„Minden gyorsabban elmúlik,
mint kellene.”

A fenti idézet nagy igazságot hordoz magában, hiszen egyik pillanatban még feszes bőrrel, tele reménnyel és hittel éljük az életünket, majd egyszer csak arra eszmélünk, hogy eltelt tíz, húsz, akár több évtized is és azok a nagy tervek, amelyek hajdanán hajtottak minket előre, szinte a feledés homályába tűntek és csak kevesen mondhatják el magukról, hogy a szerint éltek eddig, ahogy hajdanán dobbant a szívük. Ráadásul minden korszaknak megvannak a maga ínséges időszakai, legyen az akár saját korunkat tekintve vagy éppen az 1840-es évek Írországát nézve. Ebben az időszakban egyébként a történelem igencsak kegyetlen tanítóleckét adott az ír népnek, erről az 1845-51-ig tartó éhínségről mesél a szerző néhol részletesebben, máskor kissé szórványosan, de mindig élesen meghúzva a határt a szegény, valamint a gazdag emberek között.

„Ki akarja tudni,
hogy közel
a halál?

Sokkal jobb a tudatlanság.”

Sarah Crossan – A szív helye című regénye 2025-ben jelent meg a General Press Kiadónál. A szerző egy igen különleges szerkezetű történettel kápráztatja el a kíváncsi lelkeket, hiszen nem elég a hézagos, versformákba öntött szöveg, de emellett egy rendkívül nehéz időszakban éledező, majd virágba boruló szerelemről mesél. Ebben a kötetben ugyanolyan jól megfér a kegyetlen, sokszor halállal fenyegető periódus, mint két magányos lélek egymásra találása. Míg az előbbi pusztító és dühöt kiváltó, addig az utóbbi egyre mélyülő és reményt keltő.

„A világ csendes
és hideg.”

A történet főszereplője Nell, egy szegény családból származó, ám igencsak intelligens leány, aki a helyi gazda házába mosogatólánynak áll. Az országot aggasztó, ínséges idő sújtja, amikor kiderült, hogy a termőföldekben megfeketedett a krumpli. Mivel hamarosan jön a rideg tél és ráadásul a földesúrnak is ki kell fizetni az aktuális sarcot, ezért a legtöbb családnak bizony el kell döntenie, hogy mi fontosabb, ételt tenni az asztalra vagy megfizetni a kötelező adót. Nell szüleivel hasonló helyzetben találja magát, bár a munkájának köszönhetően nagyon szűkösen, de el tudja tartani az otthoniakat. Sajnos a helyi uraság sem a kegyelméről híres, miközben az emberek egyre nagyobb dühöt éreznek az országban aránytalanul elosztott ételek okán is.

„Hús a kutyáknak
és krumpli a szolgáknak.
Hogyan máshogyan.”

Ebben a válságos időszakban érkezik egy angol fiatalember, aki kezdetben csupán egy idegen a helyiek számára, ám ahogy telik az idő, Nell és a titokzatos rokon között kialakul egy igen veszélyes érzelmi kötődés. Vajon milyen jövő várhat egy mosogatólány és egy gazdag ifjú számára? Miközben az éhező nép egyre dühösebb és az urak egyre kegyetlenebbek. Vajon szárba szökhet-e egy halvány reménysugár, amely talán megmenthet, vagy éppen romba dönthet mindent és mindenkit?

„Igaz,
hogy a szerelem győz,
és az is, hogy olykor
a gonosz
győzedelmeskedik.”

Bevallom őszintén engem az első mondatától magával ragadt a történet. Különösen tetszett ez a kissé szokatlan versformában megírt, talán elmondható, hogy szórványos sorokat követő szöveg. A történelmi hitelesség szinte megfojtja az olvasót ridegségével és kegyetlenségével, ám a két fiatal között kialakuló szerelmi szállal néhol levegőhöz juthatunk, bár csak pont annyira, hogy legyen erőnk folytatni útunkat.

Nell egy nagyon talpraesett, okos leányka, aki tudja, hol a helye, bár tagadhatatlan, hogy kilóg a helybéli kortársai közül. Szereti a költészetet és alacsony származása ellenére sokat olvas, művelődik. Kezdettől fogva igyekszik kivenni a részét a család anyagi megélhetésében, míg végül egyedül rajta áll vagy bukik, hogy aznap este jut-e étel mindenki gyomrába éppen. Testvérével való kapcsolata igazán figyelemreméltó és talán az egyik legkedvesebb pillanataimat köszönhetem eme két egyedi lélek incselkedéseinek. Természetesen nem elhanyagolható az események alakulása sem, hiszen ennek köszönhetően nagyon sokat izgultam a fiatalokért és tulajdonképpen a regény második felét majdnem végig könnyeztem.

„Amikor szomorú vagyok,
vagy magányos
az emberek miatt,
akiket elvesztettem,
hallgatok,
és hagyom, hogy a szeretet
visszavezesse
őket
hozzám.

Általában rájuk találok.

Általában rájuk találok
elrejtve
önmagamban,
csendben megbújva
a szívem
biztonságában.”

Összességében egy nagyon szerethető és izgalmas történetet olvashattam, amely pont annyira volt megterhelő lelkileg, hogy elérje, meghatódjak és később jó szívvel gondoljak majd vissza eme utazásom emlékképeire.

Örömmel ajánlom a történelmi regények kedvelőinek és azon olvasóknak is, akik inkább a mélyebb érzelmi ábrázolásokat keresik egy feledhetetlen történetben.

„A sírban nem kockáztathatunk.
Akkor már túl késő.

Kockáztatni az életben kell.”

Amennyiben úgy érzed, hogy szeretnéd kézbe venni a regényt, akkor nem kell mást tenned, mint a General Press Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy