Arvo Valton – Cseresznyeág

„[…] ifjú korában az ember azt gondolja, még minden előtte áll. A túlzó hit is ostobaság, de még nagyobb ostobaság, ha az ember elhanyagolja és kellemetlennek véli a további kutatást és elveszíti kíváncsiságát.” Nagyon szeretek kalandozni a világirodalom különböző szegmenseiben, hiszen számos olyan szerző élt vagy él, akik nem a legnépszerűbbek, elvégre alkotásaik általában olyan tematikákat dolgoznak fel, amelyek inkább szépirodalom, sem mint a szórakoztató szféra kategóriájába esnek. Ráadásul nagyon kedvelem azokat a könyveket, amelyek rövidségük ellenére rendkívüli tartalommal bírnak. Egyik ilyen keresgélésem alkalmával bukkantam rá a mostani olvasmányomra is, amely már...

bővebben

Bendl Vera – Majdnem negyven

„Azt mondta, a szabadság sokszor veszteséggel kezdődik. (…) aki nem vesztett még semmit, nem is lehet szabad.” Hosszú idő óta először vásároltam meg egy könyvet azért, mert megtetszett a címe, bár ez így teljesen nem valós. A valódi indokom abban rejlett, hogy én is a küszöbén állok a címben megnevezett bűvös számnak és reméltem, hogy egy olyan hiteles, mai – XXI. századi – nő vívódásait követhetem nyomon, aki akár én magam is lehetnék. Bár Katalintól számos tényező elválaszt, mégis reméltem, hogy a gondolataim visszatükröződnek, akár csak kis szegmensében is a történetben. A remény hal meg utoljára, tartja a mondás, de én ezt már a kötet felénél elengedtem… Bendl Vera írónő...

bővebben

Seres László – Láger sztornó

„Minden egyes búcsú, minden egyes elutazás megemészthetetlen, hiszen magában hordozza annak lehetőségét, hogy az illető soha az életben nem jön vissza.” A Holokauszt témaköre kiapadhatatlan ihlet forrása a szerzőknek, történet mesélőknek. Az elmúlt években csak jómagam több tucat ilyen írást vettem kézbe, amelyek hol az áldozat szemszögéből, hol az elkövetők oldaláról tárták fel a genocídium sötét korszakát. A mostani olvasmányom némiképpen más szemszögből vizsgálja a fent említett tematikát, ámbár nem egyedülálló abban a tekintetben, hogy a transzgenerációs örökség szegmenséből közelít hozzá. Hogy milyen örökséget kapunk egy traumatizált felmenőtől, az szinte borítékolható,...

bővebben

Mario Bellatin – Jacobo, a mutáns

„Az ablakok megdermedtek. A férfiak bőre állandóan vizes. Egy Gólem. Egy tucat főtt tojás. Semmilyen mutáció nem ment végbe. Csak egy sziklatengeren legelésző néhány bárány képe jelent meg.” A fenti idézet talán kissé szokatlannak tűnhet elsőre, ráadásul az értelmezése sem könnyű, úgy vélem. Talán érdemes úgy tekinteni rá, mint egy álomfoszlányokat idéző részletre, ahol nem kapunk egyértelmű jeleneteket, de a maguk kaotikusságában könnyebb egy egységben „látni” őket. Ez a szövegrészlet egyébként aperiodikus a kötetben, de pont ezért mindig más értelmet nyer magának. A mű nagyon egyedi stílusú, amely különösen nagy figyelmet igényel, bárki veszi is kézbe. Mario Bellatin (1960....

bővebben

Böröczki Csaba – Salomé nem szeret senkit

„Végül is azzal kell lenni, aki megbecsül.” Az idő egyre csak telik, néha szinte pillanatoknak érezzük a napokat, heteket és bizonyos szinten az éveket is. A gyermeki varázs hamar megkopni látszik miután átléptük a felnőttek világához tartozó küszöböt és bár mindannyian más-más életet élünk, a végére ugyanoda fogunk kikötni. Legyél nő vagy férfi, fiatal vagy hosszú évek porától megkopott kabátban szemlélődő idős lélek, mindig attól függ a boldog, igaz vég, hogy milyen hittel és cselekedettel jártad végig a rád szabott utat. A mostani olvasmányom is egy egészen friss aspektusból mutatja be, - egy ötvenes forma férfi szemszögén keresztül – a létezés és elmúlás, a valóság és látszat...

bővebben

María Gainza – Látóideg

„Nincs nyomasztóbb egy eltitkolt családi legendánál. Erre az alapkőre épülnek a családok, innen ered a szülők és a gyerekek közötti kapcsolatban a zárt klán érzés, amiért senki sem foglalkozik személyesen a másikkal.” A minap egy igen érdekes álomban volt részem. Ugyan teljesen minden részlete már nincs meg, mégis szeretném megosztani veletek. Egy hideg, ám verőfényes napsütéses reggelen kissé zaklatottan „ébredtem”, hiszen befészkelte magát a szívembe egy érzés. Tudtam, hogy aznap rengeteg dolgom van, mégsem bírtam szabadulni tőle. Végül úgy döntöttem, hogy engedek – tőlem szokatlan módon – ennek a mély, és kissé agresszív sugallatnak és elmegyek a Szépművészeti Múzeumba. A...

bővebben

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.” Évről-évre egyre több olyan kiadvány jelenik meg a hazai könyves piacon, amely a családon belüli erőszak és azon belül is a pedofília témaköröket veszi górcső alá. Eme két tematika súlyos önmagában is, de együtt nagyon megrázó, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy felfoghatatlan az áldozatok vonatkozásában. A gyermekvédelmi és jogi intézmények malma lassan őröl és sok esetben a családon belüli abúzus egy ismétlődő, folyamatos, a hétköznapi élethez hozzátartozó folyamattá válik a bántalmazó és áldozata között. Egy ilyen család...

bővebben

Bergsveinn Birgisson – Válasz Helga levelére

„A szerelem nem csupán városi romantikus történet, hogy túlcsordul és megállás nélkül ömlik, mintha valami örök pumpa hajtása. (…) az embernek ki kell tartania a döntése mellett, táplálnia kell azt és nem eltérni tőle – ez a szerelem.” Vajon mi a szerelem? Teszem fel immáron sokadszorra ezt a kérdést, hiszen egy megfoghatatlan, láthatatlan definícióról beszélünk, mégis az egyik legmeghatározóbb fogalom mai világunkban. Az emberi érzelmek bonyolultsága mindig is vitatott kérdés volt. A mély érzelmű lelkek meghatározó szerepet töltöttek be az emberiség történelme során. A szerelem, közismertebb nevén románc számos formában megihlette évszázadok óta a művész...

bővebben

Andrés Barba – Fényes köztársaság

„Talán lehetetlen megérteni és megbocsátani másoknak, ha az ember nem érti meg önmagát, és nem bocsát meg önmagának.” Gyerekek. Ha ezt a szót kiejtem a számon, mindig valami különlegesre gondolok. Lelki szemeim előtt apró kis talpak jelennek meg, mosolygó arcok és kacagást vélek hallani. Az ártatlanság fogalmának megtestesítője és valami határtalan naivitást párosítok eme korosztály irányába. Pedig sehol sincs megírva, hogy a gyermekkor csupa móka és kacagás, mégis szeretném azt gondolni, hogy mindenkinek kijut a boldog, felhőtlen kezdet. És talán pont ezért is reagál a testem, kissé negatívan, ha a gyermekeket veszi górcső alá egy mű. Hiszen a szorongás érzését jól ismerem a...

bővebben

Borbély Szilárd – Nincstelenek

„Én is azt szeretném, ha nem félnék. Nem is hegedülni akarok megtanulni, hanem nem félni.” Hogy őszinte legyek először nem akartam írni az erről a regényről, mert túl sok volt egyszerre, de végül úgy döntöttem, hogy mégis érdemes leírni a gondolataimat róla, hátha mások is észreveszik és elolvassák. Ennek a kötetnek lelke van és kicsit talán gyűjtő is egyben, emberi lelkeket gyűjt, mert aki kézbe veszi, az otthagy magából egy apró szeletet és azt már sosem kapja vissza. Borbély Szilárd (1963.november 1.- 2014.február 14.) József Attila –díjas magyar költő, író, egyetemi oktató, irodalomtörténész. Elsődlegesen versei által ismerhette meg a publikum nevét hazánkban. Első regénye,...

bővebben

« Régebbi bejegyzések