„víz hull az égből
amíg le nem esik a földre
ilyen dolgok vannak”

Pontosan tudom, hogy milyen nehéz szembenézni a magánnyal igazán, mindennap. Még akkor is, ha emberek vesznek körül, van társam az életben és mégis néha olyan, mintha egyedül lennék ezen a Földön. De hogyan lehetséges ez? Annyiszor megkérdeztem már magamtól, de nem igazán leltem feleletre, egészen mostanáig. Az egyedüllét nem feltétlen magányos állapot, de ha egy egyedi szemléletű fiatalember naplóját olvasva találkozom ezzel a jelenséggel, akkor megérthetem, hogy a magány egy átmeneti kondíció, amely néha a kirekesztettek védjegye, míg máskor ajándék az állandó zajban, sürgölődésben. Andris Kalnozols – Szólíts Naptárnak című írása egy látszólag egyszerű történet egy fiatal férfiról, Oskar-ról, akit a legtöbben csak Naptárnak becéznek. Egy lett kisvárosban él idős édesanyjával kettesben és naplót vezet a helyi pap tanácsát megfogadva, legalábbis kezdetben. Eleinte csak a napi, apró rutinokról számol be naplójában, míg később – ahogy élete is virágzásnak indul – úgy tágul ki a világa, hiszen idővel közösségi munkát kezd végezni, és jegyzeteli az emberek életének apró eseményeit – születésnapokat, temetéseket, hétköznapi történéseket.

„[…] késő este eszembe jutott, hogy foglalkozhatnék pénzkereséssel. Korábban nem is gondoltam erre. Úgy értem, lehet, hogy ha szándékosan keresed, nagyobb az esélye, hogy megtalálod? Nekem úgy tűnik, hogy így kellene lennie. Kipróbálom.”

A könyv nem cselekményközpontú. Inkább egy belső monológokból, megfigyelésekből és elcsendesedésekből épülő világ. A regény igazi témája a másság és az ártatlanság fókuszában mozgó, talán kissé melankolikus megfigyelés a közvetlen környezetre figyelve. Oskar talán kicsit kívülálló, kicsit naiv és gyermeki. Egy nagyon érdekes kérdést vett fel, amelyről érdemes hosszabban gondolkodni. Hogyan működik a világ, ha valaki nem védekezik ellene cinizmussal? Nos, erre a választ mindenkinek magának kell meglelnie.

„Az emberek azt mondják: „Ma már minden másképp van.” Vagy: „Mától más ember leszek.” Vagy: „Mai szemmel nézve.” Vagy: „Ma egészen más szemszögből látom a dolgokat.” Vagy: „De ma egy új nap van.” Vagy: „A mának kell élni.” De a vicces az, hogy végül is nem egy másik ember. És általában csak azok beszélnek a máról, akik tegnap elrontották a dolgokat.”

Eleinte nagyon tetszett, ahogy megismertem Naptár kis világát, szeretett édesanyját, a körülötte élő embereket. Éreztem és bizonyos mértékig értettem hezitálásait, rácsodálkozásait, de büszke is voltam rá, ahogy egyre jobban kitágult a világa, merészebbnél-merészebb ötleteket valósított meg és nem nyugodott bele az elutasításba vagy éppen az útjába kerülő gondokba. Ráadásul kívülállósága és egyedi szemlélete által nemcsak különleges, hanem egyszere átlagos is, ha csak egy külső szemlélőt kérdeznénk meg. Elvégre van családja, barátai, „dolgozik” és plátói szerelme is fel-feltűnik. Minden adott egy megfelelő élethez, ám Oskar nem szólal meg olyan könnyen, míg naplóján keresztül mégis számos szomorú, néhol enyhe humorral meghintett eseményekről kapunk képet. Egy csodálatos lélek, aki megtanulta a naptárban szereplő minden egyes nevet és dátumot és nagy érdeklődéssel veti bele magát a színház misztikus világába.

„Holnap hosszú útra kell indulnom, és ez nagyon komoly, nem őrültem meg, nem tudom, hogy visszajövök-e, még nem tudom pontosan, hová megyek, csak azt tudom, hogy megszegem az ígéretemet, hogy együtt maradunk. De nem tudom kivárni, amíg ti kezditek el egyesével megszegni az ígéretet. Azt nem bírnám ki. És a végén úgyis egyedül maradok, de akkor már túl késő lesz arra, hogy szembenézzek az ismeretlennel.”

Összességében elmondhatom, hogy a szerző nyelvezete ugyan egyszerű, de érzékenyen költői, hiszen sok benne a finom humor és a szelíd irónia is. A regény pedig egy halk, emberiközeli történet a figyelemről, a másságról és arról, hogy milyen törékeny, mégis fontos dolog számon tartani egymást. Valóban egyedi és szívet rabló mű, amelyet bátran ajánlok olvasásra bárkinek.

„A könyveknek nem lehet hinni. Legalábbis a telefonkönyvnek biztos nem.”

A könyvet megleled, ha a Prae.hu weboldalra ellátogatsz.

Írta: NiKy

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
❤️Kedvenc!❤️