„– Nem gondolom, hogy mindenkinél örökké tart a szerelem, a megszokás érzete pedig gyakran összezavarja az embereket. Nem látják a kettő között a különbséget.”

Kérem szépen itt az élő bizonyíték, hogy egy hazai szerző is lehet legalább olyan jó, mint a külföldi írók, annyi eltéréssel, hogy az utóbbiak esetében egy egész stáb foglalkozik mind a marketinggel, mind a kötet szerkesztésével, míg itthon ez valamiért rendre elmarad, vagy hiányosan történik meg. A jelenlegi olvasmányom alaptörténete nagyon megfogó, sőt talán fogalmazhatok úgy is, hogy tökéletes… lenne, ha a fent már említett szakemberi segítséget megkapta volna. De nézzük is, hogy miért gondolom így.

M.L.Eperke – Az Ősi erők gyermekei című regénye 2023-ban jelent meg magánkiadásban. A kötetben elszórtan található illusztrációkat, valamint a borítót is, Burinskaite Karolina munkájának köszönhetünk. Egyébként hozzá kell, hogy tegyem, a rajzok nagyon illenek a regény hangulatához és bizonyos szinten ékei a könyvnek.

Történetünk egy család körül mozog, amely diszfunkcionálisabb az átlagnál. Egy nagybácsi adoptál egy testvérpárt, valamint halott bátyja árván maradt leányát saját fia mellé. Ők öten egy igazán egyedi családi szerkezetet képeznek, hiszen tulajdonképpen mindenki túl van már a 18. évén, ám mégis megmarad a felnőtt-gyermek alárendeltségi viszony.

Amélia nemrég elhunyt nevelőszülei emlékétől fojtogatva csöppen be alig ismert nagybátyjához, ahol már hozzá hasonlóan két testvér és az unokatestvére élik a hétköznapokat. Alapvetően sem szándékozik megszokni új környezetét, hiszen pár hónap múlva esedékessé válik az orvosi egyetem és vele a kollégium is. Ám, addig is ki kell bírni valahogy, ami nem is olyan könnyű, mint azt előtte gondolta. Először csak kisebb furcsaságokra lesz figyelmes, míg később egyre különösebb események hálójában találja magát, ráadásul Damien és Lucienne sem közömbös a számára. Mi lesz ebből?

Damien bezárkózik a szobájába és csak ritkán szól bele a család életébe. Múltja sötét árnyékként követi, ráadásul még a jövője is kilátástalannak tűnik. Ám Amélia berobbanásával egyre nehezebben tudja a megszokott, zárkózott életét élni és valamiért egyre többet gondol a lányra.

Lucienne egy energiabomba és mindig keresi a pozitívat mindenben, ám a felszín mögött fájdalom és kétségek gyötrik, vajon mi fog történni vele. Az új lakónak viszont nagyon örül, hiszen végre egy új leányka javít a házbeli tesztoszteron szinten és talán, ki tudja, lehet arra is esélye nyílik, hogy egy jó barátra leljen.

Benji apja utódaként mindent elkövet, hogy jól végezze feladatát. Nem sok minden érdekli az emberek világából, ám azt érzi, hogy változás közeleg és nem éppen a legjobb irányból.

„– Tudod, én hiszek abban, hogy senki sem születik jónak vagy rossznak, hanem a rá ható erők teszik olyanná, amilyen, legyenek ezek energiák, csillagok, vagy a hozzá közeli emberek.”

Ebben a történetben egy olyan világot ismerhetünk meg, amely a legősibb időkből származik, ám egy súlyos titkot rejteget, amelynek következményeire nincs senki felkészülve.

Számos olyan elemmel játszik a szerző, amelyek érdekessé teszik alapvetően a könyvet, gondolok itt mindjárt az Ősi társadalomra vagy éppen a Föld elemeire. Mágia és titkok szővik át a kis család életét, ahol senki sem az, akinek látszik és mindennek komoly oka van.

„– Az Ősik voltak az első faj a Földön. Pontosabban a Föld kezdetben négy Ősit teremtett: az életet, a halált, a teremtést és a pusztítást – tisztázta Benji.”

A szereplőkkel szerettem kalandozni, érdekesek voltak és többnyire kidolgozottak, ám a fent említett négy fiatal mellett még egy fiúról érdemes írnom, ez pedig nem más, mint Patrick. Nagyon különleges személy, sok rejtély veszi körül, ám a külső adottságai mellett melegszívű személyre utaló jeleket is felfedezni véltem, kár, hogy kevesebb szerephez jutott eddig.

„– Csak nem meg vagy fázva, Damien? – kérdezte Patrik.
– Csak allergia– mondta a fiú.
– Ez sajnálattal hallom. Mire vagy allergiás? – érdeklődött tovább Patrik.
– Leginkább a hülyeségre, de a barna hajú biztonsági őröket is nehezen viselem el – […].”

Őszintén szólva, amennyire szerettem a történetet, annyira mérges is lettem, ugyanis bár a kötet elején találhatunk utalásokat arra, hogy a szöveg gondozva lett, de inkább csak a helyesírási hibák lettek javítva, valójában ordít róla, hogy szerkesztő nem látta. Hiányoznak információk, jelenetek maradtak ki a könyvből, amelyek hiányában többször is értetlenül lapoztam vissza a kötetben, hogy nem –e én hagytam ki véletlen valamit. Én értem, hogy a legtöbb esetben úgy gondolják a szerzők, hogy ezen lehet spórolni, de itt az élő bizonyíték rá, hogy nem érdemes. Egy szakember munkájával imádtam volna, sőt, alig vártam volna, hogy a következő részt is megvásárolhassam, így viszont csak annyit éreztem, hogy egyre dühösebb leszek, míg a végére a –függővég ellenére is – csak morcosan csuktam be az utolsó oldalt. Nagyon nem vagyok boldog, mert ez a történet alapjaiban egyedi, izgalmas és rendkívül különleges. Ezek után nem tudom, hogy akarjam-e kézbe venni a folytatást, ugyanakkor meg nagyon kíváncsi lennék, hogyan alakul Amélia és a többiek sorsa.

„– A trükk az, hogy ha valaki bejön, mindig alvást színlelek. Így nem zargatnak könyvolvasás közben – mesélte éppen a szőke kisfiú.”

Összességében az alapsztori tetszett és határozottan kiállok azon véleményem mellett, miszerint egy megfelelő szerkesztővel egyetemben egy kiváló regényt vehettem volna kézbe. Ennek hiányában ellenben elkönyvelem, hogy a szerző fantasztikusan ír és bár várom a következő részét a sorozatnak, kissé csalódott vagyok, tagadhatatlan.

Ajánlani olyan olvasóknak tudom, akik szeretik a fantasy világát és érdeklődnek a magyar írók iránt, mert mindentől függetlenül arra bizonyíték ez a regény is, hogy nagyon tehetséges alkotókkal büszkélkedhetünk mi is.

Ezt az idézetet pedig nagyon igaznak vélem: „– Nincs olyan, hogy túl nehéz.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Új Könyvek webáruház oldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy