„A mi kultúránkban nem maga az erőszak tabu, amit egyébként mindenhol művelnek, hanem az, hogy beszéljünk róla, elképzeljük, elemezzük.”

Uram ég! Ez a könyv maga a borzalom, de a szokásos felhanggal értve. Amiről szól, az a legszörnyűbb bűnök, valamint a legnagyobb fájdalmak egyike. Nincsenek szavaim, amelyek megfelelően visszaadhatnák mindazt, amelyet jelen pillanatban érzek. Csak néma könnyeket tudok hullajtani minden áldozatért, úgy érzem.

„[…] a nemi erőszak olyan jóvátehetetlen cselekedet, amely egy életre nyomot hagy az áldozatban és a világban is. Olyan hatalmat szül, amely jóval túlterjed önmagán.”

Miután kicsit lenyugodtam, végre képes vagyok írni mindarról a szörnyűségről, amely így kiborított. Pedofíliáról szóló könyvek egyre sűrűbben látnak napvilágot, amelyek lehetnek tényfeltáró vagy éppen fikción alapó irodalmi művek, teljesen mindegy honnan közelítjük meg a témakört, bízhatunk abban, hogy megborzongatnak minket és sokáig velünk lesznek. Ám valahogy mégis mélyebben érintenek meg azon írások, amelyek egy már megtörtént eseményen alapszanak. De mi van akkor, ha egy éveken keresztül zajló esemény-láncolatról kell tudomást szereznünk, amelyet egy alig nyolc éves gyermek kénytelen nap, mint nap átélni egészen fiatal felnőtt koráig? Persze mondhatjuk azt, hogy nem velünk történt mindez, így nem érintenek meg ezek a rettenetes mondatok minket, ám szerintem ezt senki sem gondolhatja komolyan. Mi magunk is voltunk gyermekei valakinek, nekünk is volt édesapánk, egy nevelő, felnőtt személy, akinek valljuk be, ki voltunk szolgáltatva akarva-akaratlanul is. De ezzel jóformán nincs is semmi probléma, elvégre szerető szülőkre vágyunk mindannyian, akik megvédenek minket a világ démonjaitól. Nem igaz?

„[…] hogyan lehetséges úgy hazudni, hogy soha senki nem sejt semmit. Hogyan fordulhatott elő, hogy senki nem jött rá a hazugságra? Hogyan tud a hazugság egy élet habarcsává, sőt egyfajta igazsággá válni, miközben minden nyugodtan folyhat tovább?”

De mi van abban az esetben, amikor ezek a szörnyek átlépik a ház határait? Nem védenek meg az addig biztonságot adó ajtók, sem a kerítés, mely a kíváncsi szemek elől segít elbújni, sem a falak, amelyek visszatartják a kinti áldatlan időjárási viszontagságokat. Nincs egy ölelő kar, ahova befészkelhetjük magunkat, nincs egy megértő fül, aki meghallgatja halk könyörgésünket és nincs egy elfogadó szív, amely értünk és velünk együtt dobban. Vannak ellenben titkokkal övezet nappalok, ahol a mosoly mögött ott a hatalom, vannak rettegéssel teli éjszakák, amikor minden pillanatban attól rezzenünk össze, ha a padló megnyikordul. Vajon a szörnyeteg én vagyok, aki elfojtom a fájdalmat, védve a családot? Vagy te vagy, akinek lélegzetét is átkozom, akinek minden pillantásától megsemmisülve érzem magam, és aki azt hiszi, hogy uralkodhat felettem, miközben biztosan tudom, hogy a pokol tornácán egyensúlyozol. Egyszer mindenki elszámolással tartozik majd élete bűneiről. Vajon te miről fogsz mesélni?

„Kegyetlenség és tagadás nem egymást kizáró fogalmak.”

A Nyomorult tigris nem egy esti mese felnőtteknek, hanem egy rémtörténet, az élet horror verziója, ahonnan nincs menekvés. Felőrlődsz az emlékeidben, vagy szembe nézel velük, saját utódaid jövőjéért? Neige Sinno írónő memoárja egy nehéz olvasmány, akkor is, ha nem volt része az olvasónak semmilyen erőszakos úton elkövetett incestus-ban.

„Összehasonlítható-e, ha valaki hét éven át szexuálisan bántalmaz egy gyereket, azzal, hogy ezek után hét évet börtönben tölt az adófizetők pénzén, bizonyos magányban, persze, bizonyos nélkülözésben és szégyenben, de akkor is, mi dönti el, mi mivel egyenértékű? És egyáltalán, tényleg az egyenértékűt keressük?”

Mint sejthető már, ez a könyv roppant mód gyötrelmes időszakkal ajándékozott meg akaratlanul is. Egy részről a részletes leírások által szinte belekerültem az elszenvedő fejébe, éreztem fájdalmát és hordoztam a megbélyegzettek billogját. Más részről felszínre hozott régi emlékeket, amelyekről nem beszélek szívesen, igaz az is, hogy nem is tagadom le. Nekem is megvan a magam múltja és ezért roppant mód együtt tudok érezni a főszereplő sorsával. Ami a legszörnyűbb, hogy a könyvet és a saját sorsomat összehasonlítva tudnom, hogy míg mások letagadhatják ezeket a keserű éveket, addig számunkra viszont nincs menekvés az emlékek ragacsos mancsa elől. És bár meg se közelíti saját élményem az írónő tragédiáját, mégis úgy gondolom, hogy egy gyermek biztonsága a legfontosabb, ha már egyszer vállaltuk a szülői szerepet.

„Azért bocsájt meg neki, mert nem ő volt az áldozat, hanem én.”

Egy részről nehéz volt haladni a kötettel, sokszor megálltam olvasásom közben és elmerengtem, emésztettem. Ám többször adódott, hogy rákerestem más regényekre is, mint például Vladimir Nabokov – Lolita című klasszikusára is, mivel a szerző az irodalmon keresztül vizsgálja az erőszak, családon belüli erőszak különböző szegmenseit és sok-sok alkotó műveinek mozaikjaiból válogathat az érdeklődő. Jelen esetben a „tigris” nemcsak a félelem vagy a bántalmazó jelképe, hanem a bennünk élő, elfojtott erő is – az, ami túlél, és egyszer csak széttépi a hallgatást. Számomra nagyon érdekes volt ez az esszé, az önéletrajz és a lírai próza határain egyensúlyozó kötet. Mind a hármat nagyon kedvelem, ám így összemosva, még nem találkoztam ehhez foghatóval.

„Damaged for life.”

Összességében ez a könyv egy nagyon megterhelő, szinte lélekölő olvasmányélményt adott számomra, ugyanakkor nagyon hálás vagyok, hogy a szerző kiállt a nyilvánosság elé történetével. Nincs bocsánat a múlt bűneire, aki vállalja a határátlépést, annak vállalnia kell a következményeket is. De ettől még a letépett virág többé nem lesz élettel teli, akárhogy süt is rá a Nap.

„Nem az a kérdés, hogy mit kezdünk magunkkal, hanem az, hogy mit kezdünk azzal, amivé mások tettek bennünket.”

Kívánom, hogy egyszer mindenki vegye a bátorságot és olvassa el ezt a könyvet, még akkor is, ha alapvetően egy távoli világról mesél, mert tudni és beszélni kell róla, bármennyire is nehéz. Eme kötet nem pusztán olvastatja magát, hanem átalakítja az olvasóját – azt, ahogyan a testhez, a szégyenhez, a nyelvhez és az irodalomhoz viszonyulunk.

Amennyiben úgy érzed, hogy kézbe vennéd a könyvet, akkor nem kell mást tenned, mint a Park Kiadó weboldalára ellátogatnod

Írta: NiKy

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
❤️Kedvenc!❤️