Arundhati Roy – Az Apró Dolgok Istene

„A szagok, akár a zene, emlékeket hordoznak.” Kimondottan szeretek olyan – Európán kívüli – társadalmakról olvasni, amelyek eltérnek a megszokottól és legyen bármilyen zárt is egy adott kultúra, a róla szóló történetek megnyitnak egy kis kaput, amelyen boldogan csusszanok át. Ám ennek a kis utazásnak vannak buktatói is, mégpedig olyan nézetek, elvek és társadalmi dogmák, amelyeket szabad szellemű, önálló nőként nehezen tudok elfogadni, befogadni. A mostani olvasmányomat egy komoly céllal vettem kézbe, mégpedig, hogy megtudjam, India kasztrendszere hogyan torzítja el az ottani lelkeket, és milyen teher hárul egy olyan ártatlan lélekeszenciára, akinek első lélegzése okán már...

bővebben

Merethe Lindstrøm: – Csenddé vált napok

„Muszáj valakinek elmondanom, milyen érzés ez, miért annyira nehéz együtt élni valakivel, aki hirtelen elnémult. Nem csak olyan, mintha ő már nem lenne ott. Olyan, mintha te magad sem lennél jelen.” Gondolataim hangosan üvöltenek egy elnémult házban. Csend, amelyre oly sokszor vágyom, és amely néha rám omlik akaratlanul is. A ki nem mondott szavak összessége, a meg nem élt életek értelme és a halál előhírnöke. Merethe Lindstrøm – Csenddé vált napok című regénye egy idős házaspár életébe enged betekintést, ahol a gyermekek elköltözésével beáll egy bizonyos állandóság és mintha az idő sem akarna megfelelően telni már. Megszokottá vált mozdulatok és elfelejtett emlékek között...

bővebben

Vámos Miklós – Teendők halálom után

„Néha maradnak örök titkok az életben. Következésképp a regényekben is.” Idén úgy döntöttem, hogy több hazai szerzőt is tüzetesebben szeretnék megismerni, hisz számos kiváló alkotót rejt kis országunk is. A közismertebb szerzőktől az elsőkönyves írókig mindenkire nyitott lélekkel állok, hiszen nem egy kellemes meglepetést kaptam mind a két esetben. Talán 2024 is tartogat számomra új kedvenceket vagy olyan ígéretes stílusú regényeket, amelyeket örömmel teszek fel polcomra. Vámos Miklós írótól már volt szerencsém kézbe venni tavaly megjelent Visz a vonat című novellás kötetét, amely akkor nagyon kellemes meglepetéssel szolgált. Ugyan olvastam, hogy a könyvben régebben már publikált...

bővebben

Kasivai Hiszasi – A Kamogava Kifőzde

„– A dolgok ízét jelentősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatunk.” Biztos sokan ismeritek azt az érzést, amikor a múltatokból felsejlik egy emlék, amely köthető akár egy szerető lélekhez vagy csupán az akkor megélt élmény utóhatása, de mindent megadnátok azért, hogy újra átélhessétek azt a pillanatot. Ez lehet egy illat, egy tapintás vagy egy íz, amelyet akkor éreztél. Talán oly erős lehet eme vágyad, hogy gúzsba köti a jelenedet és ezáltal elhomályosítja a jövődet is, így felkeresel egy kifőzdét, amelyre egy apróhirdetésben lelté rá. Az egyszerű, egy mondatos szöveg nem mond túl sokat és kisebb kutatásodba kerül, mire nagyjából be tudod tájolni magadat, hogy hova is kell...

bővebben

Louisa May Alcott – Kisasszonyok

„– […] soha ne add fel, soha ne hidd, hogy nem vagy képes úrrá lenni a hibádon!” Mit ne mondjak, igencsak ritkán veszek kézbe „rizsporosnak” csúfolt történeteket, mert bár tisztelem az erényt és a tartást, de az akkori idők modorosságától a hideg futkos a hátamon. Talán kissé durvaságként hathat a véleményem, de a látszólagos udvariasság és ármánykodás számomra csak fénytelen manír, amely mulattatna ugyan, ha kedvem engedné, de úgy hiszem, hogy az egyenes beszéd, a feszes tartás és egy kedves mosoly sokkal hatásosabb és célratörőbb mindennél. A mostani olvasmányom korban az amerikai polgárháború időszakára vezethető vissza, amely már távolabb áll a korábban már említett szigorú...

bővebben

Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség

„Néha elég huszonnégy óra, hogy összeomoljon egy egész életnyi illúzió.” Nem tudom, hogy ismeritek-e az érzést, amely szinte évről-évre egyre gyakrabban átjár: amikor befejezek egy regényt, szinte kiüresedem általa és képtelen vagyok megfogalmazni róla a véleményemet. Így jártam ennek a történetnek az olvasása után is, hiszen több hónapja is megvan már annak, mikor forgattam lapjait, ám csak most tudom szavakba önteni mindazt az élményt, amelyet kaptam általa. Pálmai-Lantos Éva egy olyan szerzői álnév, amely két olyan személyt takar, akik az irodalom más – más szegmensében tevékenykednek, ám most mégis közös történetet álmodtak meg olvasóiknak. A közös érdeklődésnek köszönhetően –...

bővebben

Lucy Strange – A nővérek átka

„Csak vésd az eszedbe: még akkor is, amikor kicsinek és tehetetlennek érzed magad, és azt hiszed, hogy egyes-egyedül vagy, tudd, hogy ez nem igaz! Fikarcnyit sem! Erősebb vagy, mint gondolnád! Sosem vagy igazán egyedül.” Nagyon szeretem a népmeséket és bizonyos szinten a hagyományok titkos őrzőjének tartom magam. Ahogy felnőttem, amit a szeretett nagyszüleimtől láttam, azt az örökséget viszem tovább felnőttként. Hiába vagyok immáron a harmincas éveim végén, még mindig ott belül örök álmodozó és gyermek tudok lenni, aki nagy szeretettel védi az emlékeit és sok – sok olyan témakört forgat, amely inkább az ifjúságnak szól, sem mint a korosztályomhoz tartozó, olvasni szerető lelkeknek....

bővebben

Kolarics Andrea – Pórias játszmák

„Néha valami szörnyűségesnek kell ahhoz történnie, hogy helyet adjon a sok szépnek, ami majd elfeledteti veled.” Vajon meghatároz-e bárkit is, hogy honnan jött? Milyen családi mintákat látott és örökölt? Vajon mennyit ér a szülői szigor, ha az életünket másképpen látjuk, mint felmenőink? És a legfontosabb, hogy örökségünk–e az a minta, amelyet a transzgeneráció által magukban vagyunk kénytelenek hordozni? Fajsúlyos kérdések, úgy gondolom, ám csak a felszínét súroltam mindannak a tematikának, amelyek ebben a regényben megtalálhatóak. Hosszú utat teszünk meg életünk folyamán, ám ezen az ösvényen sokat változunk akaratlanul is. Ki a múltja elől menekül, ki a jelenétől dermed a...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – A halaknak nincs lábuk

„„A világ zene nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül, a nevetés vidámság nélkül, a hal víz nélkül: szárnyaszegett madár. Mintha arra lenne kárhoztatva az ember, hogy a Hold árnyékos oldalán vesztegeljen, ahonnan csak a sötétségre és a magányra nyílik kilátás…” Azt hiszem akaratlanul is sokkos állapotban kerültem, miután befejeztem a mostani olvasmányomat. Tagadhatatlanul és mélységesen le vagyok döbbenve, hiszen elképesztő nehéz és fárasztó utat tettem meg a karakterekkel egyetemben. Tudhattam volna, hogy nem úszom meg „könnyen”, de mivel kevés eddigi tapasztalatot gyűjtöttem, ami a szerző munkásságát illeti – elvégre csak a Hiányod maga a sötétség című regényét vettem eddig...

bővebben

Vay Viktória – Francba, francia!

„A kényelmetlen tinédzserkor küszöbén a felnőttek világa még hosszú évekre van attól, hogy befogadjon. Tizenkét évesnek lenni nagyon kiszolgáltatott érzés. Mindig függeni valamitől, valakitől. Ráadásul csomó másik, mástól függő kisemberke mond és tesz olyan dolgokat, amik téged is befolyásolnak. (…) Kellenek ezek az élmények egy fiatal lánynak, hogy kicsit megerősödjön. A felnőttek aztán már kevésbé kegyetlenek, mint ezek a pici gyerkőcök.” Jó ideje érzem, hogy túl sok drámai, mély mondanivalójú könyvet vettem kézbe az utóbbi időben, ezért úgy döntöttem, hogy egy kissé könnyedebb regényt választok következő olvasmányomul. Persze nem volt tudatos, hogy éppen egy fiatal lány...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Család, Családregény