„Harmat-e, könny-e
a májusnak esője?
Díszes szép madár
vidd magaddal a nevem
vidd a felhőkön túlra”

Alapvetően nagyon szeretem az ázsiai országok eltérő kultúráját, bár tény, hogy kimondottan nagy kedvenceim közé tartozik, Kína és Dél-Korea. Ezen országok hiedelemvilágáról mindig örömmel olvasok, nézem filmjeiket és nagy érdeklődéssel hallgatom zenéiket, figyelem politikai helyzetüket. Ám akad egy népcsoport, amelyről annyi pozitív és negatív információt hallottam, mégis az egyik legkülönlegesebb kultúrával és művészetekkel rendelkező, talán túlságosan is szabályokhoz kötött világ, ez pedig nem is lehet más, mint Japán. Évek óta olvasom a japán szerzők műveit, mégis távol éreztem magam ettől a világtól, egészen mostanáig.

„De gondolj csak bele: az alvás és a halál is sok mindenben hasonlít. Pedig milyen különbözőek…”

Cyril Gely – Szohó mester utolsó teája című kisregénye egy távoli világba kalauzolja el az érdeklődőket. A kötet 2025-ben a Trend Kiadónál jelenhetett meg.

Ebben a történetben megismerkedhettem egy idős szamuráj mesterrel és egy gyönyörű, mégis rendkívül nagy akarattal rendelkező ifjú hölggyel. Eme két lélek egymásra hatása az 1800-as években igen egyedi és titokzatos, ugyanakkor egy másik oldalról tekintve, mester és tanítványa életébe is enged némi bepillantást. Szohó mester hajdanán a legnagyobb harcosok közé tartozott, ám szeretett felesége utáni vágya erősebbnek bizonyult a becsületnél és a halálnál is. Elfogadva a legnagyobb büntetést, megszégyenülve tért vissza kedvese oldalához, ahol a tiszta szerelem olybá tűnik, mint a szél által elszálló cseresznyevirágok. A tragédia szinte borítékolható a házaspárt tekintve és a szamurájok átka beteljesedett.

„A becsületen esett folt olyan, mint a fán a sebhely, nem tünteti el az idő, minden pillanatban csak növekszik.”

Közel húsz évvel később egy fiatal nő, Ibuki úgy dönt, hogy nem törődik a társadalmi és családi nyomással, útra kél, hogy szamuráj válhasson belőle. A sors fogja kezét és elvezeti a valaha élt egyik legtehetségesebb harcoshoz, Szohó mesterhez. A kezdeti nehézségek megacélozzák mind az akaratot és kitartást, mind a két magányos lélek egymáshoz való érzelmeit.

„A valódi győzelem az, amit az ember önmaga felett arat.”

Szohó Akira ismét tiszta lappal indulhat, jóvátéve a múltban okozott hibákat, Ibuki pedig megtanulja, hogy mi a különbség az álmai és a valóság között, miközben Japán hadat üzen a régi kor nagyjai felé, hogy a szamurájok végzetével egy új kor hajnalára ébredjen az ország. Vajon az élet ereje valóban egy csésze igazi teában rejlik? A kard pedig akkor ér a legtöbbet, ha soha nem ont vért?

„Félni? Aki háború idején nem félt, már halott ember volt. Mert az örömmámorral vagy az elbizakodottsággal ellentétben a félelem élesebbé teszi az érzékeket. És Szohó mester éppen azért lehetett még életben, mert valamennyi csatában félt. A félelmet nem tagadni kellett, hanem uralkodni rajta, nem engedni, hogy irányítsa az embert.”

Számomra ez a csepp könyv magában hordozza a fájdalom szépségét, az élet szomorú könnyeit és a halál félelmét. Ott, ahol a becsület többet ér, mint egy emberi élet, ahol a szerelem a sötétség mélyén lobban lángra és ahol egy idős mester és egy zsenge testű, de acélos lelkű leány találkozik, hogy a harmónia megteremthesse azt a pillanatot, amelyet egy csésze tea fogyasztásával érthetünk csak meg igazán.

„Egy csésze tea magában rejti
a világ minden bölcsességét.”

A szamurájokról évek óta olvasok lelkesen minden kulturális berzenkedésem ellenére. Csodálattal és egyben félelemmel tekintek eme különleges harcosokra, akik életük hajnalán már a lenyugvó nap utolsó sugarait várják egyenes derékkal és büszke tekintettel.

„Egy szamuráj magában hordozza egész Japánt (…).  A szamurájok ott vannak minden szívben, minden emlékezetben. Egyek a dombjainkkal, a folyóinkkal. Ahol szél fúj, feléjük fúj. Ahol csillagok ragyognak, értük ragyognak. Japán és a szamurájok elválaszthatatlanok egymástól. Mint egy érem két oldala.”

Összességében egy csodálatos utazásban volt részem Japán titkokkal teli múltjába, ahol a főszereplőkkel együtt megtanultam az élet valódi értelmét és kicsit jómagam is belehaltam. Biztos vagyok benne, hogy többször kézbe fogom venni ezt a művet és ezek után kimondottan keresni fogom a hasonló könyveket.

„Ne feledd, hogy a küzdelmeinket, akár belül zajlanak, akár kívül, mindig önmagunkkal vívjuk!”

Minden Japán kedvelőnek kötelező darab és egy csodálatos történet azoknak is, akik egyelőre csak kíváncsian pillantgatnak felé.

Amennyiben úgy érzed, hogy felkeltettem az érdeklődésedet, akkor nem kell mást tenned, mint a Trend Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy