James Islington: A sokaság akarata

„Egységben az erő. Íme a Hierarchia nagy hazugsága, amelyet emberöltőről emberöltőre egyre hatalmasabb tömegek visszhangoznak elvakultan. Részben meg is értem őket. Ereje van a mondatnak, kecsegteti az embert. Azt ígéri, hogy senki nem marad magára. Védelmet ad. Bajtársakat. Közös célt. Hogy van hová tartozni. De nem kell nagyon megkapargatni, hogy lássuk a mögötte rejtező álságosságot.” Az emberi civilizáció alapvetően mindig is nagyon energiaigényes berendezkedés volt. Kezdetben az izomerő döntött többnyire a túlélés kérdésében, később egyre inkább a természeti erőforrások kiaknázása került előtérbe, majd azok szűkössé válásával fordultunk kényszerből a megújuló energiahordozók...

bővebben

Neige Sinno: Nyomorult tigris

„A mi kultúránkban nem maga az erőszak tabu, amit egyébként mindenhol művelnek, hanem az, hogy beszéljünk róla, elképzeljük, elemezzük.” Uram ég! Ez a könyv maga a borzalom, de a szokásos felhanggal értve. Amiről szól, az a legszörnyűbb bűnök, valamint a legnagyobb fájdalmak egyike. Nincsenek szavaim, amelyek megfelelően visszaadhatnák mindazt, amelyet jelen pillanatban érzek. Csak néma könnyeket tudok hullajtani minden áldozatért, úgy érzem. „[…] a nemi erőszak olyan jóvátehetetlen cselekedet, amely egy életre nyomot hagy az áldozatban és a világban is. Olyan hatalmat szül, amely jóval túlterjed önmagán.” Miután kicsit lenyugodtam, végre képes vagyok írni mindarról a szörnyűségről,...

bővebben

Híragi Szanaka: Az elvesztett emlékek lámpása

„Kétségtelen, hogy a fényképeknek hatalmas erejük van.” Gondoltál már arra, hogy mi történik velünk halálunk után? Vajon igazak-e azok a mendemondák, amelyek arról mesélnek, hogy egy köztes léttérbe kerül a lélek és ott elválik, hogy a mennybe vagy éppen a pokolba kerül? Egyáltalán létezik-e bármelyik is vagy csupán az emberi képzelet szülte helyszínek? Nos, én erre nem tudok felelni, de valahogy úgy képzelem, hogy a lelkünk elszámol az életében megélt eseményekkel, tettekkel és tovább vándorol a következő célállomás felé. Hogy hol kötünk ki? Nem tudom, de a vallási útmutatástól függetlenül, ebben látom a leghihetőbb rációt. Híragi Szanaka – Az elveszett emlékek lámpása című...

bővebben

Tillmann Pentele: Aranymogyoró

„– Csókolom! Segíthetek? – kérdezi a cipekedő nénit, aki ezt foghíjas mosolyával elfogadja. – Nagyon szépen köszönöm, kisfiam! – hálálkodik már bent a földszinti szobakonyhás lakásában. Előveszi a szatyrát hízlaló lufit és leereszti. – Igazából semmi nem kellett. Az üzletben egy kis pletyka közepette apránként felfújom, végül összekötöm a száját, betuszkolom a szatyromba és elköszönök. Ennyi kikapcsolódásom van napi szinten.” Kissé szokatlan stílussal találkoztam ebben a csepp kötetben. Rólam köztudott, hogy nagyon kedvelem Tillmann Pentele szerző írásait, bár eleddig csupán költői vénájából szívtam ki a kissé édessé vált nedűt, amely éhes lelkemnek egyre kevesebbet adott....

bővebben

Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről

„Nagymama és nagypapa. Két szó, amely meg tud vigasztalni, mint egy vallás, vagy egy mamutfenyő.” Kevés olyan szerzőt tartok számon, aki az első sorától az utolsó betűig képes a teljes figyelmemet, minden idegszálamat, minden lélegzetvételemet magához kötni. Hiszen hol elakad a lélegzetem, hol kapkodóvá válik, hol sírva fakadok, hol mosolyra görbül ajkam, hol szívemen repedés kezdődik, hol összeforrni látszik és mindezt egyetlen történettel elérve, amely jelent esetben Jón Kalman Stefánsson – Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről című regénye. Ebben a könyvben benne van minden, amit felsoroltam fentebb és talán kicsivel több is, mint kellene. Már maga a borító is olyan csodálatos...

bővebben

Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak

„víz hull az égből amíg le nem esik a földre ilyen dolgok vannak” Pontosan tudom, hogy milyen nehéz szembenézni a magánnyal igazán, mindennap. Még akkor is, ha emberek vesznek körül, van társam az életben és mégis néha olyan, mintha egyedül lennék ezen a Földön. De hogyan lehetséges ez? Annyiszor megkérdeztem már magamtól, de nem igazán leltem feleletre, egészen mostanáig. Az egyedüllét nem feltétlen magányos állapot, de ha egy egyedi szemléletű fiatalember naplóját olvasva találkozom ezzel a jelenséggel, akkor megérthetem, hogy a magány egy átmeneti kondíció, amely néha a kirekesztettek védjegye, míg máskor ajándék az állandó zajban, sürgölődésben. Andris Kalnozols – Szólíts...

bővebben

Elizabeth Lim: Hamisított Sors

„– Az ecsettel megfestheted azt, ami valódi, és azt is, ami nem […]. Akkor legjobb a gyakorlás, ha a festés boldoggá tesz.” Vajon mitől jó egy fantasy történet? A sok kalandtól, esetleg a különleges világától? Vagy a szereplők kidolgozottságától függ? Nos, erre a kérdésre mindenki egyéni szempontokat fog felsorolni, ebben biztos vagyok. Ám számomra egyik sem igaz. Sosem érdekelt, hogy gyors vagy lassú az adott regény, hogy mennyire egyéni a világ, hiszen erre egyre kevesebb lehetőség adott. Nekem attól dobban meg a szívem, hogy amit a szerző ígér története elején, végig betartja-e, vagy, ahogy azt is figyelem, hogyan játszik a szívemmel, a lelkemmel és mennyire tartja becsben azokat....

bővebben

Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

„Szabadság, gyermekem, szabadnak lenni, ez a boldogság – összegezte hangosan. Elmosolyodtam, s közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy én mikor éreztem magam utoljára szabadnak.” Nehéz szavakban átadni mindazt az érzést, amelyet kaptam ennek a regénynek az olvasásakor. Egy részről tűpontos képet kaptam arról, hogy az én életemben hol vannak az elakadások, mely triggerpontok nyomogatása az, ahol még messze se vagyok rendben és van mit megdolgozni az idő előre haladásával. Más oldalról viszont tükröt tart a ’90-es években felnőtt generáció elé és bizonyos szinten be is olvas, ha úgy nézem. „Félek, hogy nem bírom majd, és megint a spájzban fogom halálra zabálni magam titokban, aztán...

bővebben

Pifkó Célia: Doboz a Titanicról

„Talán ha elég sokan szólalnak meg, és elég hangosan, akkor megváltoztathatjuk a dolgokat.” Nagyon érdekesnek találom azokat a történeteket, amelyek valamely történelmi katasztrófához kötődnek, akár fiktív, akár hűen megörökített, dokumentációs formában íródtak. A Cerkabella Kiadó sajátos sorozatán belül (Ikonikus), olyan regények jelennek meg, amelyek valamelyik történelmi periódus drámai eseményeihez köthetőek. Tavaly Somfai Anna – A fal túloldalán című könyvét olvashattuk az ifjúsági zsűrivel, amely a berlini fal időszakában játszódott. Ezúttal az 1900-as évek elejére kalauzol el minket eme kötet, amely közvetlenül a Titanic óceánjáró elsüllyedése után veszi kezdetét. Pifkó Célia...

bővebben

Linn Strømsborg: Soha, soha, soha

„Rengeteg apróságra emlékszem, amelyek együttesen az életemet teszi ki.” Sok ismerősöm, családtagom, távoli rokonom érdeklődik irántam, bár talán nem is a személyem olyan lényeges, hanem egy bizonyos kérdésre adott válaszom. Ha találkozok egy idegennel, akkor is felmerülnek kérdések, amelyekre nem éppen érzem ildomosnak válaszolni, mégis mosolyogva megteszem. Hogy vagy? Mivel foglalkozol? Férjnél vagy? Hány éves vagy? Hány kiló éppen a testsúlyod? Hiszel Istenben vagy ateistaként élsz? Milyen politikai nézeteket vallasz? Igen, jól olvasod, ezekkel heti szinten találkozom, mégsem érzem, hogy titkolnom kellene, bár, ha azt vesszük, enyhén szólva is intim területekre tévednek ezzel...

bővebben

« Régebbi bejegyzések