„[…] akiben nincs ambíció, az semmiféle szakmában sem lehet sikeres. Annak a sikere csak egyszeri mázli lesz – ha lesz egyáltalán. Abból, hogy valakinek a szemében látni az ambíciót, kiderül, mennyi kedvvel áll hozzá a munkához.”

Mit ne mondjak, nem gondoltam volna, hogy az idei évben ilyen sok ázsiai származású szerzőtől veszek kézbe könyvet. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy a japán írók művei eddig a legjobbak az általam forgatott írások közül, pedig pár évvel ezelőtt még igencsak ódzkodtam, ha egy ilyen kiadvány került elém. Én jobban szerettem világ életemben a koreai vagy kínai alkotók munkáit, valahogy azok a regények jobban illeszkedtek hozzám, de úgy látszik, hogy én magam is változom, tágabb körben engedek be új irányzatokat vagy stílusokat és ennek igazán örülök utólag. Japán számomra a tradíciók és a tisztelet országa, ezért általában úgy is állok az ilyen szerzők műveihez, hogy talán kissé modoros stílussal fogok találkozni. Ám a mostani esetben például egy teljesen új irányzattal lettem gazdagabb, amely ugyan megtartotta a tisztelettel teli, lényegre törő fogalmazást, mégis ki-kitekintgetett és a témaválasztását tekintve is lazábbá vált. Jelen esetben persze egy kisregényről írok éppen, amelynek fő karakterei nem is lehetnének mások, mint a macskák. Szeretem a cicákat és különösen vonzódom az olyan regényekhez, ahol valamilyen fontos szerephez jutnak éppen.

Mocsidzuki Mai – A telihold kávézó című regénye 2024-ben jelent meg az Athenaeum Kiadónál. A borítót szemlélve először abban a tévhitben jártam, hogy biztos valami manga vagy mesekötetről lehet szó, pedig már maga a fülszöveg is másra utalt. Amikor megvásároltam, már tudtam, hogy más stílusban íródott, de így visszagondolva jót mosolygok ezen a feltevésemen, hiszen nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Ebben a kötetben tulajdonképpen három személynek az életére láthatunk rá. Hogy milyen formában? Nos, ezt nehéz megfogóan ábrázolni, de talán az álom lenne a megfelelő kifejezés erre.

Szerikava Mizuki évekkel ezelőtt egy nagyon közkedvelt producerként dolgozott, akinek minden rendezése kasszasikernek számított, ám ahogy teltek az évek, úgy változott a televízióra került filmek színvonala is és végül peremvidékre szorult. Már nem tudta hozni az elvárt színvonalat, míg végül egyre kevesebb megbízatást kapott. Most egy internetes játék forgatókönyvén dolgozik, ami ugyan éppencsak arra elég, hogy fenntartsa magát belőle, de már nem mer nagyobbat álmodni.

„– Az a bátorság, amit úgy kell összekaparni, gyorsan szét is foszlik, ha visszautasítással találkozik. Kapaszkodni csak a magabiztos emberek tudnak.”

Nakajama Akari mindig szigorú volt önmagához és másokhoz is. Számára a becsület és igazságosság mindenekfelett áll, de talán pont ezért képtelen megengedni magának, hogy szembe nézzen érzelmeivel. Ráadásul most roppant nehéz időszakon megy keresztül, elvégre az új sorozatának főszereplőjét elérte a média haragja… hogy mi lesz a sorsuk, már sejteni lehet.

„Ha mindenki mindennel korrektül szembenézne, rugalmasan gondolkodna, és hajlandó volna cselekedni, akkor szelíd forradalmakat is láthatnánk.”

Mizumoto Takasi saját vállalkozásában egyre nagyobb sikereket ér el, bár mostanában semmi sem úgy sül el, ahogy tervezi. A kisebb ügyetlenkedésektől a nagyobb problémákig szinte minden keresztezi útját. Nem érti, hogy miért ilyen szerencsétlen, ráadásul most egy nagyon fontos ügyféllel lesz találkozója.

„A múltban nem csak szomorúság van. Hanem mindenféle. Ha visszatekintünk, most is sajog a szívünk, de ez már mind a múlt szomorúsága.”

Három különböző személyiségű emberben vajon mi a közös pont? Természetesen bármi lehet, ám ebben az esetben egy varázslatos hely a helyes válasz, ami nem más, mint a Telihold kávézó és annak „üzemeltetői”. Itt senki nem vesz fel rendelést, de mindenki a neki szánt étellel és itallal lesz gazdagabb. Ráadásul mindenki megismerheti az asztrológiához kapcsolódó jövő képét is. Hát nem nagyszerű?

„Az asztrológia nem juttat embert a világűrbe, cserébe olyan iránytű, amely az univerzum bölcsessége által a múltat és a jövőt is átláthatóvá teszi.”

Nagyon érdekes, ahogy a történet mesél az asztrológiáról, ugyanis ez sok ember számára egy nagyon misztifikált terület, amelyet kevesen értenek meg. Ahogy megismerjük a szereplőkhöz köthető házakat és viszonyítási alapjukat, tulajdonképpen értjük meg, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni adott időszakban és hogyan érdemes előre tekinteni.

„– Más időket élünk. Aki nem tartja a lépést, annak befellegzett.”

Számomra kicsit lassú folyásúvá vált a történet egy idő után, ugyanis bár egy körforgásban vettem részt, sokáig nem értettem a jelentek és személyek közötti összefügéseket, míg végül szépen helyére kerültek a kirakós darabjai.

Abból a szempontból mindenképpen érdekesnek gondolom ezt a kisregényt, hogy számos oldalról mutatja be egy ember göröngyös,  – sokszor problémákkal és szenvedéssel teli – útját, amelyet végig kénytelen járni élete folyamán, mégis több lehetőséget kínál általa. Rávilágít ráadásul arra a tényre, hogy a nehéz időszakok nem csak szenvedést, de felemelkedést is eredményezhetnek, ha kitartóan tesszük a dolgunkat és figyelünk a jelekre. Semmi sem tart örökké és pont ezért az inga előbb-utóbb visszafelé kezd lengeni, ám az addig ránk váró feladatokat kitartással, hittel és vidámsággal meg kell oldania mindenkinek.

„Előbb-utóbb eljön az idő, amikor nem úszhatjuk meg a tanulást.”

Összességében egy lassú, de annál tartalmasabb könyvet olvashattam, ahol megismerkedhetünk az asztrológia titokzatos világával és az emberi lélek apró titkaival is.

Azoknak ajánlom figyelmébe ezt a regényt, akik szeretik a cicákat vagy éppen a japán szerzők műveit és szívesen fogadnak némi gondolkodnivalót is: „Önmagunk megismerése vezet az önbecsüléshez. És akkor kezd ragyogni a csillag, akik vagyunk.”

Amennyiben úgy döntesz, hogy megismerkednél ezzel a regénnyel, nem kell mást tenned, mint az Athenaeum Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy