Neige Sinno: Nyomorult tigris

„A mi kultúránkban nem maga az erőszak tabu, amit egyébként mindenhol művelnek, hanem az, hogy beszéljünk róla, elképzeljük, elemezzük.” Uram ég! Ez a könyv maga a borzalom, de a szokásos felhanggal értve. Amiről szól, az a legszörnyűbb bűnök, valamint a legnagyobb fájdalmak egyike. Nincsenek szavaim, amelyek megfelelően visszaadhatnák mindazt, amelyet jelen pillanatban érzek. Csak néma könnyeket tudok hullajtani minden áldozatért, úgy érzem. „[…] a nemi erőszak olyan jóvátehetetlen cselekedet, amely egy életre nyomot hagy az áldozatban és a világban is. Olyan hatalmat szül, amely jóval túlterjed önmagán.” Miután kicsit lenyugodtam, végre képes vagyok írni mindarról a szörnyűségről,...

bővebben

Híragi Szanaka: Az elvesztett emlékek lámpása

„Kétségtelen, hogy a fényképeknek hatalmas erejük van.” Gondoltál már arra, hogy mi történik velünk halálunk után? Vajon igazak-e azok a mendemondák, amelyek arról mesélnek, hogy egy köztes léttérbe kerül a lélek és ott elválik, hogy a mennybe vagy éppen a pokolba kerül? Egyáltalán létezik-e bármelyik is vagy csupán az emberi képzelet szülte helyszínek? Nos, én erre nem tudok felelni, de valahogy úgy képzelem, hogy a lelkünk elszámol az életében megélt eseményekkel, tettekkel és tovább vándorol a következő célállomás felé. Hogy hol kötünk ki? Nem tudom, de a vallási útmutatástól függetlenül, ebben látom a leghihetőbb rációt. Híragi Szanaka – Az elveszett emlékek lámpása című...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről

„Nagymama és nagypapa. Két szó, amely meg tud vigasztalni, mint egy vallás, vagy egy mamutfenyő.” Kevés olyan szerzőt tartok számon, aki az első sorától az utolsó betűig képes a teljes figyelmemet, minden idegszálamat, minden lélegzetvételemet magához kötni. Hiszen hol elakad a lélegzetem, hol kapkodóvá válik, hol sírva fakadok, hol mosolyra görbül ajkam, hol szívemen repedés kezdődik, hol összeforrni látszik és mindezt egyetlen történettel elérve, amely jelent esetben Jón Kalman Stefánsson – Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről című regénye. Ebben a könyvben benne van minden, amit felsoroltam fentebb és talán kicsivel több is, mint kellene. Már maga a borító is olyan csodálatos...

bővebben

Bruna De Luca: Lívia Rómában

„De ennek a helynek pontosan arra van szüksége, ami én vagyok. Egy kicsit mindenből, egy híd a világok között.” Ezt a regényt a Sárkányszív Könyvklub okán vettem kézbe, mondván romantikus és két ifjúsági kötet között pont jó lesz. Valamiért elfelejtettem fülszöveget olvasni, mert akkor tudtam volna, hogy a szereplők kamaszok, tehát a szándékom már az elején megbukott. Ugyan nem szegte kedvemet, miután rájöttem erre a kis tévedésemre, de azért nem volt felhőtlen utazásom, ezt már az elején leszögezem. De mielőtt bármibe is belemennék részletesebben, itt is szeretném megköszönni a Menő Könyveknek, hogy olvashattam ezt a történetet. „Ekkor rájövök, hogy két kultúra részének lenni több, mint a...

bővebben

Elizabeth Lim: Hamisított Sors

„– Az ecsettel megfestheted azt, ami valódi, és azt is, ami nem […]. Akkor legjobb a gyakorlás, ha a festés boldoggá tesz.” Vajon mitől jó egy fantasy történet? A sok kalandtól, esetleg a különleges világától? Vagy a szereplők kidolgozottságától függ? Nos, erre a kérdésre mindenki egyéni szempontokat fog felsorolni, ebben biztos vagyok. Ám számomra egyik sem igaz. Sosem érdekelt, hogy gyors vagy lassú az adott regény, hogy mennyire egyéni a világ, hiszen erre egyre kevesebb lehetőség adott. Nekem attól dobban meg a szívem, hogy amit a szerző ígér története elején, végig betartja-e, vagy, ahogy azt is figyelem, hogyan játszik a szívemmel, a lelkemmel és mennyire tartja becsben azokat....

bővebben

Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

„Szabadság, gyermekem, szabadnak lenni, ez a boldogság – összegezte hangosan. Elmosolyodtam, s közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy én mikor éreztem magam utoljára szabadnak.” Nehéz szavakban átadni mindazt az érzést, amelyet kaptam ennek a regénynek az olvasásakor. Egy részről tűpontos képet kaptam arról, hogy az én életemben hol vannak az elakadások, mely triggerpontok nyomogatása az, ahol még messze se vagyok rendben és van mit megdolgozni az idő előre haladásával. Más oldalról viszont tükröt tart a ’90-es években felnőtt generáció elé és bizonyos szinten be is olvas, ha úgy nézem. „Félek, hogy nem bírom majd, és megint a spájzban fogom halálra zabálni magam titokban, aztán...

bővebben

Linn Strømsborg: Soha, soha, soha

„Rengeteg apróságra emlékszem, amelyek együttesen az életemet teszi ki.” Sok ismerősöm, családtagom, távoli rokonom érdeklődik irántam, bár talán nem is a személyem olyan lényeges, hanem egy bizonyos kérdésre adott válaszom. Ha találkozok egy idegennel, akkor is felmerülnek kérdések, amelyekre nem éppen érzem ildomosnak válaszolni, mégis mosolyogva megteszem. Hogy vagy? Mivel foglalkozol? Férjnél vagy? Hány éves vagy? Hány kiló éppen a testsúlyod? Hiszel Istenben vagy ateistaként élsz? Milyen politikai nézeteket vallasz? Igen, jól olvasod, ezekkel heti szinten találkozom, mégsem érzem, hogy titkolnom kellene, bár, ha azt vesszük, enyhén szólva is intim területekre tévednek ezzel...

bővebben

Paolo Cognetti: Lent a völgyben

„45 éves vagyok. Nincs állandó munkám. Képzeljétek, micsoda luxus így élni. Próbáljátok meg elképzelni.” Nagyon sokat hallottam Paolo Cognetti íróról az utóbbi pár évben. Az egyik általam kedvelt booktuber is beszélt róla, így megvásároltam bizalmi elvként Nyolc hegy című regényét, bár kissé kétkedve fogadtam az alkotót. Nézze el nekem mindenki, de az olasz szerzők közül egyedül Oriana Fallaci írónő neve égett bele eddig lelkembe. Mivel új élményeket gyűjtök, így beiratkoztam pár könyvtárba és szinte nyújtotta kezét eme kisregény a pulton, hogy vigyem haza és merüljek el rejtelmeibe. Most, hogy túl vagyok eme regény olvasásán, azt hiszem, hogy éledezik bennem egy új rajongói...

bővebben

Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns – Könyvek varázslata (Könyvek varázslata 1.)

„A kötetek énekeltek, amikor a csillagfény beáradt a könyvtár ablakain. Megkínozta őket a fájdalom, és olykor összetört a szívük. Némelyik rosszindulatú és groteszk volt – ahogy időnként maga a külvilág is. De a külvilág sem vált kevésbé érdemessé ettől arra, hogy harcoljanak érte, mert ahol sötétség van, ott van fény is.” Mostanában kerülöm az olyan fantasy köteteket, amelyekben tinédzserek világmegváltó feladatairól olvashatok, mert már cseppet unom, hogy sokszor egy maréknyi fiatalon múlik az emberiség sorsa. Ám egy kedves barátnőm azt mesélte, hogy higgyem el, ez a regény valami teljesen máson alapszik és bár a szereplők fiatalok, mégis sokkal többet ad, mint elsőre gondolnám. Hogy...

bővebben

Halász Rita – Betonba hímezve

„A puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz.” Nem voltam felkészülve erre a regényre, most már biztosan kijelenthetem és azt is, hogy ehhez foghatót még sosem vettem kézbe. Egy részről egy modern korban élő fiatalasszonyról olvashattam, akit házasságkötésük után rögtön elhagy a férje és az anyós beköltözésével kezdetét veszi két megtört szívű asszony kálváriája. Egymásra támaszkodva megértik, hogy a nők sorsa minden korban nagyon hasonló és a keserű tapasztalatok, amelyek felgyűlnek az évek alatt bennük csupán annyiban térnek el, hogy más bőrszínnel, néphez tartozva hullajtják el könnyeiket. Másrészről pedig Jézus életének rekonstrukcióját figyelhettem meg, ahol elsődlegesen...

bővebben

« Régebbi bejegyzések