„– Az ecsettel megfestheted azt, ami valódi, és azt is, ami nem […]. Akkor legjobb a gyakorlás, ha a festés boldoggá tesz.”

Vajon mitől jó egy fantasy történet? A sok kalandtól, esetleg a különleges világától? Vagy a szereplők kidolgozottságától függ? Nos, erre a kérdésre mindenki egyéni szempontokat fog felsorolni, ebben biztos vagyok. Ám számomra egyik sem igaz. Sosem érdekelt, hogy gyors vagy lassú az adott regény, hogy mennyire egyéni a világ, hiszen erre egyre kevesebb lehetőség adott. Nekem attól dobban meg a szívem, hogy amit a szerző ígér története elején, végig betartja-e, vagy, ahogy azt is figyelem, hogyan játszik a szívemmel, a lelkemmel és mennyire tartja becsben azokat. Hiszem, hogy minden történet hozzánk tesz és néha el is vesz tőlünk. És hiszek abban is, hogy a régi kasszasikereket is le lehet porolni és valami új köntösbe öltöztetni. Ebben az esetben ugyanolyan jól megfért a Szépség és Szörnyeteg, az Aladdin és a Kis hableány mozaikdarabjai, mint egy sárkányokkal, sellőkkel, rablókkal vagy éppen festőkkel színesített mese. Csupa színekkel, szeretettel és végtelen sok izgalommal találkoztam. De mielőtt részletesebben is belemennék, itt is szeretném megköszönni a Menő Könyveknek, hogy olvashattam ezt a történetet.

„– Lehet, hogy nincs varázserőm, sellő barátaim, vagy démon segítőm, de eszem, az van.”

Elizabeth Lim egy ügyes boszorkány, bár esetében modern korunkban már nem divat a pálca vagy seprű használata. Jelen esetben a toll a menő és az írónő nagyon is jól bánik vele. Itt az élő példája, hiszen ez a könyve már nem az első varázslata, amelyet megálmodott és merem remélni, hogy nem is az utolsó. Ám az esetemben bizony egy tiszta vászonra lelt, mert még semmit nem vettem kézbe eddig alkotásaiból. Először csak vázlatot éreztem kialakulni bennem, majd jöttek a színek, az érzések és bár néhol túl sok réteg került fel rám, egy kis igazítással kész is lett a tökéletes mű. A Hamisított sors 2026-ban jelent meg a Menő Könyveknél, ám, mint fentebb már említettem, nem az első írása az alkotónak.

„– Ha nem jössz – csavartam le a gyűrűt az ujjamról. – , belehajítom az opálodat a tűzbe. Majd meglátjuk, mennyire szeretsz parázson aludni.
– Manipulálsz és zsarolsz. – Shani szája megrándult. – Ezt tisztelem.”

Truyan Saigas talán nem így képzelte gyermekként az életét. A mindennapjai maga az életveszély, elvégre képeket hamisít a legjobb tudása szerint, hogy a bevételből eltartsa „árván” maradt lánytestvéreit és kissé megbízhatatlan édesanyját. Mióta apjuk odaveszett a tengerbe, nincs más választásuk, mint összefogni és a megélhetés mellett, az életüket is biztonságban tudni. Persze ezeket a törekvéseket árnyalja az is, hogy az édesanya rabja a szerencsejátéknak, amely talán túl sokszor hozza őket nagyon kellemetlen helyzetbe. Pont egy ilyen slamasztikából menekülve ismerkedik meg Tru a Démonherceggel, akiről köztudott, hogy jobb tőle félni. Az ismerettség rövid idő után egy megállapodásba torkollik, ahol a házasság útjára lépve, egy átok megtörésével és a Sárkánykirállyal folytatott háborún át vezet a szabadság elérése. Vajon sikerül túlélniük ezt a roppant veszélyes kalandot? Vagy mindent elveszíthetnek, beleértve a szívüket is… ? Nos, ezt majd mindenki felfedezi maga, én csak annyit írhatok, jómagam is odavesztem tagadhatatlanul.

„– A sárkányok átadnak egymásnak egy darabot a szívükből, amikor összeházasodnak.”

Nos, a sárkányoknak jó ízlésük és szokásaik vannak, amelyet – bár nem vagyok sárkány, sajnos – én magam is tartok. Mert jelen esetben a szívemből adtam egy darabot nagy szeretettel és örülök, hogy becsben volt tartva. Imádtam utazni Tru-val és az ő Szörnyetegével. Szerettem egy bizonyos démont és jókat kacagtam a teknősökön néha. Szuper volt a dinamika a szerelmesek között, az adok-kapok sem ment az érzelmek rovására és a főgonoszt is nagyon kedveltem, mert bár önző volt és eltévelyedett, de néha ott volt az a régi öregúr, aki hitt valamiben…

„– Lenyűgöző teremtmények […] Együtt énekelnek és játszanak, sőt, gyászolnak és szeretnek is. […] Jó lenne bálnának lenni.”

Összességében úgy érzem, hogy rajongásig szerettem ezt a történetet. Kalandos, érzelmes, vicces és néhol nagyon veszélyes. Élveztem, hogy pont annyi fortély és ármány van benne, amely még meglódítja a véremet, kissé emelkedett pulzusszámmal lapoztam a következő oldalra és igenis reméltem a boldog véget, pedig többnyire ennek hiányáért sem szoktam morogni. Hogy megkaptam –e? Kíváncsi vagy? Majd elolvasod, ha meg nem teszed, az is a te veszteséged, de én a helyedben nem várnék sokat… siess, amíg még kapható!

„– A legjobb játékokban nincsenek nyertesek és vesztesek.”

Bővebben pedig a Sárkányszív Könyvklub videójában hallhatsz róla.
A könyvet a Menő Könyveknél tudod beszerezni!

Írta: NiKy

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
❤️Kedvenc!❤️