Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns – Könyvek varázslata (Könyvek varázslata 1.)

„A kötetek énekeltek, amikor a csillagfény beáradt a könyvtár ablakain. Megkínozta őket a fájdalom, és olykor összetört a szívük. Némelyik rosszindulatú és groteszk volt – ahogy időnként maga a külvilág is. De a külvilág sem vált kevésbé érdemessé ettől arra, hogy harcoljanak érte, mert ahol sötétség van, ott van fény is.” Mostanában kerülöm az olyan fantasy köteteket, amelyekben tinédzserek világmegváltó feladatairól olvashatok, mert már cseppet unom, hogy sokszor egy maréknyi fiatalon múlik az emberiség sorsa. Ám egy kedves barátnőm azt mesélte, hogy higgyem el, ez a regény valami teljesen máson alapszik és bár a szereplők fiatalok, mégis sokkal többet ad, mint elsőre gondolnám. Hogy...

bővebben

Tove Ditlevsen: Gyerekkor (Koppenhága-trilógia 1.)

„Gyerekkorom utolsó tavasza hideg és szeles. Olyan az íze, mint a por, a szaga fájdalmas elválásokra és változásokra emlékeztet.” Olybá tűnik, hogy a gyermekkor nem mindenkinek csupa móka és kacagás, sőt, sok esetben tele van árnyékokkal, reszkető, halk szavakkal és félelemmel. Mintha csupán azzal bűnt követne el bárki, hogy világra született. Egyes családoknál valóban fénnyel teltek a mindennapok és sok mosoly mellett, a meleg étel és a fűtött lakás az alapokhoz tartoznak. Míg másoknak napi egy étkezéssel, mindig morgó gyomorral csoszognak az órák és csak akkor boldogok a pillanatok, ha valamelyik szülő éppen nem felejti el rá ruházott szerepét. A gyermeki élmények meghatározóak a...

bővebben

Frank Márton – Zokni feljegyzései

„Szóval naplót írok.” A fenti rövid idézettel indul egy nagy kaland, amelyet egy tizenegy éves, ötödik osztályos Zokni, akarom írni Zokkay Nimród nevű kisfiú mesél el. Mint várható ezek a bejegyzések hézagosak, néhol kissé talán foghíjasok, de rendkívül viccesek és a maguk nemében aranyosak is. Frank Márton írót, szinte már „régi” ismerősként köszöntött a zsűri a 2024-es listát tekintve, mivel eddig évről-évre olvashattunk egy-egy írását a szerzőnek. A legutóbb megjelent Különös Kacatok Krónikája című ifjúsági kötet igazán izgalmasnak ígérkezett, amelyben a fent már említett fiú mesél naplózott formában, hogyan is élte meg a felső tagozat első évének ügyes-bajos hétköznapjait....

bővebben

Kollár Betti – Esküdt ellenségek

„– A gyűlölet, a haragtartás és a bosszú a gyengéknek való […].” Tudjátok milyen érzés, amikor egy ilyen típusú regényt veszek kézbe? Amikor már előre sejtem mennyire fogom szeretni és alig várom, hogy olvasni kezdjem? Ismeritek azt az érzést, amikor az első sortól az utolsóig minden kívánságotok teljesül és egy olyan történetnek lehettek a részesei, amelyről még álmodni se mertetek soha? Nos, én tudom ezekre a választ és határozott igennel felelek. Kollár Betti - Kosársuli című sorozatát már olvastam, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri éves listáin rendre szerepeltek a sorozat részei. A felnőtt könyveihez még nem volt szerencsém, pedig már jó ideje itt csücsülnek valamelyik...

bővebben

Csoma-Lőrincz Tamara – Hádész, az alvilág tini kalandora

„Most esett csak le, hogy a könyvtár mennyire hasonlít az alvilági labirintusra, csak itt a könyvtári jelzetek és az ábécé betűi alapján kell tájékozódni.” Mélységesen fel vagyok háborodva és nem viccelek. Én ugyanis eddig nagyon kitartóan utáltam a görög mitológiát és nem voltam hajlandó még csak egy pozitív gondolatot sem elpazarolni rá, erre jön ez az ifjúsági regény Hadésszal és barátival, és mint akik jól végezték dolgukat, vigyorogva ledöntik az eddig oly szuper erősnek hitt falaimat. Először is rongálásért fogok perelni, utána a hittérítésért és végezetül mulasztásért, mert nem készült el a szerző a következő résszel, mivel, mint megtudtam, hogy ez egy sorozat kezdő kötete...

bővebben

Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron

„Talán nem kéne ennyire figyelnem arra, hogy mi a véleményük rólam másoknak.” Nem is tudom, hogy mit írjak ezzel a történettel kapcsolatban, mert az egy dolog, hogy én is elfáradtam – akárcsak Bence – ettől a sok veszélytől és kalandozástól, ugyanakkor pedig valahogy ebben a részben nem éreztem otthon magam. Igen tudom, hogy furcsán hangzik, de kicsit kiestem abból a bizonyos komfortérzésből, pedig egy rossz szavam sem lehet. Izgultam, harcoltam, nevettem és bizony még a könnyeim is szabadságra mentek. Utoljára ezt a legelső résznél produkáltam és pont ezért furcsa bennem ez a kettősség. „Szerintem otthon kellett volna maradnunk.” Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron című ifjúsági...

bővebben

Mikó Csaba – A Lebegő Ház

„Ha az ember híres lesz, akkor mindenkinek lesz róla egy története.” Mostanában egyre kevésbé vagyok elégedett a fiatalabbaknak szóló nyomozós történetekkel, mert vagy nagyon laposnak találom őket, vagy tele vannak pontatlanságokkal. Pedig nagyon sok potenciál van ebben a műfajban a korosztályt tekintve, hiszen még csak most kezd divatba jönni, úgy vélem. Mikó Csaba – A lebegő ház című ifjúsági regénye 2024-ben jelent meg a Lampion Könyvek Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Orbán Orsolya álmodta meg a számunkra. Történetünk pár nap eltéréssel ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Lili nagyon boldog, hogy a Mítoszvadász csapat nyomozója lehet, ám édesapja egy...

bővebben

Lukács Boglárka – A sajtfa

„– Az már egyszer igaz, hogy az olvasás nemesít […].” Nagyon szeretem a meséket és hiába vagyok immáron túlkoros gyermek lelkületű felnőtt, egyszerűen soha nem akarok kinőni ebből az érzésből. Különösen akkor nem, ha ennyire bájos történetekkel ismerkedhetek meg. Pedig ha valaki ismer, bizony most elcsodálkozik rajtam, hiszen az egereket nem szívlelem különösebben. Immáron második alkalommal találkoztam olyan mesehőssel, aki csodálatos személyiség jegyekkel rendelkezik és teljesen elfelejtette velem, hogy tulajdonképpen mit is gondolok állattani hovatartozásáról éppen. Ezt a könyvet utazókönyvként volt szerencsém elolvasni, amit itt is szeretnék megköszönni. Lukács Boglárka – A...

bővebben

Andreï Makine – Az örmény barát

„Rájöttem, hogy az életünk mindig a szakadék szélén tántorog, és hogy egy egyszerű mozdulattal segíthetünk a másik emberen, visszatarthatjuk a zuhanástól, megmenthetjük. Szinte játékból képesek voltunk arra, hogy felebarátaink számára istenné váljunk!” Mindig rácsodálkozok arra a tényre, hogy egy kis terjedelmű alkotás mekkora hatalommal is bír. Elvégre a benne összetömörített adatok, igazságok, fájdalmak, emberi sorsok nem hagynak levegőhöz jutni. Szimplán, minden megbánás nélkül taszítanak a szakadék irányába. Hogy túléled-e? Ezt senki sem tudja, de igazán nem is lényeges, hiszen a szerző ilyenkor azt üzeni: „Fogadd el!”, „Ne hisztizzél, te választottad!”, „Itt csak a legerősebbek...

bővebben

Linn Skåber – Ma négykézláb akarok járni

„A ráncaim: a lélek naplója. Az élet tükre. A szívdobogás átirata. Ezt mondják.” Igazi meglepetés volt számomra a mostani olvasmányom. Ezek a rövid esszék vagy novellák szokatlan stílusban tárják elénk, sokszor elég abszurd formában, üzenetüket. Bár elsőre olybá tűnhet, hogy csupán humoros formában megírt történetcsokrokról van szó, nem is tévedhetnénk nagyobbat. Bár valóban sok esetben mosolygásra késztetnek minket ezek a novellák, mégis néhol kínos, máskor pedig fájdalmas igazságokra lelünk rá általuk. Mert ki gondolhatná komolyan, hogy nem egy őrülttel van dolga, ha az utcán egy négykézláb közlekedő hölgyet látna szatyrokkal egyensúlyozva, vagy éppen egy házasság végére...

bővebben

« Régebbi bejegyzések