám. Hogy...

bővebben

Tove Ditlevsen: Gyerekkor (Koppenhága-trilógia 1.)

„Gyerekkorom utolsó tavasza hideg és szeles. Olyan az íze, mint a por, a szaga fájdalmas elválásokra és változásokra emlékeztet.” Olybá tűnik, hogy a gyermekkor nem mindenkinek csupa móka és kacagás, sőt, sok esetben tele van árnyékokkal, reszkető, halk szavakkal és félelemmel. Mintha csupán azzal bűnt követne el bárki, hogy világra született. Egyes családoknál valóban fénnyel teltek a mindennapok és sok mosoly mellett, a meleg étel és a fűtött lakás az alapokhoz tartoznak. Míg másoknak napi egy étkezéssel, mindig morgó gyomorral csoszognak az órák és csak akkor boldogok a pillanatok, ha valamelyik szülő éppen nem felejti el rá ruházott szerepét. A gyermeki élmények meghatározóak a...

bővebben

José Saramago – Tetőablak

„Minden életkor a legkönnyebb és legkézenfekvőbb magyarázattal él.” Nagyon szeretek olyan regényekről írni, amelyek egyszerű emberekről szólnak. Ahol az olvasó bárkinek a bőrébe is bújva, hitelesen átélheti az események adta következményeket, olyan érzelmi ábrázolással találkozhat, amely méltán azt tükrözi, hogy a hétköznapi életből merített mindennapokból kimetszett, éppen csak kicsit leporolt vagy éppen kifényezett gondolatokat adja át. Ezek a történetek nem akarnak másnak látszani, mint amilyenek valójában: könnyűek, mégis tragikusak, egyszerűek ám talán pont ezért felfoghatatlanok néha. Mert miről beszélünk tulajdonképpen? Jelen esetben José Saramago ragadott tollat valamikor –...

bővebben

Sarah Crossan – A szív helye

„Minden gyorsabban elmúlik, mint kellene.” A fenti idézet nagy igazságot hordoz magában, hiszen egyik pillanatban még feszes bőrrel, tele reménnyel és hittel éljük az életünket, majd egyszer csak arra eszmélünk, hogy eltelt tíz, húsz, akár több évtized is és azok a nagy tervek, amelyek hajdanán hajtottak minket előre, szinte a feledés homályába tűntek és csak kevesen mondhatják el magukról, hogy a szerint éltek eddig, ahogy hajdanán dobbant a szívük. Ráadásul minden korszaknak megvannak a maga ínséges időszakai, legyen az akár saját korunkat tekintve vagy éppen az 1840-es évek Írországát nézve. Ebben az időszakban egyébként a történelem igencsak kegyetlen tanítóleckét adott az ír...

bővebben

Halász Rita – Betonba hímezve

„A puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz.” Nem voltam felkészülve erre a regényre, most már biztosan kijelenthetem és azt is, hogy ehhez foghatót még sosem vettem kézbe. Egy részről egy modern korban élő fiatalasszonyról olvashattam, akit házasságkötésük után rögtön elhagy a férje és az anyós beköltözésével kezdetét veszi két megtört szívű asszony kálváriája. Egymásra támaszkodva megértik, hogy a nők sorsa minden korban nagyon hasonló és a keserű tapasztalatok, amelyek felgyűlnek az évek alatt bennük csupán annyiban térnek el, hogy más bőrszínnel, néphez tartozva hullajtják el könnyeiket. Másrészről pedig Jézus életének rekonstrukcióját figyelhettem meg, ahol elsődlegesen...

bővebben

« Régebbi bejegyzések