„Szóval naplót írok.”

A fenti rövid idézettel indul egy nagy kaland, amelyet egy tizenegy éves, ötödik osztályos Zokni, akarom írni Zokkay Nimród nevű kisfiú mesél el. Mint várható ezek a bejegyzések hézagosak, néhol kissé talán foghíjasok, de rendkívül viccesek és a maguk nemében aranyosak is.

Frank Márton írót, szinte már „régi” ismerősként köszöntött a zsűri a 2024-es listát tekintve, mivel eddig évről-évre olvashattunk egy-egy írását a szerzőnek. A legutóbb megjelent Különös Kacatok Krónikája című ifjúsági kötet igazán izgalmasnak ígérkezett, amelyben a fent már említett fiú mesél naplózott formában, hogyan is élte meg a felső tagozat első évének ügyes-bajos hétköznapjait. Kezdve rögtön a család bemutatásával, elvégre két nagytesó és apa, anya az aktív résztvevői mindennapjainak. Ezen felül a családtagok közé tartozik egy teknős, három aranyhal és egy nemtelen (jó ez így nem pontos) nyúl.

„Szörnyű dolog a tanulás, nem csoda, hogy eddig nem csináltam. És akkor nem beszéltünk még az átok házi feladatokról, amik meg a tanulástól veszik el teljesen az időt. Nem csoda, hogy Einsteinnek elege volt az egészből.”

Zokni és Hank (legjobb barát) mindennapjai kész kínlódás, elvégre a tanárok egyre több leckét adnak, ráadásul a tanulás is fontos szerephez kéne jusson a hétköznapokra. Persze Hank nagy Star Wars rajongóként hamar lerázza magáról eme feladatokat és főleg a sportnak él. Zokni viszont a kutatások, a csillagászat és legfőképpen az új találmányok problémáinak megoldásával ütné el az időt, amely néha sikerül, máskor kevésbé. Szerencsére a jegyek azért nem olyan rosszak, és ha Lili is besegít (köszi a leckéket), akkor minden simán megy. Illetve menne, de van két tökkelütött hetedikes fiú, akik azt hiszik, hogy a kisebbekkel jó szórakozni. No, persze egészen addig, míg a három ötödikessel ki nem kezdenek.

„A felebaráti szeretet abban más, hogy nem ismered olyan jól azt, akivel jót teszel. Mint amikor a tanárnő ötöst ad egy fogalmazásomra, pedig négyest érdemelnék. De ha az illető nem a barátod egy kicsit sem (mint nekem a Zabos Vili), nem kell jót tenned vele. Ilyenkor az is jó cselekedetnek számít, ha nem fojtod meg őt.”

Hogy őszinte legyek nem is tudom, hogy mikor szórakoztam ilyen jól egy kisfiú gondolatait megismerve. Zokni számomra egy ízig-vérig belevaló, élettel teli, őszinte gyermeknek mutatkozott be, aki nemcsak találmányaival, de különleges lelkével is megszereteti magát bárkivel.

„Azt hiszem, kezdem érteni, miért nem hordott zoknit Einstein. Biztos neki is az agyára mentek a karácsonyi ajándékokkal.”

A szerző remek humora mellett a tudását is megcsillogtatta, elvégre számtalan tantárgy kapcsán ismerkedhetünk meg feltalálók neveivel, versrészletekkel és sorolhatnám. Az iskola tanárairól is képet kapva nem is tudom eldönteni, hogy melyikük a legszimpatikusabb, bár tény, hogy a gyerekek mindent elkövetnek, hogy a tantestület idegrendszerét próbára tegyék.

„Ismered az érzést, mikor azt hiszed, Michael Jordan vagy, de aztán leönt egy nyúl a gabonapelyheddel, késel az iskolából, és ráadásul még el is ázol deréktől lefelé? Mindezt egy hétfői napon? Vedd még hozzá, hogy elültetnek a haverod mellől matekórán, és a legostobább alak mellé kerülsz.”

Összeségében remekül szórakoztam, sokat kacagtam és izgultam a fiúkért. Persze néhol morgolódtam is, főleg a tanárok okán, de úgy látszik, hogy az évek telhetnek, de bizonyos problémák mindig előtérbe kerülnek.

Nagyon jó szívvel ajánlom ezt a pár óra alatt könnyen kiolvasható történetet. Elvégre ki tudja, a régi szép emlékeket is felidézheti bennünk, de előfordulhat, hogy mi magunk is valami újba vágunk bele általa. Ráadásul Dunai Réka illusztrációval fergeteges élményben lesz része mindenkinek.

Írta: NiKy