„A kétkezi munka erősíti a jellemet.”

Tudsz főzni? Szereted a palacsintát? Te is inszomniában szenvedsz? Nos, ha bármelyikre is igennel feleltél, akkor a mostani regény neked íródott, bár kissé talán furcsán hangozhat mindez, hiszen az első két kérdés még passzolhat éppen egymáshoz, de az alvászavarnak mi köze az ételekhez és a könyvhöz, merülhet fel benned a nagyon is jogos kérdés. Erre pedig egyértelműen a történetben kell keresni a választ. De kezdjük az elején.

Adott két különleges szerző, akik gondoltak egyet és megálmodták számunkra a Palacsinta éjfélkor című ifjúsági regényt. Eme kötet 2024-ben jelent meg a Menő Könyvek Kiadónál. A két főszakács, akarom írni szerző, pedig nem más, mint Erdős Zsuzsanna és Király Anikó. Utóbbiról elmondható, hogy kedvenc alkotóim között tartom számon, így alig vártam, hogy kézbe vegyem ezt a művét is. De nézzük is meg tüzetesebben, hogy mit „kotyvasztottak” össze a boszorkányüstben, akarom írni konyhájukban.

A recept a következő lenne:

• 2 főszereplő, ha lehet fiú-lány kombó (nem helyettesíthető semmivel)
• 6 mellékszereplő barátnak (testvériesen megosztva, igen, Voltnincs Peti is ide értendő)
• 4 szülő (mert a teljes család minkét félnek jár)
• 1 testvér (itt nem kell túlzásba esni, még a végén elfűszerezed)
• 1 nagy adag humor (ez a legfontosabb, ki ne hagyd!!)
• Ízlés szerint bonyodalom és némi konfliktus (ezt rád bízom, gyomor szerint adagolandó)

Elkészítési segédlet:

• Nagymama receptes könyvét nyisd ki a megfelelő oldalon (ebben az esetben az első fejezetnél)
• Aztán kezd el olvasni és apró kavarásokat, akarom írni, oldalanként értelmezd a megfelelő módon.
• Ha mindent jól csináltál a végére egy vidám, elégedett sóhajjal leszel gazdagabb és te is rá fogsz jönni, hogy az olvasás, – már megint, elnézést – főzés, mennyire neked való. Nem igaz? 

A fenti receptet többszöri felhasználásra írtam fel, mert nyilván egyszer nem elég a „kostolásra”, és nem szabad semmit sem kihagyni belőle, ne feledd!

„A mai korosztálynak nem erőssége az értő olvasás.”

Adott egy középiskolai kollégium, ahol fiúk és lányok ugyan vegyesen laknak, ám az iskola szigorú szabályokat állít fel tanulóival szemben, amelyeket az apácák tartatnak be. Itt ismerkedik össze Máté és Mira, akik mind a ketten álmatlanságtól és bizony éhségtől szenvednek. Míg a többiek az igazak álmát alusszák, addig számukra kész gyötrelem ébren forgolódni, és ha már így esett, a konyha igazán remek hely arra, hogy legalább az éhségüket csillapítsák. A kezdeti találkozót végül több is követi, elvégre a közös főzés összehozza az embereket, nem igaz? Főleg akkor, ha egyiküknek van egy csodás receptes füzete, amely egy igazi nagymama elképesztő ételeihez ad útmutatót. Már csak némi humor, kitartás és kíváncsiság kell hozzá. Máté és Mire egyre több időt töltenek együtt, amely kezdetben bizalmatlan csipkelődéssel, később már fergeteges poénkodásokkal és a főzés tudományának behatóbb megismerésével telik. De vajon elegendőek ezek az éjszakák egy bimbózó románc kivirágzásához? És vajon mit szólnak ehhez a szobatársak vagy a mindent látó apácák együttesen?

„– Őszintén csodálom, hogy még nem lett minden nő apáca. Magamat is beleértve. Ti, fiúk, borzalmasak vagytok.
Nem vitattuk.”

Őszintén szólva, én az első mondattól kezdve elvarázsolódtam és az utolsóig nem is eresztett a történet. Azt sejtettem, hogy jó humorral lesz dolgom, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. Máté számomra egy két lábon járó dilibogyó volt, imádtam olvasni a szemszögén keresztül a történetet. Mira is belevaló karakter volt, ám a fiú jelen esetben közelebb került a szívemhez. No, de a többieket is nagyon megszerettem. Luigi és Márió egyedi figurák, akikkel egy élmény volt a bevásárlás, Voltnincs Petiről már nem is beszélve. Persze Kata, Kinga és Edina is megérték a maguk pénzét, Mira igazán szerencsésnek mondhatta magát, hogy ilyen remek barátokra talált személyükben. És talán ezért is éreztem olyan közel magamhoz a regényt, hiszen az én barátnőimet is így hívják, bár kisebb személyiség jegyek eltérnek, de ettől függetlenül nem volt nehéz Mira bőrébe bújnom, amikor kellett.

„– Elégetted a hagymát – jegyezte meg.
– Nem, csak üvegesre pirítottam.
– Ez fekete.
– Ez a napszemüvegesre pirítás”

A hangsúlyos szerelmi szál mellett, szerencsére felszínesen ugyan, de sok fontos témát érint a könyv. Ilyen például a diszfunkcionális családi szerkezet, testvéri vagy szülő-gyerekkapcsolatok, esetleg a gyászfeldolgozás, hogy csak a fontosabbakat említsem. Bár számomra a baráti kapcsolatok is ide sorolhatóak, elvégre sok változáson esnek át a szereplők. Mindenki csetlik–botlik, néha elesik, de egy adag humorral, szeretettel, megbocsáthatóak ezek a ballépések, úgy érzem.

Összességében remekül szórakoztam, sokszor hangosan felnevettem és bizony még a könnycseppek is szabad utat követeltek. Néha ugyan fogtam a fejem egy-egy recept elkészítése kapcsán, mivel nagyon szeretek főzni, de pont ezért is éreztem akár egy az életben is megélhető sztorinak, amely bármelyikünkkel megtörténhet. Ráadásul ki ne szeretné a palacsintát éjfélkor? Ne tagadd! Lebuktál… gyere süsünk egy adagot!

„Az ember csak azokra haragudhat igazán, akiket szeret, mert ők tudják a legnagyobb csalódást okozni.”

Azt hiszem, hogy ajánlanom sem kell a könyvet, hiszen ki ne szeretné a humorba mártott, ínyenc tésztában sült, szeretettel töltött történeteket? Te és én biztosan. Mindenesetre én még sok ilyen regény kérnék szépen. Köszönöm!

Amennyiben elcsábultál, akkor nem kell mást tenned, mint a Menő Könyvek weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy