KÖNYV
ELVONÓ
Összes oldalmegjelenítés:
Total views : 77352
José Saramago – Tetőablak
„Minden életkor a legkönnyebb és legkézenfekvőbb magyarázattal él.” Nagyon szeretek olyan regényekről írni, amelyek egyszerű emberekről szólnak. Ahol az olvasó bárkinek a bőrébe is bújva, hitelesen átélheti az események adta következményeket, olyan érzelmi ábrázolással találkozhat, amely méltán azt tükrözi, hogy a hétköznapi életből merített mindennapokból kimetszett, éppen csak kicsit leporolt vagy éppen kifényezett gondolatokat adja át. Ezek a történetek nem akarnak másnak látszani, mint amilyenek valójában: könnyűek, mégis tragikusak, egyszerűek ám talán pont ezért felfoghatatlanok néha. Mert miről beszélünk tulajdonképpen? Jelen esetben José Saramago ragadott tollat valamikor –...
Sarah Crossan – A szív helye
„Minden gyorsabban elmúlik, mint kellene.” A fenti idézet nagy igazságot hordoz magában, hiszen egyik pillanatban még feszes bőrrel, tele reménnyel és hittel éljük az életünket, majd egyszer csak arra eszmélünk, hogy eltelt tíz, húsz, akár több évtized is és azok a nagy tervek, amelyek hajdanán hajtottak minket előre, szinte a feledés homályába tűntek és csak kevesen mondhatják el magukról, hogy a szerint éltek eddig, ahogy hajdanán dobbant a szívük. Ráadásul minden korszaknak megvannak a maga ínséges időszakai, legyen az akár saját korunkat tekintve vagy éppen az 1840-es évek Írországát nézve. Ebben az időszakban egyébként a történelem igencsak kegyetlen tanítóleckét adott az ír...
Halász Rita – Betonba hímezve
„A puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz.” Nem voltam felkészülve erre a regényre, most már biztosan kijelenthetem és azt is, hogy ehhez foghatót még sosem vettem kézbe. Egy részről egy modern korban élő fiatalasszonyról olvashattam, akit házasságkötésük után rögtön elhagy a férje és az anyós beköltözésével kezdetét veszi két megtört szívű asszony kálváriája. Egymásra támaszkodva megértik, hogy a nők sorsa minden korban nagyon hasonló és a keserű tapasztalatok, amelyek felgyűlnek az évek alatt bennük csupán annyiban térnek el, hogy más bőrszínnel, néphez tartozva hullajtják el könnyeiket. Másrészről pedig Jézus életének rekonstrukcióját figyelhettem meg, ahol elsődlegesen...
Dobray Sarolta – Közel
„Egy fecske nem tavasz, Egy fűszál nem mező, Egy vízcsepp nem patak, Egy sír nem temető.” Valószínű, ahogy egyre több novellás kötetet veszek kézbe, úgy tágítom a lelkemet is ezekhez a típusú írásokhoz. Rövid, tömör történetekhez eddig ritkán volt kedvem, de az idegenkedésem mind inkább a kötet végső értékelésének dilemmájához vezethető vissza. Nehéz olyan művet találni, amelyben a novellák egységesen tetszettek volna és a könyv mondanivalóját is értékelni vágyva, nem hagyni, hogy egy-egy kevésbé jól sikerült írás elvegye a gyűjtemény együttes fényét, értékét. Persze nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki, feltételezem, hogy hasonló gondolatokat fogalmaz meg, amikor egy ilyen...
Sophie Elmhirst – Maurice & Maralyn
„Valahol mélyen, kimondatlanul mégiscsak tudnunk kell, igenis tudjuk, hogy mindnyájunkra vár hánykolódás a nyílt tengeren. Igazából mi más a házasság, mint közös tutajon rekedni valakivel, és mindent elkövetni a túlélésért?” Bevallom töredelmesen, hogy számomra teljesen ismeretlen volt ennek a könyvnek az alapsztorija. Nem olvastam még olyan cikket vagy más történetet, ahol akárcsak említés formájában szemeim elé került volna a Bailey 117 napos Csendes-óceáni hányattatása. Pedig ahogy olvastam a könyvben, igencsak nagy hírt kavart az 1972-es évben, amikor egy dél-koreai halászhajó egy, éppen még életben lévő párt mentett ki az óceán fogságából. Természetesen ez a tudatlanság nem...
Frank Márton – Zokni feljegyzései
„Szóval naplót írok.” A fenti rövid idézettel indul egy nagy kaland, amelyet egy tizenegy éves, ötödik osztályos Zokni, akarom írni Zokkay Nimród nevű kisfiú mesél el. Mint várható ezek a bejegyzések hézagosak, néhol kissé talán foghíjasok, de rendkívül viccesek és a maguk nemében aranyosak is. Frank Márton írót, szinte már „régi” ismerősként köszöntött a zsűri a 2024-es listát tekintve, mivel eddig évről-évre olvashattunk egy-egy írását a szerzőnek. A legutóbb megjelent Különös Kacatok Krónikája című ifjúsági kötet igazán izgalmasnak ígérkezett, amelyben a fent már említett fiú mesél naplózott formában, hogyan is élte meg a felső tagozat első évének ügyes-bajos hétköznapjait....
Tolnai Panka – Írótábor
„– A folyók szeszélyesek és lelkük van […].” Valahogy az az érzésem a mostani sztorival kapcsolatban, hogy bizony egész végig az orromnál fogva vezetett. Ugyanis én gyanútlanul egy nyári élményekről mesélő történetre számítottam, ahol hét írópalánta és egy neves írónő megmutatják számomra (naiv olvasónak), hogy mi a titka egy igazán különleges regénynek. Végül is az elvárásomat felülírta és talán át is ugorta a maga szemtelenségében, de ez más kérdés. Tagadhatatlanul átvert és a végére volt képe magamra hagyni a gondolataim szélviharában. De, ahogy nincs tökéletes történet, úgy nincs teljesen tiszta lelkű olvasó sem. Hogy, akkor mégis mit kaptam? Mindjárt elmesélem… Tolnai Panka...
Kollár Betti – Esküdt ellenségek
„– A gyűlölet, a haragtartás és a bosszú a gyengéknek való […].” Tudjátok milyen érzés, amikor egy ilyen típusú regényt veszek kézbe? Amikor már előre sejtem mennyire fogom szeretni és alig várom, hogy olvasni kezdjem? Ismeritek azt az érzést, amikor az első sortól az utolsóig minden kívánságotok teljesül és egy olyan történetnek lehettek a részesei, amelyről még álmodni se mertetek soha? Nos, én tudom ezekre a választ és határozott igennel felelek. Kollár Betti - Kosársuli című sorozatát már olvastam, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri éves listáin rendre szerepeltek a sorozat részei. A felnőtt könyveihez még nem volt szerencsém, pedig már jó ideje itt csücsülnek valamelyik...
Csoma-Lőrincz Tamara – Hádész, az alvilág tini kalandora
„Most esett csak le, hogy a könyvtár mennyire hasonlít az alvilági labirintusra, csak itt a könyvtári jelzetek és az ábécé betűi alapján kell tájékozódni.” Mélységesen fel vagyok háborodva és nem viccelek. Én ugyanis eddig nagyon kitartóan utáltam a görög mitológiát és nem voltam hajlandó még csak egy pozitív gondolatot sem elpazarolni rá, erre jön ez az ifjúsági regény Hadésszal és barátival, és mint akik jól végezték dolgukat, vigyorogva ledöntik az eddig oly szuper erősnek hitt falaimat. Először is rongálásért fogok perelni, utána a hittérítésért és végezetül mulasztásért, mert nem készült el a szerző a következő résszel, mivel, mint megtudtam, hogy ez egy sorozat kezdő kötete...
Simon Winchester – A professzor és az őrült
„A szótár egy történelmi emlékmű […], bizonyos értelemben egy nemzet története, és a nyelv tévútjai ugyanolyan tanulsággal szolgálhatnak, mint helyes irányai.” Nem egészen erre számítottam, amikor kézbe vettem Simon Winchester – A professzor és az őrült című ismeretterjesztő kötetét. Hogy pontosan mit vártam nehéz szavakba foglalni, de nyilván valamilyen formában tudományos munkát, amelyet részben valóban meg is kaptam. Ugyanakkor mind inkább egy memoár töredéket véltem felfedezni, amely nagyon olvasmányos formában meséli el két ember tragikus sorsát egy szótár születésével egyetemben. Az Oxford English Dictionary egy nagyszabású nemzeti kincs, amely több évtized alatt születhetett...