„A tökéletesség lehetetlen, de a tökéletességre
való törekvés nem. Csináld olyan jól, ahogy csak
tudod. Ez az, ami számít.”

Kevés olyan szerzőt tartok számon, akitől bármilyen könyv is kerül kezeimbe, szinte biztosan állíthatom, hogy tetszeni fog. Elvégre egy adott olvasási élmény függ az akkori hangulattól, egészségi állapottól, a megélt tapasztalatoktól és még pár olyan külső tényezőtől, amelyről nem gondolnánk, hogy befolyásolhatja véleményünket. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert merőben szubjektív, hogyan ítélünk meg egy regényt, mégis a szerzőhöz vagy sorozathoz való hozzáállásunkat merőben befolyásolja a későbbiekben belső lelkiállapotunk. Gondolom ezek után már sejthető, hogy a mostani kötetet mennyire vártam, hogy olvashassam, ám talán túl nagy elvárásokat támasztottam irányába.

Kollár Betti immáron sokadik kötetét álmodta meg számunkra, de most a Kosársuli néven futó ifjúsági sorozatának második részét vehették kézbe az érdeklődők. A kötet szinte ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, így evidensen csak azoknak érdemes kézbe venni, akik már a korábbiakban megismerkedtek az iskolával és növendékeivel.

Kollár Betti – Kosársuli – újra a pályán című regénye 2023 második felében jelent meg a Magnólia Kiadó gondozásában. A kiadvány éke ez a gyönyörű borító, amely messze túlszárnyalta az első részt, ezt biztosan állíthatom.

„Éld meg a pillanatot.”

Történetünk ismét Luca és csapattársai körül forog, ahol a középiskolai tanórák, a sok edzés és a barátok ügyes-bajos dolgai töltik ki a napokat. Luca és Kornél, mint két turbékoló galamb élvezik a friss szerelem adta örömöket és bizony nehezen tudnak koncentrálni a feladatokra, kihívásokra. Ám, ahogy minden jónak egyszer vége, úgy a kapcsolatokban is egyszer fent, máskor lent van a hangulat. Vajon a két fiatal bízik–e egymásban eléggé ahhoz, hogy kiállják a próbákat és képesek legyenek teljesíteni, hiszen nyakunkon a hétvégi mérkőzések, és most már a budapesti bajnokság a tét? És mi baja lehet Konrádnak? Hiszen egyre fáradtabb és kimerültebb az utóbbi időben. Vajon a csapatmunkában létezik-e az egyén akarata vagy csupán az asszimilálódás segíthet igazán? Sok –sok kérdés, de a válaszokat mindenkinek magának kell felfedeznie.

„Ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el,
dolgozni kell, nem pedig reménykedni.”

A regény számos oldalról mutatja be a jó csapatmunkát, a fiatalok ügyes-bajos hétköznapjait, némi családi drámával megfűszerezve mindezt. Szerencsére az elengedhetetlen humor is megtalálható a történetben, így a sok izgalom mellett akad bőven okunk a mosolygásra is.

„-Mit mondhatnék? Nem én keresem a bajt, a baj keres engem.”

Megmondom őszintén, amennyire vártam ezt a könyvet, akkorát csalódtam végül benne. Tudom, hogy egy tiniknek szóló kötetről van szó, amelynek nélkülözhetetlen eleme a drámák megélése, ám egy dolog azt végigolvasni, ahogy főszereplőnk megéli a korának kijáró hullámvölgyeket és egy másik, hogy a történet háromnegyedében döntésképtelenségével és hisztijével szórakoztatja a publikumot.

Luca megérdemelné a drámakirálynő jelzőt és őszintén szólva, amennyire kedveltem az első részben, most annyira meg tudnám rázni a legszívesebben. Sajnos egyet kell értenem egy bizonyos szereplővel, aki szerint túlzottan is hozzá van szokva, hogy mindenki és minden körülötte forog. Olyan lett a szememben, mint egy híres meseszereplő, biztosan ismeritek Borsószem hercegkisasszony történetét, ahol a leányka több mint ötven dunna alatt is megérezte azt az egy szem borsót, amely el lett rejtve. Nagyjából ilyen érzésem volt Lucával kapcsolatban és Konrád nehéz időszaka sem mentette meg sajnos a helyzetet. A fiú egyébként valóban nagyon nehéz perióduson kellett átmenjen és ezért szomorúvá is váltam, ám ettől még Lucával való hullámvölgyeitől égnek állt a hajam. Egyedül Krisztián és Dominic adott némi fényt ennek a sötétségnek és tudtam bennük kapaszkodót találni, nehogy elsüllyedjek mérgemben.

„– Semmiről nem lehet tudni, bírja-e az ember, vagy sem, amíg nem próbálta!”

Ezek fényében kicsit nehezen ment az olvasás, többször félre is tettem, ám mégis kíváncsi voltam, hogy a sport milyen mértékben kovácsolja össze az osztályt végül.

„– Az edzés egy dolog, de amikor a meccsen mind együtt harcoltok, na, az összekovácsolja a játékosokat!”

Tagadhatatlan, hogy nem vagyok elragadtatva és csalódottnak érzem magam. Talán több csapatmunka, sulis események jót tettek volna és kevesebb Luca dráma királynő kiborulással egy élvezhetőbb történetet kaptam volna. Ezek után nem tudom, hogy mit gondoljak a sorozat többi részéről, de az biztos, hogy kevésbé leszek lelkes, hogy kézbe vegyem.

Összességében nem volt felhőtlen az olvasási élményem, ám sejtésem szerint én túl szigorú vagyok bizonyos szinten. Mást vártam, de ettől a maga nemében megállja a helyét.

A könyvet elsődlegesen a Kosársuli rajongóknak ajánlom, illetve azon olvasni szerető lelkeknek,akiket érdekel a kosárlabda világa, játéka és szívesen kalandoznak együtt egy ifjú csapattal a kezdő csetlésektől a csúcsig. Egyet pedig jó, ha észben tart mindenki:

„Ne hagyd, hogy mások véleménye határozza
meg, ki vagy.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy