„– Az életben minden tanítás […]. A magány is, és az is, ha magadra hagynak […].”

Ezt a könyvet tagadhatatlanul a borítója miatt rendeltem elő anno. Szerintem valami elképesztő jól össze van rakva. Valamint a fülszöveg is igen kecsegtetővé tette a regényt. Maffiás történet dark romance műfajba csomagolva, ami az esetek többségében nem hoz lázba, mert lerágott csontnak tartom, de kivételesen új oldalt fedezhettem fel. De mielőtt ebbe részletesen is belemennék, le szeretném szögezni, hogy továbbra is úgy gondolom, egy mindenre elvetemült férfi a valóságban nem fog szelíd báránnyá változni egyetlen nő kedvéért sem. Ezektől az álomképektől a hideg ráz és romantikusnak sem találom. Ehhez képest viszont vannak bizonyos kompromisszumok, amelyek szerintem nagyon is ütőképesek akár a valóságot, akár a fikciót vesszük alapul.

N.Simon Barbara írónő utószavában –„köszönöm” – szövegében végre nem arról kellett olvassak, hogy hány –számomra- idegen embernek hálás, hanem a történet megszületéséről mesélt, valamint arról a hosszú útról rántotta le a leplet, hogy hogyan vált egy a Wattpad-en megjelenő írás végül önálló kötetté, amely felkerülhetett az én polcomra is többek között. Szeretem az ilyen információkat, hiszen azt mutatja, hogy az olvasók szeretete, véleménye igen is számít és segítség is lehet egy álom megvalósulásában.

A skorpió szíve című regény 2024-ben a Németh&Németh Kiadónál jelent meg.

Történetünk egy érzéketlen bérgyilkosról, valamint egy elrabolt leányról szól, akik kezdetben csak elviselik egymás, míg az idő teltével egyre közelebb kerülnek egymáshoz. De vajon születhet-e a halál ösvényén szerelem?

Gabriel Hell, másnéven Skorpió, egy különleges megbízatást kap: le kell számolnia apja egyik emberével, hiszen a szervezet nem tűri az árulókat. A gyilkosság helyszínén egy nem várt szemtanúra bukkan, aki fiatal kora ellenére egy igazi harcosnak bizonyul. Az áldozat tíz éves kislánya, akinek sorsa egy hidegvérű gyilkos kezében van…

Autumn nem elég, hogy végignézte szeretett édesapja meggyilkolását, de kénytelen együtt élni annak gyilkosával és ráadásul annak szülőjével is, aki a leggonoszabb ember mind közül. A kislány élete teljesen felfordul, új játékszabályoknak kell megfelelnie és elfogadnia új „gyámját”. Ahogy telik az idő, úgy változik meg az ártatlan lélek a pokol házában. Hiszen a mindennapoknak értelmet kell adni és a bosszú erre tökéletesen megfelel. Vajon ő maga lesz a fény, amely a sötétben útmutatóul szolgál? Vagy bekebelezi a vörös bársony és eggyé válik a gonosszal?

„[…] a jó is relatív fogalom…”

Őszintén szólva kezdetben nem voltak nagy elvárásaim, mint fentebb már írtam, egy időben nagy keletje volt ezeknek a történeteknek és sokszor úgy éreztem, hogy csupán csak csalfa vágyakat fogalmaztak meg az alkotók, amikor egy virágszálat összeeresztettek egy húsevő növénnyel. Ám, azt nagyon is tudom méltányolni, amikor megmaradunk a karakterek eredeti szerepében és a vágytól, birtoklási mániától szenvedve közelednek a másik fél felé. A mostani esetben viszont ez a virágszál maga is húsevő növénnyé válik akaratlanul is, így már egyenlő félként nagyon jól tudtam rajta szórakozni. A nő veszélyes, a férfi lelkiismeret nélkül él, ez a páros nagyon is erős kémiával kecsegtetett és végül ezt is kaptam.

„Kezdtem érteni, mit éreznek azok, akiknek hatalom van a kezükben: azt hogy irányítanak, hogy sebezhetetlenek”

Viszont lenne némi ellenvetésem, hogy ne csak a pozitívumokról írjak. Bár a cselekmény nagyon pörög, és a visszaemlékezések alatt folyamatosan érződik a feszültség, mégis a könyv végére olyan érzésem támadt, mintha a szerző belefáradt volna ebbe a játszmába. Számomra nagyon gyorsra váltott a tempó, sok helyen már hiányérzésem lett és a lezárással sem vagyok kibékülve, ugyanis el lett romantizálva. Ebben az esetben nekem ez túl rózsaszín lett. A dark romance pont attól izgalmas, hogy tele van veszéllyel, soha meg nem szűnő harccal. Persze mondhatjuk úgy is, hogy mindenkinek másra van igénye.

„A nagy hatalom mindig nagyobb veszéllyel jár. Ne akarj királynő lenni, Autumn. Legyél a játékos, aki az összes bábuját irányítja”

Ezektől függetlenül jól szórakoztam, hamar kipörgettem a lapokat, néha vissza-visszatértem egy-egy pillanathoz, mert annyira tetszett. Valószínűleg nem fogom újra kézbe venni, de arra mindenképpen jó volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a szerző további írásai iránt és ez több mint megfelelő.

Ha szereted a romantika sötétebb oldalát, de nem a perverzitás felé hajlasz, akkor mindenképpen ajánlom a regényt, mert kikapcsol és tényleg élvezetes kézbe venni arra a pár órára. Hamar ki lehet olvasni, ha van egy kis időd és még akár te is rabja lehetsz eme műfajnak vagy éppen az írónő alkotásainak.

„(…) a nők, akik kihívóan öltözködnek, soha nem fogják elnyerni egy férfi tiszteletét”

Amennyiben szívesen kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatni.

Írta: NiKy