„– A gyűlölet, a haragtartás és a bosszú a gyengéknek való […].”

Tudjátok milyen érzés, amikor egy ilyen típusú regényt veszek kézbe? Amikor már előre sejtem mennyire fogom szeretni és alig várom, hogy olvasni kezdjem? Ismeritek azt az érzést, amikor az első sortól az utolsóig minden kívánságotok teljesül és egy olyan történetnek lehettek a részesei, amelyről még álmodni se mertetek soha? Nos, én tudom ezekre a választ és határozott igennel felelek. Kollár Betti – Kosársuli című sorozatát már olvastam, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri éves listáin rendre szerepeltek a sorozat részei. A felnőtt könyveihez még nem volt szerencsém, pedig már jó ideje itt csücsülnek valamelyik polcomon. Érdeklődve, sőt bevallom őszintén, hogy egyenesen izgatottan vártam Esküdt ellenségek című könyvét, amely 2025-ben jelent meg a Magnólia Kiadónál. Igen hamar megállapítottam, hogy a beszédes borító és incselkedő fülszöveg bőven ad annyi alapot, hogy az elvárásaim magasra röppenhessenek. Persze féltem is csöppet, mivel értek már hasonló helyzetben kellemetlen meglepetések, de szerencsére most pont azt kaptam, amit elvártam, sőt talán még annál is többet.

„– Fontos, hogy tudd, nem fogja egyetlen fakultáció meghatározni a jövődet […]. Amikor megtalálod az érdeklődési köröd, majd megtalálod a hozzá vezető utat is.”

Helyszínünk ezúttal Keszthely, ahol három középiskola található. A helyi Diák Önkormányzati elnökök között évek óta harc folyik, egy versengés, hogy melyik iskola csapata kap több pontot, amelyet egymás között tartanak számon. A hivatalos részében a versenyek és rendezvények adják a lehetőséget, hogy a csapatok megmérkőzhessenek egymással, ám a fiataloknak nem elegendőek ezek a szabályos kiírások, hanem szinte bárhol készek csípős megjegyzéseket tenni vagy kiállni egymás ellen.

Az idei év ellenben valahogy másképpen alakul, mint eddig. Kezdve egy félresikerült szobor divatbemutatóval, amelynek köszönhetően a Cinczár és a Földváry gimnáziumok elnökei igazgatói ráhatásra kénytelenek együttműködni. Ráadásul a kezdet itt is igen nehéznek bizonyul, elvégre a két elnök, Szofi és Arisz ténylegesen mindent beleadnak, hogy eleget tegyenek elődeik örökségének. Vajon képesek lesznek idén félretenni a viszálykodást és közös nevezőre lépni, főleg úgy, hogy egy új ellenség is a láthatárra lép, a harmadik gimnázium személyében. Ennek bizony már fele se tréfa a tétje. Nyerni minden áron vagy elveszteni mindent? De, mint tudjuk, ami a békeidőszakban történik, az ott is marad.

„– 51-50 ide – kiabálom vissza a privát pontversenyünk jelenlegi állását.
– Most van 50-50 – ordítja. – Már mondtam, hogy A húsgombócincidens NEM SZÁMÍT!”

Szerintem már írnom sem kell, hogy mennyire imádtam olvasni ezt a regényt. Nagyon csíptem Szofi és Arisz párosát, nemcsak a folytonos piszkálódásuk miatt, hanem mert képesek voltak fejlődni és igen is a csapat és iskolák érdekeit szem előtt tartani. Ráadásul jófejek voltak, még akkor is, amikor egymás gyengeségeire pillanthattak rá.

„A vereség nem kudarc, csak egy jelzés, hogy mindig van hova fejlődnünk.”

Nagyon sokat nevettem a szereplőknek köszönhetően, de a humor mellett komoly témakörökről is szó esik, ilyen például az allergia kérdésköre vagy a továbbtanulás, szexuális zaklatás tematikája is. Nagyon kedves volt a szívemnek Szofi nagypapája és Arisz „édesapja” is, mivel mindkét férfi különleges jellem, ugyanakkor nagyon helyén kezelték a srácok dolgait. Tulajdonképpen mindkét gimnázium tagjai fontos szerepet töltöttek be, még akkor is, ha csak mellékágon csatlakoztak a fő eseményekhez. Mindenki egy külön egyéniség volt és rendkívül sokoldalú társaságok jöttek létre.

„Vannak eleve elrendeltetett és a végzet által meghatározott sorsok és kapcsolatok. A mi végzetünk pedig az, hogy ellenségek legyünk.”

Kedves Írónő! A köszönetnyilvánításban olvastam, hogy sok éve foglalkozol ezzel a sorozattal, amiért nem lehetek elég hálás, bár szerintem vagyunk így még páran. Ám azt is remélem, hogy a következő részt rövid időn belül kézbe vehetjük, és nem várakoztatod meg az olvasóidat nagyon. Persze attól, mert én függő lettem, még lehetnek más regény ötletek is a tarsolyodban, de mindenesetre nagyon várom a következő köteted és hálás vagyok a remek fantáziádért és humorodért egyaránt.

„Segíteni annak, aki rászorul, nem áll semmiből. Nem segíteni, miközben minden eszközünk adott, kicsinyes és gyenge dolog.”

Összességében egy igazi ifjúsági regényt olvashattam, amely szórakoztató, vicces, kalandos és mélyebb mondanivalóval rendelkezik. Öröm volt kézbe venni és nagyon várom a folytatást. Természetesen mindenkinek jó szívvel ajánlom, szerintem kortól és nemtől függetlenül olvasható. Ha igényed van egy jó kacagásra, szeretnél izgulni és kicsit tájékozódni, akkor ezt a könyvet neked találták ki.

„– Félni nem szégyen. Kétféle ember létezik: aki tisztában van a félelmeivel, és aki önmagának is hazudik. Ne akarj az utóbbi lenni.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy