„Néha elég huszonnégy óra, hogy összeomoljon egy egész életnyi illúzió.”

Nem tudom, hogy ismeritek-e az érzést, amely szinte évről-évre egyre gyakrabban átjár: amikor befejezek egy regényt, szinte kiüresedem általa és képtelen vagyok megfogalmazni róla a véleményemet. Így jártam ennek a történetnek az olvasása után is, hiszen több hónapja is megvan már annak, mikor forgattam lapjait, ám csak most tudom szavakba önteni mindazt az élményt, amelyet kaptam általa.

Pálmai-Lantos Éva egy olyan szerzői álnév, amely két olyan személyt takar, akik az irodalom más – más szegmensében tevékenykednek, ám most mégis közös történetet álmodtak meg olvasóiknak. A közös érdeklődésnek köszönhetően – gondolok itt mindjárt az idegen kultúrák szeretetére, illetve a történelem iránti kiemelt figyelmükre – eme regényben ötvözték hitüket és tudásukat.

Pálmai – Lantos Éva – Andalúz örökség című regénye 2023-ban jelent meg a General Press Kiadó gondozásában. A kötet borítója nagyon csábítóan hatott rám, szinte első pillantásra éreztem, hogy kíváncsi vagyok a tartalmára.

Történetünk hősnője, a fiatal Bartha Katalin, aki egy budapesti galéria kurátoraként dolgozik. Minden egyes évben egy hónapig a szülői házban lakik szeretett édesapjával, amíg édesanyja távol tölti ezt az időszakot. Ám ezek az utazások mindig különös érzéseket hagynak a lányban, amelyek az idei évben visszaigazolódni látszanak. Nehéz megemészteni, ha egy szeretet személy hazugsága felmerül, ráadásul évekre visszamenőleg. Egy spanyol ügyvédi irodából ráadásul egy különös levél érkezik, amely egy ártatlan nyomozásból egy Andalúziába tartó utazáshoz vezet. Ennek az útnak számos buktatója akad, ám sok segítő társra is lel Katalin a festői tájon. Egy dögös idegen, aki mindig jókor bukkan fel, egy kelekótya panziós hölgy és sok – sok rejtély, amelyek megoldásához vezető út mindig az édesanya múltján keresztül halad. Vajon mi az igazság és kiben bízhat meg Katalin? És miért nehéz választani két férfi között, mikor az élet már nem lehet bonyolultabb?

„Amikor az ember dönt, nincsenek jó döntések vagy rosszak. Csak döntések vannak, amelyek olyanok, mint a folyó: a kanyar után dől el, hogy a hordalék eltömíti-e, vagy szabad folyást ad neki. Hogy sivatagba veszik-e, vagy a tengerbe fut.”

Ennek a könyvnek van egy bizonyos varázsa, amely az első sortól az utolsóig hatással van olvasójára. Sokszor gyönyörű tájakon járhatunk, remek ételeket ehetünk, finom borokat kóstolhatunk, és mégsem ebben rejlik a varázs, hanem azon karakterekben, akik egyre csak növelik a kérdések számát és szinte fullasztóvá teszik ezt az utazást.

Katalin nagy utat tesz meg és sokszor zsákutcába fut akaratlanul is, ugyan két férfi is segítségére lesz, ám csak az egyik maradhat végül mellette. A szerelemre jelen helyzetben se idő, se kedv nincsen, mégis szinte szomjazzuk a találkozókat, és amíg tart, csodás érzéssel töltődünk fel, akaratlanul is.

A könyv két idősíkon mozog, hiszen párhuzamot állít a múlt és jelen eseményei között. A múltban megismerjük azokat a személyeket és eseményeket, amelyek hozzásegítenek a jelen megértéséhez, ám sokszor úgy érezzük, hogy valami még mindig hiányzik és a kirakós darabjai nem passzolnak össze. Ezt az érzést csak a könyv utolsó negyedében fogjuk elengedni, de akkor sem biztos, hogy elégedetten.

„Tegnap reggel még azt hittem, a családom úgy tökéletes, ahogy van, és anya sosem hazudna nekem vagy apának.”

Számomra a regény valami álomszerű utazáshoz hasonlítható, hiszen hol nyugodtan szemlélhettem az eseményeket, hol izgultam, majd bánatomat próbáltam elfojtani. Oly sok érezelem került felszínre bennem, pedig nagyon igyekeztem ezeket elnyomni és a történetre koncentrálni. Végül rájöttem, hogy én is együtt akarok lenni Katalinnal és egy bizonyos személlyel ezen a festői tájon és megélni mindazt a kalandot, amely megadatott nekik.

„[…] orvosokra, akik vágni tudnak, mindenhol, minden hatalomnak szüksége van.”

Összességében remekül szórakoztam, izgultam, és amikor kellett, kicsit elszomorodtam. Az élet kifürkészhetetlen, a sorsunk nincs előre megírva, de a transzgenerációs örökségünk terhe alatt sokszor szembe kell néznünk a múlttal, akár a miénk, akár egy általunk szeretett személyé. Néha nagy bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy megismerjük az igazságot, de hiszek abban, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy tiszteljük önmagunkat és a jövőnket. Mert az igazság egy kétélű fegyver, felszabadít, de a mélybe is taszít.

Ennek a regénynek a szórakoztatás mellett megvan az a varázsa, amely rabul ejti az olvasót. Pár óra alatt kiolvasható és rendkívül élvezetes a forgatása, ezért olyan olvasni szerető lelkeknek ajánlom, akik szívesen merülnek el Andalúzia mesés tájaiban és élnek át időn és téren át zajló eseményeket, kalandokat, tragédiákat.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a General Press Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy