KÖNYVELVONÓ

Sarah Crossan – A szív helye

Sarah Crossan – A szív helye

„Minden gyorsabban elmúlik, mint kellene.”   A fenti idézet nagy igazságot hordoz magában, hiszen egyik pillanatban még feszes bőrrel, tele reménnyel és hittel éljük az életünket, majd egyszer csak arra eszmélünk, hogy eltelt tíz, húsz, akár több évtized is és azok a nagy tervek, amelyek hajdanán hajtottak minket előre, szinte a feledés homályába tűntek és csak kevesen mondhatják el magukról, hogy a szerint éltek eddig, ahogy hajdanán dobbant a szívük. Ráadásul minden korszaknak megvannak a maga ínséges időszakai, legyen az akár saját korunkat tekintve vagy éppen az 1840-es évek Írországát nézve. Ebben az időszakban egyébként a történelem igencsak kegyetlen tanítóleckét adott az ír...

bővebben
Kolarics Andrea – Pórias játszmák

Kolarics Andrea – Pórias játszmák

„Néha valami szörnyűségesnek kell ahhoz történnie, hogy helyet adjon a sok szépnek, ami majd elfeledteti veled.”     Vajon meghatároz-e bárkit is, hogy honnan jött? Milyen családi mintákat látott és örökölt? Vajon mennyit ér a szülői szigor, ha az életünket másképpen látjuk, mint felmenőink? És a legfontosabb, hogy örökségünk–e az a minta, amelyet a transzgeneráció által magukban vagyunk kénytelenek hordozni? Fajsúlyos kérdések, úgy gondolom, ám csak a felszínét súroltam mindannak a tematikának, amelyek ebben a regényben megtalálhatóak. Hosszú utat teszünk meg életünk folyamán, ám ezen az ösvényen sokat változunk akaratlanul is. Ki a múltja elől menekül, ki a jelenétől dermed a...

bővebben

Bauer Barbara – A szív szabadságharcosai

  „A lelked mélyén, a szíved ölelésében, a gondolataid örvényében lehetsz igazán önmagad. Ott vagy a legszabadabb!”       A magyar történelem korábbi korszakaiban játszódó kötetek valahogy ritkábban kerülnek kezeim közé, ami ugyan nem meglepő, mégis érzem ennek hátrányát is. Kimondottan szeretem a történelmet, és hazánk tekintetében is érdeklődést mutatok, ez mégis igen elenyésző számban mutatkozik meg olvasmányaim listájának tekintetében. A mostani könyvet is egy szeretett barátom közös olvasás igénye miatt vásároltam meg és végül olvastam el, amit ezúttal itt is köszönök, hiszen ellenérzéseimtől függetlenül meglepően kellemesen csalódtam. Az ő kritikáját ezen a linken...

bővebben

Tiffany Reisz – Fény az éjszakában

      Végre egy könyv, ami nem az én stílusom, semmiképpen sem, mégis elolvastam. Kezdetben megismertük a főszereplőt, aki férjnél van ugyan, de gyászol, és nagyon szenved. Jóformán észre sem veszi a mostani párját, kizárólag a volt férjét gyászolja. Ez a történetnek az a része, amiért tetszett. Csodálatosan írja le az egészet, ahogyan összetörik a lélek, és ahogyan megbénít a veszteség. Ahogyan Faye kiszabadul a burokból egy munka által, akkor kezdődik el valójában a cselekmény és itt kapcsolódik be a többi főszereplőnk, Pat atya, Carrick és Dolly. Mind a három karakter nagyon szerethető, főleg Carrick. Igazán illik a korhoz ez a szigorú szabályok szerinti létforma, bár a...

bővebben