KÖNYV
ELVONÓ
Összes oldalmegjelenítés:
Total views : 73051
Kollár Betti – Esküdt ellenségek
„– A gyűlölet, a haragtartás és a bosszú a gyengéknek való […].” Tudjátok milyen érzés, amikor egy ilyen típusú regényt veszek kézbe? Amikor már előre sejtem mennyire fogom szeretni és alig várom, hogy olvasni kezdjem? Ismeritek azt az érzést, amikor az első sortól az utolsóig minden kívánságotok teljesül és egy olyan történetnek lehettek a részesei, amelyről még álmodni se mertetek soha? Nos, én tudom ezekre a választ és határozott igennel felelek. Kollár Betti - Kosársuli című sorozatát már olvastam, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri éves listáin rendre szerepeltek a sorozat részei. A felnőtt könyveihez még nem volt szerencsém, pedig már jó ideje itt csücsülnek valamelyik...
Csoma-Lőrincz Tamara – Hádész, az alvilág tini kalandora
„Most esett csak le, hogy a könyvtár mennyire hasonlít az alvilági labirintusra, csak itt a könyvtári jelzetek és az ábécé betűi alapján kell tájékozódni.” Mélységesen fel vagyok háborodva és nem viccelek. Én ugyanis eddig nagyon kitartóan utáltam a görög mitológiát és nem voltam hajlandó még csak egy pozitív gondolatot sem elpazarolni rá, erre jön ez az ifjúsági regény Hadésszal és barátival, és mint akik jól végezték dolgukat, vigyorogva ledöntik az eddig oly szuper erősnek hitt falaimat. Először is rongálásért fogok perelni, utána a hittérítésért és végezetül mulasztásért, mert nem készült el a szerző a következő résszel, mivel, mint megtudtam, hogy ez egy sorozat kezdő kötete...
Simon Winchester – A professzor és az őrült
„A szótár egy történelmi emlékmű […], bizonyos értelemben egy nemzet története, és a nyelv tévútjai ugyanolyan tanulsággal szolgálhatnak, mint helyes irányai.” Nem egészen erre számítottam, amikor kézbe vettem Simon Winchester – A professzor és az őrült című ismeretterjesztő kötetét. Hogy pontosan mit vártam nehéz szavakba foglalni, de nyilván valamilyen formában tudományos munkát, amelyet részben valóban meg is kaptam. Ugyanakkor mind inkább egy memoár töredéket véltem felfedezni, amely nagyon olvasmányos formában meséli el két ember tragikus sorsát egy szótár születésével egyetemben. Az Oxford English Dictionary egy nagyszabású nemzeti kincs, amely több évtized alatt születhetett...
„Jó versenyszellem az, amikor tudunk örülni mások sikerének.” – Interjú Gaura Ágnes írónővel
Hiszek abban, hogy a mesék nemcsak gyerekeknek szólnak, hanem mindannyiunknak, akik még emlékezni szeretnénk arra, milyen volt először hinni magunkban. A Veszélyes versenyszellem ilyen mese – történelmi háttérrel, finom mágiával és emberi tanulságokkal. Erről a különleges kötetről kérdeztem Gaura Ágnes írónőt. Honnan indult a Veszélyes versenyszellem ötlete? Miért éppen Eger vára és Dobó István világa lett a történet háttere? Az egész projekt az egri Dobó István Vármúzeumtól indult: egy olyan gazdagon illusztrált mesekönyvet szerettek volna, amely népszerűsíti a múzeum anyagának kiemelt korszakát, a török kort. A grafikai munkát végző Digitális Legendáriumon keresztül kapcsolódtam...
„A vak hit a legveszedelmesebb a világon.” – Interjú Mike Buda íróval
Vannak könyvek, amelyek nem egyszerűen csak egy történetet mesélnek el, hanem csendesen mellénk ülnek, és kérdéseket hagynak maguk után. A fény árnyékában ilyen regény. Egy apa és egy fiú története, amelyben a valóság és a képzelet határai elmosódnak, és ahol a kimondatlan félelmek, veszteségek és hitek saját világot teremtenek. Mike Buda első regénye bátor vállalás: egy súlyos mentális betegség, a skizofrénia ábrázolása a dark fantasy keretein belül. Az alábbi interjúban az alkotás folyamatáról, a valóság és képzelet viszonyáról, valamint azokról a kérdésekről beszélgetünk, amelyek túlmutatnak a műfaji határokon – és amelyek talán sokunkat érintenek. Mi volt az a belső vagy külső...
Vámos Miklós – Szív és Lélek
„Nincs szebb könyv a szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben.” Már oly sokszor említettem, hogy igazán jó mesét írni nem is olyan könnyű, mint azt a legtöbben hiszik. Sokszor hallom más alkotóktól, hogy a mesék világa határtalan, ezért bármit is ír az adott szerző, annak van helye a gyermekirodalmi szférában. Végül is van benne igazság abból a tekintetből, hogy még a legrosszabb történetre is akad olyan olvasó, akinek tetszik és ezzel nincs is semmi probléma, ám a meseírókat legalább olyan szinten kell tisztelni és elismerni, mint egy prózában...
V. E. Schwab – Gallant
„Az otthonunkat magunk választjuk.” Az otthon fogalma általában melegséggel tölti el legtöbbünket, elvégre ott vagyunk biztonságban, szeretteink körében, ahol önmagunk lehetünk. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy élvezhesse eme kiváltságokat, hiszen sok esetben félelemmel, fájdalommal, magánnyal töltődik fel ez a fogalom. De mi van abban az esetben, ha egyáltalán nincs lehetőségünk egy falakkal védett menedéket magunkénak tudni? És legfőképpen akkor, amikor a világ átgázol rajtunk, hiszen olyan szürkék vagyunk, mint a hétköznapok. V. E. Schwab – Gallant című dark fantasy regénye egy olyan leányról szól, akinek nem adatott meg a szeretett család és a biztonságos otthon lehetősége....
Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron
„Talán nem kéne ennyire figyelnem arra, hogy mi a véleményük rólam másoknak.” Nem is tudom, hogy mit írjak ezzel a történettel kapcsolatban, mert az egy dolog, hogy én is elfáradtam – akárcsak Bence – ettől a sok veszélytől és kalandozástól, ugyanakkor pedig valahogy ebben a részben nem éreztem otthon magam. Igen tudom, hogy furcsán hangzik, de kicsit kiestem abból a bizonyos komfortérzésből, pedig egy rossz szavam sem lehet. Izgultam, harcoltam, nevettem és bizony még a könnyeim is szabadságra mentek. Utoljára ezt a legelső résznél produkáltam és pont ezért furcsa bennem ez a kettősség. „Szerintem otthon kellett volna maradnunk.” Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron című ifjúsági...
Náray Tamás – Szerintem
„A hasonlítás az öröm tolvaja.” Újabban azon elmélkedem, hogy milyen országban is élek tulajdonképpen. Némiképpen van fogalmam az eltérő társadalmi rétegek uralkodó trendjeiről, átlagban vett, vélt vagy valós politikai nézeteiről, de jómagam is burokban élek és nagyon megválogatom, hogy kit engedek be. Az is igaz, hogy emberekkel foglalkozom munkámat tekintve, mégsem vagyok kénytelen azt a „mételyt” beengedni, akiknek az utcán kénytelen vagyok elviselni otromba viselkedését vagy éppen nyomdafestéket nem tűrő beszédét. Persze ehhez már többnyire ki se kell mozdulnom sajnos, hiszen a Facebook ontja magából az álintelligencia iskoláját végzett fotelhuszárok aktuális aranyköpéseit....
Babarczy Eszter – Apám meghal
„Néha el kell veszíteni valamit, hogy megnyerhess valami mást.” Ezt a könyvet a Merítés-díj Olvasókör januári kibeszélőjének alkalmából választottam most, bár alapvetően is a radaromon volt. Tavaly már volt szerencsém egy témakörében igen csak hasonló kötethez, szintén a fent említett esemény okán (Bánki Éva – Apjalánya), ahol egy nagyon személyes légkörben teremtettük meg múltunk és jelenünk vonalvezetésén át a regény üzenetét, vallomását. Valami hasonlóra számítok most is, bár ahogy nincs két egyforma történet, úgy beszélgetés sem. A kötet mindazonáltal valami olyan letargiába rántott kezdetben, amit nem igazán éreztem komfortosnak, ezért csak kétszeri nekifutásra tudtam...