Halász Rita – Betonba hímezve

„A puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz.” Nem voltam felkészülve erre a regényre, most már biztosan kijelenthetem és azt is, hogy ehhez foghatót még sosem vettem kézbe. Egy részről egy modern korban élő fiatalasszonyról olvashattam, akit házasságkötésük után rögtön elhagy a férje és az anyós beköltözésével kezdetét veszi két megtört szívű asszony kálváriája. Egymásra támaszkodva megértik, hogy a nők sorsa minden korban nagyon hasonló és a keserű tapasztalatok, amelyek felgyűlnek az évek alatt bennük csupán annyiban térnek el, hogy más bőrszínnel, néphez tartozva hullajtják el könnyeiket. Másrészről pedig Jézus életének rekonstrukcióját figyelhettem meg, ahol elsődlegesen...

bővebben

Dobray Sarolta – Közel

„Egy fecske nem tavasz, Egy fűszál nem mező, Egy vízcsepp nem patak, Egy sír nem temető.” Valószínű, ahogy egyre több novellás kötetet veszek kézbe, úgy tágítom a lelkemet is ezekhez a típusú írásokhoz. Rövid, tömör történetekhez eddig ritkán volt kedvem, de az idegenkedésem mind inkább a kötet végső értékelésének dilemmájához vezethető vissza. Nehéz olyan művet találni, amelyben a novellák egységesen tetszettek volna és a könyv mondanivalóját is értékelni vágyva, nem hagyni, hogy egy-egy kevésbé jól sikerült írás elvegye a gyűjtemény együttes fényét, értékét. Persze nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki, feltételezem, hogy hasonló gondolatokat fogalmaz meg, amikor egy ilyen...

bővebben

Frank Márton – Zokni feljegyzései

„Szóval naplót írok.” A fenti rövid idézettel indul egy nagy kaland, amelyet egy tizenegy éves, ötödik osztályos Zokni, akarom írni Zokkay Nimród nevű kisfiú mesél el. Mint várható ezek a bejegyzések hézagosak, néhol kissé talán foghíjasok, de rendkívül viccesek és a maguk nemében aranyosak is. Frank Márton írót, szinte már „régi” ismerősként köszöntött a zsűri a 2024-es listát tekintve, mivel eddig évről-évre olvashattunk egy-egy írását a szerzőnek. A legutóbb megjelent Különös Kacatok Krónikája című ifjúsági kötet igazán izgalmasnak ígérkezett, amelyben a fent már említett fiú mesél naplózott formában, hogyan is élte meg a felső tagozat első évének ügyes-bajos hétköznapjait....

bővebben

Tolnai Panka – Írótábor

„– A folyók szeszélyesek és lelkük van […].” Valahogy az az érzésem a mostani sztorival kapcsolatban, hogy bizony egész végig az orromnál fogva vezetett. Ugyanis én gyanútlanul egy nyári élményekről mesélő történetre számítottam, ahol hét írópalánta és egy neves írónő megmutatják számomra (naiv olvasónak), hogy mi a titka egy igazán különleges regénynek. Végül is az elvárásomat felülírta és talán át is ugorta a maga szemtelenségében, de ez más kérdés. Tagadhatatlanul átvert és a végére volt képe magamra hagyni a gondolataim szélviharában. De, ahogy nincs tökéletes történet, úgy nincs teljesen tiszta lelkű olvasó sem. Hogy, akkor mégis mit kaptam? Mindjárt elmesélem… Tolnai Panka...

bővebben

Kollár Betti – Esküdt ellenségek

„– A gyűlölet, a haragtartás és a bosszú a gyengéknek való […].” Tudjátok milyen érzés, amikor egy ilyen típusú regényt veszek kézbe? Amikor már előre sejtem mennyire fogom szeretni és alig várom, hogy olvasni kezdjem? Ismeritek azt az érzést, amikor az első sortól az utolsóig minden kívánságotok teljesül és egy olyan történetnek lehettek a részesei, amelyről még álmodni se mertetek soha? Nos, én tudom ezekre a választ és határozott igennel felelek. Kollár Betti - Kosársuli című sorozatát már olvastam, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri éves listáin rendre szerepeltek a sorozat részei. A felnőtt könyveihez még nem volt szerencsém, pedig már jó ideje itt csücsülnek valamelyik...

bővebben

Csoma-Lőrincz Tamara – Hádész, az alvilág tini kalandora

„Most esett csak le, hogy a könyvtár mennyire hasonlít az alvilági labirintusra, csak itt a könyvtári jelzetek és az ábécé betűi alapján kell tájékozódni.” Mélységesen fel vagyok háborodva és nem viccelek. Én ugyanis eddig nagyon kitartóan utáltam a görög mitológiát és nem voltam hajlandó még csak egy pozitív gondolatot sem elpazarolni rá, erre jön ez az ifjúsági regény Hadésszal és barátival, és mint akik jól végezték dolgukat, vigyorogva ledöntik az eddig oly szuper erősnek hitt falaimat. Először is rongálásért fogok perelni, utána a hittérítésért és végezetül mulasztásért, mert nem készült el a szerző a következő résszel, mivel, mint megtudtam, hogy ez egy sorozat kezdő kötete...

bővebben

„A vak hit a legveszedelmesebb a világon.” – Interjú Mike Buda íróval

Vannak könyvek, amelyek nem egyszerűen csak egy történetet mesélnek el, hanem csendesen mellénk ülnek, és kérdéseket hagynak maguk után. A fény árnyékában ilyen regény. Egy apa és egy fiú története, amelyben a valóság és a képzelet határai elmosódnak, és ahol a kimondatlan félelmek, veszteségek és hitek saját világot teremtenek. Mike Buda első regénye bátor vállalás: egy súlyos mentális betegség, a skizofrénia ábrázolása a dark fantasy keretein belül. Az alábbi interjúban az alkotás folyamatáról, a valóság és képzelet viszonyáról, valamint azokról a kérdésekről beszélgetünk, amelyek túlmutatnak a műfaji határokon – és amelyek talán sokunkat érintenek. Mi volt az a belső vagy külső...

bővebben

Vámos Miklós – Szív és Lélek

„Nincs szebb könyv a szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben.” Már oly sokszor említettem, hogy igazán jó mesét írni nem is olyan könnyű, mint azt a legtöbben hiszik. Sokszor hallom más alkotóktól, hogy a mesék világa határtalan, ezért bármit is ír az adott szerző, annak van helye a gyermekirodalmi szférában. Végül is van benne igazság abból a tekintetből, hogy még a legrosszabb történetre is akad olyan olvasó, akinek tetszik és ezzel nincs is semmi probléma, ám a meseírókat legalább olyan szinten kell tisztelni és elismerni, mint egy prózában...

bővebben

Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron

„Talán nem kéne ennyire figyelnem arra, hogy mi a véleményük rólam másoknak.” Nem is tudom, hogy mit írjak ezzel a történettel kapcsolatban, mert az egy dolog, hogy én is elfáradtam – akárcsak Bence – ettől a sok veszélytől és kalandozástól, ugyanakkor pedig valahogy ebben a részben nem éreztem otthon magam. Igen tudom, hogy furcsán hangzik, de kicsit kiestem abból a bizonyos komfortérzésből, pedig egy rossz szavam sem lehet. Izgultam, harcoltam, nevettem és bizony még a könnyeim is szabadságra mentek. Utoljára ezt a legelső résznél produkáltam és pont ezért furcsa bennem ez a kettősség. „Szerintem otthon kellett volna maradnunk.” Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron című ifjúsági...

bővebben

Náray Tamás – Szerintem

„A hasonlítás az öröm tolvaja.” Újabban azon elmélkedem, hogy milyen országban is élek tulajdonképpen. Némiképpen van fogalmam az eltérő társadalmi rétegek uralkodó trendjeiről, átlagban vett, vélt vagy valós politikai nézeteiről, de jómagam is burokban élek és nagyon megválogatom, hogy kit engedek be. Az is igaz, hogy emberekkel foglalkozom munkámat tekintve, mégsem vagyok kénytelen azt a „mételyt” beengedni, akiknek az utcán kénytelen vagyok elviselni otromba viselkedését vagy éppen nyomdafestéket nem tűrő beszédét. Persze ehhez már többnyire ki se kell mozdulnom sajnos, hiszen a Facebook ontja magából az álintelligencia iskoláját végzett fotelhuszárok aktuális aranyköpéseit....

bővebben

« Régebbi bejegyzések