Pifkó Célia: Doboz a Titanicról

„Talán ha elég sokan szólalnak meg, és elég hangosan, akkor megváltoztathatjuk a dolgokat.” Nagyon érdekesnek találom azokat a történeteket, amelyek valamely történelmi katasztrófához kötődnek, akár fiktív, akár hűen megörökített, dokumentációs formában íródtak. A Cerkabella Kiadó sajátos sorozatán belül (Ikonikus), olyan regények jelennek meg, amelyek valamelyik történelmi periódus drámai eseményeihez köthetőek. Tavaly Somfai Anna – A fal túloldalán című könyvét olvashattuk az ifjúsági zsűrivel, amely a berlini fal időszakában játszódott. Ezúttal az 1900-as évek elejére kalauzol el minket eme kötet, amely közvetlenül a Titanic óceánjáró elsüllyedése után veszi kezdetét. Pifkó Célia...

bővebben

Linn Strømsborg: Soha, soha, soha

„Rengeteg apróságra emlékszem, amelyek együttesen az életemet teszi ki.” Sok ismerősöm, családtagom, távoli rokonom érdeklődik irántam, bár talán nem is a személyem olyan lényeges, hanem egy bizonyos kérdésre adott válaszom. Ha találkozok egy idegennel, akkor is felmerülnek kérdések, amelyekre nem éppen érzem ildomosnak válaszolni, mégis mosolyogva megteszem. Hogy vagy? Mivel foglalkozol? Férjnél vagy? Hány éves vagy? Hány kiló éppen a testsúlyod? Hiszel Istenben vagy ateistaként élsz? Milyen politikai nézeteket vallasz? Igen, jól olvasod, ezekkel heti szinten találkozom, mégsem érzem, hogy titkolnom kellene, bár, ha azt vesszük, enyhén szólva is intim területekre tévednek ezzel...

bővebben

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

„Harmat-e, könny-e a májusnak esője? Díszes szép madár vidd magaddal a nevem vidd a felhőkön túlra” Alapvetően nagyon szeretem az ázsiai országok eltérő kultúráját, bár tény, hogy kimondottan nagy kedvenceim közé tartozik, Kína és Dél-Korea. Ezen országok hiedelemvilágáról mindig örömmel olvasok, nézem filmjeiket és nagy érdeklődéssel hallgatom zenéiket, figyelem politikai helyzetüket. Ám akad egy népcsoport, amelyről annyi pozitív és negatív információt hallottam, mégis az egyik legkülönlegesebb kultúrával és művészetekkel rendelkező, talán túlságosan is szabályokhoz kötött világ, ez pedig nem is lehet más, mint Japán. Évek óta olvasom a japán szerzők műveit, mégis távol éreztem...

bővebben

Tove Ditlevsen: Gyerekkor (Koppenhága-trilógia 1.)

„Gyerekkorom utolsó tavasza hideg és szeles. Olyan az íze, mint a por, a szaga fájdalmas elválásokra és változásokra emlékeztet.” Olybá tűnik, hogy a gyermekkor nem mindenkinek csupa móka és kacagás, sőt, sok esetben tele van árnyékokkal, reszkető, halk szavakkal és félelemmel. Mintha csupán azzal bűnt követne el bárki, hogy világra született. Egyes családoknál valóban fénnyel teltek a mindennapok és sok mosoly mellett, a meleg étel és a fűtött lakás az alapokhoz tartoznak. Míg másoknak napi egy étkezéssel, mindig morgó gyomorral csoszognak az órák és csak akkor boldogok a pillanatok, ha valamelyik szülő éppen nem felejti el rá ruházott szerepét. A gyermeki élmények meghatározóak a...

bővebben

Sarah Crossan – A szív helye

„Minden gyorsabban elmúlik, mint kellene.” A fenti idézet nagy igazságot hordoz magában, hiszen egyik pillanatban még feszes bőrrel, tele reménnyel és hittel éljük az életünket, majd egyszer csak arra eszmélünk, hogy eltelt tíz, húsz, akár több évtized is és azok a nagy tervek, amelyek hajdanán hajtottak minket előre, szinte a feledés homályába tűntek és csak kevesen mondhatják el magukról, hogy a szerint éltek eddig, ahogy hajdanán dobbant a szívük. Ráadásul minden korszaknak megvannak a maga ínséges időszakai, legyen az akár saját korunkat tekintve vagy éppen az 1840-es évek Írországát nézve. Ebben az időszakban egyébként a történelem igencsak kegyetlen tanítóleckét adott az ír...

bővebben

V. E. Schwab – Gallant

„Az otthonunkat magunk választjuk.” Az otthon fogalma általában melegséggel tölti el legtöbbünket, elvégre ott vagyunk biztonságban, szeretteink körében, ahol önmagunk lehetünk. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy élvezhesse eme kiváltságokat, hiszen sok esetben félelemmel, fájdalommal, magánnyal töltődik fel ez a fogalom. De mi van abban az esetben, ha egyáltalán nincs lehetőségünk egy falakkal védett menedéket magunkénak tudni? És legfőképpen akkor, amikor a világ átgázol rajtunk, hiszen olyan szürkék vagyunk, mint a hétköznapok. V. E. Schwab – Gallant című dark fantasy regénye egy olyan leányról szól, akinek nem adatott meg a szeretett család és a biztonságos otthon lehetősége....

bővebben

Mike Buda – A fény árnyékában

„Tizenegy évesen tudatosult bennem, hogy édesapám skizofrén.” A fenti idézettel kezdődik eme regény, amely kezdetben egy fiatal fiú narratíváján keresztül vezeti be olvasóját egy két világban mozgó történetbe. Mike Buda elsőkönyves szerző, aki álmodott egy merész koncepciót, hozzáadott egy nagyon is valós és rendkívül szerteágazó betegséget, ezt meghintette egy adag dark fantasy körítéssel és némi gondolkodnivalóval egyaránt. Ha ezt a sok összetevőt megkeverjük, akkor valóban A fény árnyékában című regényt vettük kézbe, amely 2025-ben jelent meg a Holnap Magazinnál. Én a szerző megkeresésére olvashattam el a könyvet, amelyet itt is szeretnék megköszönni. „Minden kornak, korszaknak...

bővebben

Mán-Várhegyi Réka – Vázlat valami máshoz

„(…) már rengetegszer elmeséltem ezt a történetet, kezdem azt hinni, hogy nem is igaz.” Nem tagadom, hogy elsősorban azért vettem meg ezt a könyvet, mert rajta volt az egyik Merítés-díj Széppróza listán, másodsorban viszont érdekelt, hogy mi a közös négy középkorú nőben, akik teljesen eltérnek egzisztencia, foglalkozás és életvitel tekintetében. Nos, a választ megtaláltam, bár nem egészen erre számítottam. Mán-Várhegyi Réka – Vázlat valami máshoz című könyve 2022-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. A kötet négy nő életébe enged betekinteni, így tulajdonképpen ennyi részre is bontható a kiadvány. Hogyan könnyíti meg életünket az asszertív kommunikáció? Felkészülés a katasztrófára Néma...

bővebben

Kim Thúy – ru

"[…] néha a szótlanság az érzelmek leghitelesebb kifejezője […]." Az életünk olyan, mint egy cserépedény. Amíg a jelenben élünk és gondolatainkra is ügyelünk, addig mindent megtartunk benne, de abban a pillanatban, ahogy egy erősebb szél meglöki ezt az addig megmozdíthatatlan edényt, a zuhanás okozta rémület után már csak a mozaik darabkák összeillesztése a félelmetesebb. Ugyanis, amíg csak telítődtünk, rezignáltan fogadtuk el az eseményeket és fáradhatatlanul hittük, hogy a fal, mely elrejt mindent, szilárdan véd és tart, de abban a pillanatban, ahogy a darabkákat szedegetjük össze, rá kell döbbenünk, hogy eljött az „felszámolás” időszaka. Felszámolás, mert a múlt sérelmeit,...

bővebben

Jhumpa Lahiri – Amerre járok

„Az előre nem látható elől nem lehet elmenekülni. Egyik napról a másikra élünk.” Egy szemlélődő vagyok a saját életemben. Kinyitok ajtókat, ablakokat, ezzel is huzatot idézve elő, de amikor már túl nagy a légáramlat, szaladok bezárkózni és hagyni, hogy a saját levegőmet szívja el valaki. De ki? Én volnék az a test, aki ki-belélegzik, mégsem vagyok tudatában ennek. Mindennap felkelek, elvégzem a napi rutinjaimat és várom, hogy az Élet végre meglátogasson engem is. Már volt a barátaimnál és mindenféle jót ajándékozott nekik. Az egyik barátnőm minap mesélte, hogy hosszú évek próbálkozása után gyermekáldás elébe néznek. Egy másik nem is olyan régen arról áradozott, hogy hamarosan férjhez megy...

bővebben

« Régebbi bejegyzések