„Ha az ember híres lesz, akkor mindenkinek lesz róla egy története.”

Mostanában egyre kevésbé vagyok elégedett a fiatalabbaknak szóló nyomozós történetekkel, mert vagy nagyon laposnak találom őket, vagy tele vannak pontatlanságokkal. Pedig nagyon sok potenciál van ebben a műfajban a korosztályt tekintve, hiszen még csak most kezd divatba jönni, úgy vélem.

Mikó Csaba – A lebegő ház című ifjúsági regénye 2024-ben jelent meg a Lampion Könyvek Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Orbán Orsolya álmodta meg a számunkra.

Történetünk pár nap eltéréssel ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Lili nagyon boldog, hogy a Mítoszvadász csapat nyomozója lehet, ám édesapja egy konferenciára utazik pár napra és ezért annak barátnőjével, Tündével kell töltenie az idejét. Igen ám, de ezekben a napokban sok minden várható a csapat terén is, így alig várja, hogy elszabaduljon a forgatásról, ahol Tünde dolgozik. Sajnos az események nem várt fordulatot vesznek, amikor a mítoszvadász központba új ellenőr érkezik, akinek feltett szándéka Lilit levizsgáztatni, mielőtt valóban a csapat teljeskörű tagjává avatják. És ha mindez nem lenne elég, Tünde is eltűnik, ráadásul ebben a felfordulásban még a leányka édesapja is egyre többet jelentkezik. Vajon sikerül megoldani a rejtélyt? És mi lesz Lilivel, ha nem sikerülnek a vizsgái? Vajon ez a kaland mit tartogat a számukra?

„Őrizni az ismertet, és titokban tartani az ismeretlent!”

Ebben a részben bizony a feladvány fele se tréfa, elvégre egy eltűnt személy nyomára kell bukkanni mielőbb. Ráadásul az ellenőr se valami kedves, már az elején sikerül kihúzni nála azt a bizonyos gyufát. Semmi sem úgy alakul, ahogy kellene… És valóban, Lilinek és a srácoknak sokkal nehezebb dolguk van, mint eddig valaha volt. A tét nem más, mint a csapat jövője és bizony rengeteget tettek már azért, hogy bebizonyítsák, igen is van helyük ebben a munkakörben.

„Mivel a Központok őrbódék a két világ közti határvonalon, ezért a Mítoszvadászok azok az őrök, aki egyszerre védik az emberektől a mítoszokat, és a mítoszoktól az embereket.”

Őszintén szólva kicsit morcos vagyok, pedig most szeretném leszögezni, hogy ez a kötet sokkalta jobb volt, mint az első része a Mítoszvadászok sorozatnak. Tudom, hogy minden kezdet nehéz, tartja a mondás is, de valahogy most sem sikerült a srácokat megkedvelnem különösebben. Nekem Lili sokszor beképzeltnek tűnt, pedig tényleg sokat kopott a nagyképűsége az előző regényhez képest. Az ellenőrtől is rázott a hideg, sajnos egy régi matek tanáromra emlékeztetett és a végére sem sikerült ezt levetkőznie.

Sok kalandban van részünk, bejárjuk fél Budapestet. Kis betekintést kapunk egy forgatás helyszínére is, valamint a történelmi idősíkokon is számos érdekes részletre bukkanunk.

„– A világ változik, és a jó irány nem az, ha bezárkózunk! Folyamatosan figyelnünk kell a változásokat, és azokra naprakészen reagálnunk! Ehhez viszont nyitottnak kell maradnunk!”

Összességében szórakoztatóbb volt, mint az első rész, de még mindig messze nem tökéletes és elsősorban Lili karakterével is kellene kezdeni valamit, mert roppant idegesítő az a kislány túlzó magabiztossága okán.

Mindentől függetlenül a fiataloknak remek nyomozásokban lehet részük és akár felnőtteknek is alkalmas egy pár órás kikapcsolódás erejéig.

Ezt az idézetet viszont nagyon igaznak vélem: „[…] nem szabad túl sokáig álmodni, mert akkor elfelejtjük, hogy nem vagyunk ébren. Muszáj, hogy az álmunk valósággá váljon, különben elpazaroljuk az életünket.”

Amennyiben kedvet kaptál ehhez a regényhez, nem kell mást tenned, mint a Lampion Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy