KÖNYVELVONÓ

Tillmann Pentele: Aranymogyoró

Tillmann Pentele: Aranymogyoró

„– Csókolom! Segíthetek? – kérdezi a cipekedő nénit, aki ezt foghíjas mosolyával elfogadja. – Nagyon szépen köszönöm, kisfiam! – hálálkodik már bent a földszinti szobakonyhás lakásában. Előveszi a szatyrát hízlaló lufit és leereszti. – Igazából semmi nem kellett. Az üzletben egy kis pletyka közepette apránként felfújom, végül összekötöm a száját, betuszkolom a szatyromba és elköszönök. Ennyi kikapcsolódásom van napi szinten.”   Kissé szokatlan stílussal találkoztam ebben a csepp kötetben. Rólam köztudott, hogy nagyon kedvelem Tillmann Pentele szerző írásait, bár eleddig csupán költői vénájából szívtam ki a kissé édessé vált nedűt, amely éhes lelkemnek egyre kevesebbet adott....

bővebben
Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről

Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről

„Nagymama és nagypapa. Két szó, amely meg tud vigasztalni, mint egy vallás, vagy egy mamutfenyő.”   Kevés olyan szerzőt tartok számon, aki az első sorától az utolsó betűig képes a teljes figyelmemet, minden idegszálamat, minden lélegzetvételemet magához kötni. Hiszen hol elakad a lélegzetem, hol kapkodóvá válik, hol sírva fakadok, hol mosolyra görbül ajkam, hol szívemen repedés kezdődik, hol összeforrni látszik és mindezt egyetlen történettel elérve, amely jelent esetben Jón Kalman Stefánsson – Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről című regénye. Ebben a könyvben benne van minden, amit felsoroltam fentebb és talán kicsivel több is, mint kellene. Már maga a borító is olyan csodálatos...

bővebben
Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak

Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak

„víz hull az égből amíg le nem esik a földre ilyen dolgok vannak”   Pontosan tudom, hogy milyen nehéz szembenézni a magánnyal igazán, mindennap. Még akkor is, ha emberek vesznek körül, van társam az életben és mégis néha olyan, mintha egyedül lennék ezen a Földön. De hogyan lehetséges ez? Annyiszor megkérdeztem már magamtól, de nem igazán leltem feleletre, egészen mostanáig. Az egyedüllét nem feltétlen magányos állapot, de ha egy egyedi szemléletű fiatalember naplóját olvasva találkozom ezzel a jelenséggel, akkor megérthetem, hogy a magány egy átmeneti kondíció, amely néha a kirekesztettek védjegye, míg máskor ajándék az állandó zajban, sürgölődésben. Andris Kalnozols – Szólíts...

bővebben
Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

„Szabadság, gyermekem, szabadnak lenni, ez a boldogság – összegezte hangosan. Elmosolyodtam, s közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy én mikor éreztem magam utoljára szabadnak.”   Nehéz szavakban átadni mindazt az érzést, amelyet kaptam ennek a regénynek az olvasásakor. Egy részről tűpontos képet kaptam arról, hogy az én életemben hol vannak az elakadások, mely triggerpontok nyomogatása az, ahol még messze se vagyok rendben és van mit megdolgozni az idő előre haladásával. Más oldalról viszont tükröt tart a ’90-es években felnőtt generáció elé és bizonyos szinten be is olvas, ha úgy nézem. „Félek, hogy nem bírom majd, és megint a spájzban fogom halálra zabálni magam titokban, aztán...

bővebben
Kim Simonsen: Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé

Kim Simonsen: Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé

„Carl Sagan azt mondta a Földről, ahogyan az űrből látta: Minden egyes ember, aki valaha élt, ott élte az életét.” A fenti idézet a könyv egyik legtisztább verse, amely számomra a maga egyszerűségében sokkoló hatással bírt. Kezdve magával a ténnyel, miszerint minden élőlény mulandó, megszületik és meghal. Ebből kifolyólag a Föld nevű égitesten éli le mindenki a maga kijelölt életszakaszát. Ennek tudatában, és mert ez a kötet alap esetben egy gyászfeldolgozás tulajdonképpen, egy duális folyamatnak lehetünk a részesei. Mert egyrészről maga a szerző emlékezik meg szeretett édesapjáról a biológiát és természetet hívva segítségül, másrészről az emberi rombolás nyomait is felfedezni vélhetjük...

bővebben
Paolo Cognetti: Lent a völgyben

Paolo Cognetti: Lent a völgyben

„45 éves vagyok. Nincs állandó munkám. Képzeljétek, micsoda luxus így élni. Próbáljátok meg elképzelni.”   Nagyon sokat hallottam Paolo Cognetti íróról az utóbbi pár évben. Az egyik általam kedvelt booktuber is beszélt róla, így megvásároltam bizalmi elvként Nyolc hegy című regényét, bár kissé kétkedve fogadtam az alkotót. Nézze el nekem mindenki, de az olasz szerzők közül egyedül Oriana Fallaci írónő neve égett bele eddig lelkembe. Mivel új élményeket gyűjtök, így beiratkoztam pár könyvtárba és szinte nyújtotta kezét eme kisregény a pulton, hogy vigyem haza és merüljek el rejtelmeibe. Most, hogy túl vagyok eme regény olvasásán, azt hiszem, hogy éledezik bennem egy új rajongói...

bővebben
José Saramago – Tetőablak

José Saramago – Tetőablak

„Minden életkor a legkönnyebb és legkézenfekvőbb magyarázattal él.”   Nagyon szeretek olyan regényekről írni, amelyek egyszerű emberekről szólnak. Ahol az olvasó bárkinek a bőrébe is bújva, hitelesen átélheti az események adta következményeket, olyan érzelmi ábrázolással találkozhat, amely méltán azt tükrözi, hogy a hétköznapi életből merített mindennapokból kimetszett, éppen csak kicsit leporolt vagy éppen kifényezett gondolatokat adja át. Ezek a történetek nem akarnak másnak látszani, mint amilyenek valójában: könnyűek, mégis tragikusak, egyszerűek ám talán pont ezért felfoghatatlanok néha. Mert miről beszélünk tulajdonképpen? Jelen esetben José Saramago ragadott tollat valamikor –...

bővebben
Halász Rita – Betonba hímezve

Halász Rita – Betonba hímezve

„A puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz.”   Nem voltam felkészülve erre a regényre, most már biztosan kijelenthetem és azt is, hogy ehhez foghatót még sosem vettem kézbe. Egy részről egy modern korban élő fiatalasszonyról olvashattam, akit házasságkötésük után rögtön elhagy a férje és az anyós beköltözésével kezdetét veszi két megtört szívű asszony kálváriája. Egymásra támaszkodva megértik, hogy a nők sorsa minden korban nagyon hasonló és a keserű tapasztalatok, amelyek felgyűlnek az évek alatt bennük csupán annyiban térnek el, hogy más bőrszínnel, néphez tartozva hullajtják el könnyeiket. Másrészről pedig Jézus életének rekonstrukcióját figyelhettem meg, ahol elsődlegesen...

bővebben
Babarczy Eszter – Apám meghal

Babarczy Eszter – Apám meghal

„Néha el kell veszíteni valamit, hogy megnyerhess valami mást.”   Ezt a könyvet a Merítés-díj Olvasókör januári kibeszélőjének alkalmából választottam most, bár alapvetően is a radaromon volt. Tavaly már volt szerencsém egy témakörében igen csak hasonló kötethez, szintén a fent említett esemény okán (Bánki Éva – Apjalánya), ahol egy nagyon személyes légkörben teremtettük meg múltunk és jelenünk vonalvezetésén át a regény üzenetét, vallomását. Valami hasonlóra számítok most is, bár ahogy nincs két egyforma történet, úgy beszélgetés sem. A kötet mindazonáltal valami olyan letargiába rántott kezdetben, amit nem igazán éreztem komfortosnak, ezért csak kétszeri nekifutásra tudtam...

bővebben
Mán-Várhegyi Réka – Vázlat valami máshoz

Mán-Várhegyi Réka – Vázlat valami máshoz

„(…) már rengetegszer elmeséltem ezt a történetet, kezdem azt hinni, hogy nem is igaz.”   Nem tagadom, hogy elsősorban azért vettem meg ezt a könyvet, mert rajta volt az egyik Merítés-díj Széppróza listán, másodsorban viszont érdekelt, hogy mi a közös négy középkorú nőben, akik teljesen eltérnek egzisztencia, foglalkozás és életvitel tekintetében. Nos, a választ megtaláltam, bár nem egészen erre számítottam. Mán-Várhegyi Réka – Vázlat valami máshoz című könyve 2022-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. A kötet négy nő életébe enged betekinteni, így tulajdonképpen ennyi részre is bontható a kiadvány. Hogyan könnyíti meg életünket az asszertív kommunikáció? Felkészülés a katasztrófára Néma...

bővebben