„A kötetek énekeltek, amikor a csillagfény beáradt a könyvtár ablakain. Megkínozta őket a fájdalom, és olykor összetört a szívük. Némelyik rosszindulatú és groteszk volt – ahogy időnként maga a külvilág is. De a külvilág sem vált kevésbé érdemessé ettől arra, hogy harcoljanak érte, mert ahol sötétség van, ott van fény is.”

Mostanában kerülöm az olyan fantasy köteteket, amelyekben tinédzserek világmegváltó feladatairól olvashatok, mert már cseppet unom, hogy sokszor egy maréknyi fiatalon múlik az emberiség sorsa. Ám egy kedves barátnőm azt mesélte, hogy higgyem el, ez a regény valami teljesen máson alapszik és bár a szereplők fiatalok, mégis sokkal többet ad, mint elsőre gondolnám. Hogy hittem-e? Igen, hittem és most már tudom, hogy részben igaz is volt eme bíztatás, ám engem mégsem tudott elvarázsolni.

Margaret Rogerson az a varázsló, aki megbűvöli a szavakat, hiszen megszületésüktől fogva a rögzítésükig mindenben engedelmeskednek, amire utasítást kapnak. Ilyenek például a szívhez szóló labirintusok, de ide sorolhatnám a veszélyes kalandokkal teli utakat is. Erdőkben ősi szellemekkel sugdolóznak ezek a szavak, olyan nyelveken énekelnek, amelyeket élő ember nem érthet igazán, csak azok a könyvszerelmes lelkek, akik együtt lélegeznek mondatokkal és siratják a pontok után maradt ürességet. Veszélyes játék ez és bizony tele csapdákkal, én mégis belesétáltam, ahogy tették előttem és valószínű utánam is jó páran. Ilyen az ember, mindig a kalandok után sóhajtozik, és amikor pórul jár, már nincs menekvés.

„De ki hitt volna neki? Be kellett lássa, hogy a világ nem kíméli a fiatal nőket, azokat semmiképp sem, akik nem úgy viselkednek, ahogy azt a férfiak elvárják, és olyasmikről beszélnek, amiket a férfiak nem akarnak hallani.„

De miről szól ez a történet? Nyilván könyvekről, akik élnek és különböző szintű besorolásnak örvendnek. Persze nem mindegyik boldog, hiszen ez a kategorizálás azt is jelenti, hogy eltérő helyszíneken kénytelenek tengetni életüket. Akad, aki egy könyvtári polc valamelyikén szuszog, találni olyat is, aki már komolyabb kommunikációra is képes, mint sóhajtozás vagy szuszogás, ők a kicsit zártabb termekben leskelődnek. Ám akadnak igen erős, ősidők óta létező egyedek is, akik beférkőznek a gondolataidba, és ha nem figyelsz, bizony elveszítheted, akár az életedet is. Ezek a szörnyetegek a legszigorúbb szabályok szerint szunnyadnak, lent a tárnák mélyén, a sötétben, hogy egyszer valaki felszabadítsa őket és beteljesítsék létezésüket.

„Az összes könyvnek volt lelke, több száz éves, és pótolhatatlan. Némelyik most először kóstolhatott bele a szabadságba azóta, hogy elkészítették – alig néhány percre lélegezhetett fel, egy életen át tartó rabság végén. Mégis boldogan énekeltek, miközben feláldozták az életüket.”

Elisabeth egy árva leány, aki évek óta egy zárt könyvtárban nevelkedett. Ősi könyvek között, szigorú nevelőkkel, köztük a sosem mosolygó Igazgatónővel. Ám a komor falak között sok titok lappangott, amelyek eleven fáklyaként vonzották a leányt. Másodmagával kavarta fel hol a kedélyeket, hol pedig a leülepedni vágyó porszemeket. Immáron abba a korba lépett, hogy segédkönyvtárosként segíthet az Igazgatónőnek és talán hamarosan teljesül vágya, hogy teljes jogú tagja lehessen az ősi könyvek őrzőinek. De az álmok néha rémképekké válnak, és amiben eddig hitt sötét, ragacsos masszává állhat össze. Mi történik akkor, ha egy ősi, gonosz erő elszabadul és elpusztít mindenkit és mindent, ami eddig fontos volt?

„Ha kudarcot vallok, akkor meghalok. De ebben az esetben legalább lesz valami hasznom. Eltemethetnek a kertbe, hogy táplálékul szolgálhassak a cékláknak.”

Nos, mint olvashatod, alapvetően ez egy izgalmas, kalandos történet, ahol a mágia a hétköznapi élet része és a könyveknek önálló gondolatok jutnak. A főszereplő páros – igen jól olvastad, itt is lesz egy hím – kellően leleményes és megkapják a magukét, amikor éppen kell, de persze a kezdet nem olyan gördülékeny a számukra sem, itt még a falnak is ártó szándéka van. Nem igaz?

„Elisabeth furcsa érzés járta át, mint amikor eltépnek egy kis papírdarabot. Lehetséges, hogy soha többé nem látja Nathanielt. Még mindig nem tudott kiigazodni a férfin, de előző este együtt harcoltak – együtt mentettek életeket –, és ez csak jelent valamit.”

Azt hiszem számomra azért nem tetszett, mert nem voltam kellően nyitott a történetre, illetve számomra Silas-on (démon szolga) kívül sablonos volt mindenki. Az eleje még lekötötte a figyelmemet és néhol egy kis somolygást is megengedtem magamnak, de a közepe táján elvesztettem az érdeklődésemet, míg a végére kissé el is fáradtam. Nem tudom megmagyarázni, hogy milyen változás passzátszele járja át újabban a lelkemet, elvégre pár éve még lelkendeztem volna, az ilyen típusú és minőségű történet kapcsán. Sajnos valahogy most ezt nem tudom produkálni, de lehet nem jó időszakomba vettem kézbe.

Persze ez senki kedvét ne szegje, attól, mert én éppen öreglányos hangulatban vagyok, még téged lenyűgözhet. Talán csak elrontottam a lelkemet a sok ifjúségi kötettel, amit mostanában kézbe vettem és kell egy kis szépirodalmi időszak, hogy utána ismét új erőre kapva, lelkesen elmerüljek az ehhez hasonló világokba.

Olvassátok el tényleg nyugodtan. De, ha esetleg mégsem tetszene nektek, akkor tudjátok, hogy hol találtok, akad a polcomon más széljárású kötet bőven és hely mellettem a kényelmes olvasásra.

Az olvasás előtt ne feledd, hogy a Kossuth Kiadó webshopjába érdemes bekukkantani.

Írta: NiKy