„Most esett csak le, hogy a könyvtár mennyire hasonlít az alvilági labirintusra, csak itt a könyvtári jelzetek és az ábécé betűi alapján kell tájékozódni.”

Mélységesen fel vagyok háborodva és nem viccelek. Én ugyanis eddig nagyon kitartóan utáltam a görög mitológiát és nem voltam hajlandó még csak egy pozitív gondolatot sem elpazarolni rá, erre jön ez az ifjúsági regény Hadésszal és barátival, és mint akik jól végezték dolgukat, vigyorogva ledöntik az eddig oly szuper erősnek hitt falaimat. Először is rongálásért fogok perelni, utána a hittérítésért és végezetül mulasztásért, mert nem készült el a szerző a következő résszel, mivel, mint megtudtam, hogy ez egy sorozat kezdő kötete volt. Felháborító, komolyan mondom, az ember gyanútlanul veszi kézbe az elé kerülő regényt és így jár… hallatlan.

Nos, miután „kipanaszkodtam” magam, talán némi értelmet is vihetnék a mondanivalómba, mert bármennyire is váratlanul ért, bizony legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy igenis léteznek kortárs boszorkányok. Itt van élő példának Csoma-Lőrincz Tamara írónő is, aki fondorlatosan, kimondottan a hozzám hasonló makacsul görög mitológia elleneseknek (is) készítette, akarom írni, varázsolta ezt a történetet. Itt kérem minden szereplő egy legenda, hiszen Hadész nem csak egy fiatal srác, hanem az alvilág ura is (állítólag). Aztán ott van Nüx, aki egy igazi vagány csaj az emós cuccaival és persze a sötétben nem futnék vele össze, de Medi extra haja is említést érdemel, amely nem csak színében, de élettel teltségével – gondolom, nem sok fodrász venné kezelésbe – maga egyike a leghírhedtebb mitológiai lényeknek. De találkozhatunk Pandorával, akinek szépérzéke nagyon bejött vagy éppen Hérával (na, azzal a csajjal valami baj van) és nem utolsó sorban a valahogy idekeveredett Drakula gróffal, aki egy igazi vagány (élet) tervező, jelentsen is ez bármit. Természetesen Arész is tiszteletét teszi, és még sorolhatnám napestig ezt a névsort, mivel a szerző úgy érezte, hogy ha véletlen valaki is kimaradna, akkor az akár az istenek haragját is kivívhatja.

„Soha nem gondoltam volna, hogy együttérzek majd egy lánnyal, akinek kígyóhaja van.”

Alex élete sosem volt egyszerű, elvégre az iskolából nem sok barátról számolhat be, bár az tény, hogy az ügyeletes bunkó beszólásain kívül, többé-kevésbé megússza a nagyobb iskolai bántalmazásokat, nem úgy, mint otthon. De ettől függetlenül nem fogja bánni, ha felveszik az egyetemhez tartozó kollégiumba és végre egy kis nyugalomra lelhet. Elvégre az otthoni légkör sem éppen zűrmentes kezdve alkohol gondokkal küzdő édesapjával, akit a legszívesebben messze elkerülne és meghunyászkodó édesanyjáról már nem is beszélve.

„Stréber, formálta némán a szót […], az ügyeletes barom az osztályban. Vajon a lányokat miért nem zavarja soha, hogy aki udvarol nekik, annak a fejében sötétebb van, mint az alagsorban áramszünet idején?”

Amióta viszont egy alkalmazás önkényesen telepítette magát a telefonjára, furcsa, nem létező lényeket lát és úgy érzi, hogy kezd becsavarodni. Már nem sok van hátra a suliból, igazán nem hiányzik neki egy újabb akadály. De az élet mást tartogat a számára, elvégre nem mindennap kell fel úgy az ember, hogy egy egész birodalomnak az uralkodója. Más kérdés persze az, hogy milyen állapotában van. Számos feladatot, sok veszéllyel járó kalandot kell megélnie ahhoz, hogy végül eljusson végcéljához… már önmagában az sem lenne utolsó, ha mindezt túl is élné.

„A régi jósnők leszármazottai ma nagyrészt befektetési tanácsadóként vagy biztosítási ügynökként dolgoznak.”

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egy görög mitológiával foglalkozó ifjúsági regény ennyire a szívemhez közel tud férkőzni. Sok esetben kerülöm az ehhez hasonló irományokat, de a Merítés-díj Ifjúsági zsűrijének listáján szerepelt eme kötet, így evidens volt, hogy kézbe veszem. És nem bántam meg, sőt, a szerző remek világot teremtett, a karakterek érdekesek és viccesek, az események pörögnek, egy perc nyugta sincs az olvasóknak.

„– Bántalmazott gyerekeknél létezik egyfajta kettős mérce. Ha maga lány lenne, és elmenekülne otthonról, senkinek nem jutna eszébe hibáztatni, amiért a sorsára hagyta az édesanyját. Senki nem várná el, hogy védelmezze őt a saját testi és mentális épsége kárára. Egy fiúgyereknél viszont néha kimondva, néha kimondatlanul, de megjelennek ezek a társadalmi elvárások, és borzalmas pusztítást képesek végezni. Tönkretehetnek egy életet, ami más, ideálisabb körülmények között megmenthető lett volna.”

Remek történetet olvashattam, sokat nevettem, izgultam és nem tagadom, hogy bizonyos részeknél a tehetetlen dühvel küzdöttem. Nem lettem volna Alex helyében, ami a családi közegét illeti. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ifjúsági irodalom üzenetében egy-egy fontos témát kívánjon feldolgozni, megértetni, esetleg felhívni rá a figyelmet. Természetesen azokkal a történetekkel sincs semmi baj, amelyek szimplán szórakoztatni szeretnének, de ha mindez párosul némi okulni valóval, akkor a szívem szárnyalni kezd. Ebben az esetben pedig a humor gyógyító erejével élve, az alkotó művészien vezette be olvasóját az elveszettség, kirekesztettség és az eltérő családi- és iskolai közeg bántalmazó világába, megmutatva, hogy igen is van kiút belőlük… tény, nem az alvilágba vezetnek, remélhetőleg.

Összességében nagyon jól szórakoztam, egy perc pihenőm sem volt, elvégre minden oldalon történt valami szereplőinkkel és a végére igen csak elfáradtam jó magam is. Köszönöm, hogy megmutattad kedves szerző a görög mitológia varázslatos oldalát is, most már kevésbé fogok viszolyogni más könyveknél és ki tudja, lehet egyszer kedvelni is fogom ezeket a tévútra tévedt, balga istenségeket, szereplőket.

Természetesen kortól és nemtől ajánlom eme kötetet, mert a humorba mártott, mély mondanivalójú történet mindenkinek adhat, ha mást nem is, pár óra önfeledt szórakozást.

„– Mindig van más lehetőség.
– Persze, a mesében. A való életben legtöbbször a rossz és a még rosszabb közül tudsz választani.”

Amennyiben úgy érzed, hogy kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Libri weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy