„Jó kedvvel kell sütni. Akkor lesz igazán finom az étel, ha arra gondolsz, akinek szánod […].”

Elsőkönyves szerzőnek sosincs könnyű dolga, mert mindazonáltal, hogy az általa elképzelt világot, történetet papírra kell vetnie megfelelő stílusban, bizony még az üzenetet is jól érthetővé érdemes tennie, hogy minél több olvasó befogadhassa és a maga szemléletével tovább érlelhesse gondolataiban. De mi van abban az esetben, ha egy alig 224 oldalas regény sokkalta többről szól, mint karakterek cselekvéseinek és gondolatainak összessége? Gondolok itt mindjárt a Holokauszt transzgenerációs örökségére, különböző lelki betegségekre vagy éppen egy csodálatos szerelem kibontakozására. Nagy Kriszta Léna igen kemény fába/papírba vágta pennáját, amely sok olvasó számára kissé kaotikus, talán túlírt érzetet fog kelteni és leszünk páran, akik a sokktól és szomorúságtól csak mélyeket nyelünk, hogy a feltörni kívánó könnyeinknek még ne engedjünk.

A kerítés túloldala 2023-ban a Kalligram Kiadónál jelent meg. Még valamikor tavaly rendeltem meg, hiszen lelkes követője és olvasója vagyok a Merítés-díj Széppróza listájának és ott figyeltem fel először eme kötetre. Bevallom őszintén, ugyan elolvastam akkor a fülszöveget, de eltelt azóta jó pár hónap és csak karcos emlékeim maradtak, hogy nagyjából miről is szólhat majd eme regény. Meg voltam győződve, hogy egy sokadik oldalról megírt, a genocídiumban játszódó történetet fogok forgatni, ám ehhez képest sokkal többet kaptam.

Történetünk középpontjában egy többszörösen bántalmazott fiatal nőt ismerhetünk meg, Maját, aki családi és majdan párkapcsolati tragédiáit próbálja feldolgozni. Élete tele van fájdalommal, meg nem értéssel és rendkívül sok bírálattal egyaránt. Ráadásul a múltjának egy korai szakaszának hajnalán különleges eseménynek lesz részese, amely később igen csak fontos eleme lesz életének. Számos személyt ismerhetünk meg, ahogy haladunk a gyógyulás ingoványos ösvényén. Hol szenvedünk, hol dühöngünk, hol értelmetlennek érzünk mindent, de mindig ott van egy halovány reménysugár, hogy érdemes felállni és küzdeni.

„[…] maradni nehezebb. Annak könnyebb, aki elmegy.”

Elsőre talán nem is tűnik olyan különlegesnek eme kötet, hiszen nem az első olyan kiadványról mesélek, amely valamely formában, verbálisan bántalmazott lelket kíván gyógyító útjára bocsájtani, ám ebben az esetben már a kezdet is igen egyedi problémákat ismertet, amelyekre végül a megoldást mindenkinek magának kell megkeresnie.

A család fogalma csak akkor áldás, ha az elfogadás és szeretet bölcsességgel párosul. Sok esetben a gyermek bántalmazása nem fizikális formában történik, ám annál sokkal mélyebb fájdalom az elszenvedőnek a verbális inzultus, ami gennyes örökségként égeti bele bélyegét lelkébe, amelyet felnőttként újabb és újabb szenvedések árán kénytelen elviselni. Sokan felismerik fájdalmuk és hibáik összeségének kiindulópontját, ám kevesen veszik a fáradtságot és bátorságot, hogy szembe nézzenek múltjukkal és leszámoljanak vele egy kiegyensúlyozottabb, boldogabb jövőért. És sajnos még többen el sem jutnak ehhez a megvilágosodáshoz.

Számomra Maja karaktere egy nagyon is ismerős oldalról mutatta be az élet árnyékos oldalát, kezdve nárcisztikus édesanyjának állandó és kegyetlen viselkedésével, édesapja ráhagyó, gyáva meghunyászkodásával és egy szeretett barát korai elvesztésével egyaránt. Fiatal nőként szintén verbálisan bántalmazó párkapcsolata is lejjebb nyomja alapvetően sem magas önbecsülését, amely később személyiségszakadáshoz, depresszióhoz és egy kisebb tragédiához vezet. A felépülés útján járva ismerhettem meg a múltja mozaikdarabkáit, hogy együtt lélegezve kirakjuk a teljes képet.

Ehhez hozzá társul a mellékszereplők által formált mesék és jellemek, amelyek tökéletesen illeszkednek és egyetlen egy felesleges, pusztán helykitöltésre szolgáló személyt vagy eseményt nem találtam. Mindennek és mindenkinek fontos szerep jut, ami ahhoz szükséges, hogy a pokolból kivezető útra lépve, végig merjünk menni. Hogy könnyű volt? Hah, aki ezt hiszi, még nem érett meg erre a történetre. Mert nagyon nehéz volt, úgy vélem, de minden lépés, minden újabb oldal a fény irányába vezetett és hálás voltam azért az eredményért, amelyért megküzdöttünk mind a ketten.

És bár nem szokásom, de ki szeretném emelni Robert személyét. Csodálatos férfi, nem is kívánhattam volna jobbat vagy tökéletesebbet Maja számára. Ezért a szerelemért olvassuk a romantikus könyveket a klasszikus értelmében. Az én szívem is felmelegedett és békét éreztem ott bent.

Összeségében egy nagyon nehéz, de annál értékesebb utazáson vettem részt. Az írónő első könyve nagyon magasra helyezte azt a bizonyos mércét és szeretnék még több írást olvasni pennájának eredményeképpen.

Ez a történet kaotikus, fullasztó és igen figyelmet igénylő, ezért senki se úgy vegye kézbe, hogy csak kikapcsolódni óhajt. Szenvedni, talán sírni is fog a leendő olvasó, de minden káoszban ott a rendszer, csak meg kell érteni, hogy miként működik. Pont ezért egy meleg ital mellett, kedvenc helyünkön kényelmesen elhelyezkedve ajánlom jószívvel ezt a történetet. Számomra az idei év egyik meglepetése és kedvence lett.

„[…] segítséget kérni fontos. És nem, nem szégyen.”

Amennyiben úgy érzed, hogy szívesen kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy