Bruna De Luca: Lívia Rómában

„De ennek a helynek pontosan arra van szüksége, ami én vagyok. Egy kicsit mindenből, egy híd a világok között.” Ezt a regényt a Sárkányszív Könyvklub okán vettem kézbe, mondván romantikus és két ifjúsági kötet között pont jó lesz. Valamiért elfelejtettem fülszöveget olvasni, mert akkor tudtam volna, hogy a szereplők kamaszok, tehát a szándékom már az elején megbukott. Ugyan nem szegte kedvemet, miután rájöttem erre a kis tévedésemre, de azért nem volt felhőtlen utazásom, ezt már az elején leszögezem. De mielőtt bármibe is belemennék részletesebben, itt is szeretném megköszönni a Menő Könyveknek, hogy olvashattam ezt a történetet. „Ekkor rájövök, hogy két kultúra részének lenni több, mint a...

bővebben

Elizabeth Lim: Hamisított Sors

„– Az ecsettel megfestheted azt, ami valódi, és azt is, ami nem […]. Akkor legjobb a gyakorlás, ha a festés boldoggá tesz.” Vajon mitől jó egy fantasy történet? A sok kalandtól, esetleg a különleges világától? Vagy a szereplők kidolgozottságától függ? Nos, erre a kérdésre mindenki egyéni szempontokat fog felsorolni, ebben biztos vagyok. Ám számomra egyik sem igaz. Sosem érdekelt, hogy gyors vagy lassú az adott regény, hogy mennyire egyéni a világ, hiszen erre egyre kevesebb lehetőség adott. Nekem attól dobban meg a szívem, hogy amit a szerző ígér története elején, végig betartja-e, vagy, ahogy azt is figyelem, hogyan játszik a szívemmel, a lelkemmel és mennyire tartja becsben azokat....

bővebben

Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

„Szabadság, gyermekem, szabadnak lenni, ez a boldogság – összegezte hangosan. Elmosolyodtam, s közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy én mikor éreztem magam utoljára szabadnak.” Nehéz szavakban átadni mindazt az érzést, amelyet kaptam ennek a regénynek az olvasásakor. Egy részről tűpontos képet kaptam arról, hogy az én életemben hol vannak az elakadások, mely triggerpontok nyomogatása az, ahol még messze se vagyok rendben és van mit megdolgozni az idő előre haladásával. Más oldalról viszont tükröt tart a ’90-es években felnőtt generáció elé és bizonyos szinten be is olvas, ha úgy nézem. „Félek, hogy nem bírom majd, és megint a spájzban fogom halálra zabálni magam titokban, aztán...

bővebben

Linn Strømsborg: Soha, soha, soha

„Rengeteg apróságra emlékszem, amelyek együttesen az életemet teszi ki.” Sok ismerősöm, családtagom, távoli rokonom érdeklődik irántam, bár talán nem is a személyem olyan lényeges, hanem egy bizonyos kérdésre adott válaszom. Ha találkozok egy idegennel, akkor is felmerülnek kérdések, amelyekre nem éppen érzem ildomosnak válaszolni, mégis mosolyogva megteszem. Hogy vagy? Mivel foglalkozol? Férjnél vagy? Hány éves vagy? Hány kiló éppen a testsúlyod? Hiszel Istenben vagy ateistaként élsz? Milyen politikai nézeteket vallasz? Igen, jól olvasod, ezekkel heti szinten találkozom, mégsem érzem, hogy titkolnom kellene, bár, ha azt vesszük, enyhén szólva is intim területekre tévednek ezzel...

bővebben

Paolo Cognetti: Lent a völgyben

„45 éves vagyok. Nincs állandó munkám. Képzeljétek, micsoda luxus így élni. Próbáljátok meg elképzelni.” Nagyon sokat hallottam Paolo Cognetti íróról az utóbbi pár évben. Az egyik általam kedvelt booktuber is beszélt róla, így megvásároltam bizalmi elvként Nyolc hegy című regényét, bár kissé kétkedve fogadtam az alkotót. Nézze el nekem mindenki, de az olasz szerzők közül egyedül Oriana Fallaci írónő neve égett bele eddig lelkembe. Mivel új élményeket gyűjtök, így beiratkoztam pár könyvtárba és szinte nyújtotta kezét eme kisregény a pulton, hogy vigyem haza és merüljek el rejtelmeibe. Most, hogy túl vagyok eme regény olvasásán, azt hiszem, hogy éledezik bennem egy új rajongói...

bővebben

Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns – Könyvek varázslata (Könyvek varázslata 1.)

„A kötetek énekeltek, amikor a csillagfény beáradt a könyvtár ablakain. Megkínozta őket a fájdalom, és olykor összetört a szívük. Némelyik rosszindulatú és groteszk volt – ahogy időnként maga a külvilág is. De a külvilág sem vált kevésbé érdemessé ettől arra, hogy harcoljanak érte, mert ahol sötétség van, ott van fény is.” Mostanában kerülöm az olyan fantasy köteteket, amelyekben tinédzserek világmegváltó feladatairól olvashatok, mert már cseppet unom, hogy sokszor egy maréknyi fiatalon múlik az emberiség sorsa. Ám egy kedves barátnőm azt mesélte, hogy higgyem el, ez a regény valami teljesen máson alapszik és bár a szereplők fiatalok, mégis sokkal többet ad, mint elsőre gondolnám. Hogy...

bővebben

Halász Rita – Betonba hímezve

„A puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz.” Nem voltam felkészülve erre a regényre, most már biztosan kijelenthetem és azt is, hogy ehhez foghatót még sosem vettem kézbe. Egy részről egy modern korban élő fiatalasszonyról olvashattam, akit házasságkötésük után rögtön elhagy a férje és az anyós beköltözésével kezdetét veszi két megtört szívű asszony kálváriája. Egymásra támaszkodva megértik, hogy a nők sorsa minden korban nagyon hasonló és a keserű tapasztalatok, amelyek felgyűlnek az évek alatt bennük csupán annyiban térnek el, hogy más bőrszínnel, néphez tartozva hullajtják el könnyeiket. Másrészről pedig Jézus életének rekonstrukcióját figyelhettem meg, ahol elsődlegesen...

bővebben

Dobray Sarolta – Közel

„Egy fecske nem tavasz, Egy fűszál nem mező, Egy vízcsepp nem patak, Egy sír nem temető.” Valószínű, ahogy egyre több novellás kötetet veszek kézbe, úgy tágítom a lelkemet is ezekhez a típusú írásokhoz. Rövid, tömör történetekhez eddig ritkán volt kedvem, de az idegenkedésem mind inkább a kötet végső értékelésének dilemmájához vezethető vissza. Nehéz olyan művet találni, amelyben a novellák egységesen tetszettek volna és a könyv mondanivalóját is értékelni vágyva, nem hagyni, hogy egy-egy kevésbé jól sikerült írás elvegye a gyűjtemény együttes fényét, értékét. Persze nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki, feltételezem, hogy hasonló gondolatokat fogalmaz meg, amikor egy ilyen...

bővebben

Frank Márton – Zokni feljegyzései

„Szóval naplót írok.” A fenti rövid idézettel indul egy nagy kaland, amelyet egy tizenegy éves, ötödik osztályos Zokni, akarom írni Zokkay Nimród nevű kisfiú mesél el. Mint várható ezek a bejegyzések hézagosak, néhol kissé talán foghíjasok, de rendkívül viccesek és a maguk nemében aranyosak is. Frank Márton írót, szinte már „régi” ismerősként köszöntött a zsűri a 2024-es listát tekintve, mivel eddig évről-évre olvashattunk egy-egy írását a szerzőnek. A legutóbb megjelent Különös Kacatok Krónikája című ifjúsági kötet igazán izgalmasnak ígérkezett, amelyben a fent már említett fiú mesél naplózott formában, hogyan is élte meg a felső tagozat első évének ügyes-bajos hétköznapjait....

bővebben

Tolnai Panka – Írótábor

„– A folyók szeszélyesek és lelkük van […].” Valahogy az az érzésem a mostani sztorival kapcsolatban, hogy bizony egész végig az orromnál fogva vezetett. Ugyanis én gyanútlanul egy nyári élményekről mesélő történetre számítottam, ahol hét írópalánta és egy neves írónő megmutatják számomra (naiv olvasónak), hogy mi a titka egy igazán különleges regénynek. Végül is az elvárásomat felülírta és talán át is ugorta a maga szemtelenségében, de ez más kérdés. Tagadhatatlanul átvert és a végére volt képe magamra hagyni a gondolataim szélviharában. De, ahogy nincs tökéletes történet, úgy nincs teljesen tiszta lelkű olvasó sem. Hogy, akkor mégis mit kaptam? Mindjárt elmesélem… Tolnai Panka...

bővebben

« Régebbi bejegyzések