„Az otthonunkat magunk választjuk.”

Az otthon fogalma általában melegséggel tölti el legtöbbünket, elvégre ott vagyunk biztonságban, szeretteink körében, ahol önmagunk lehetünk. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy élvezhesse eme kiváltságokat, hiszen sok esetben félelemmel, fájdalommal, magánnyal töltődik fel ez a fogalom. De mi van abban az esetben, ha egyáltalán nincs lehetőségünk egy falakkal védett menedéket magunkénak tudni? És legfőképpen akkor, amikor a világ átgázol rajtunk, hiszen olyan szürkék vagyunk, mint a hétköznapok.

V. E. Schwab – Gallant című dark fantasy regénye egy olyan leányról szól, akinek nem adatott meg a szeretett család és a biztonságos otthon lehetősége. Olivia Prior már számtalanszor elképzelte, hogy milyen élete lenne, ha anno szülei nem hagyják magára három éves korában. A leányka egy árvaháznak megfelelő iskolában tölti a mindennapokat, ahol az erőviszonyok döntik el, hogy jut-e melegvíz a fürdésnél, kaphatsz-e vacsorát vagy egyáltalán békésen töltheted-e az éjszakákat. Olivia magányos alkat, csupán egy társa van, egy édesanyjától hátra maradt napló, amelyet mindenhova magával visz, bár már kívülről tudja minden egyes szegmensét. A némaság, amely körülveszi születésétől fogva adomány és átok is egyetemben, hiszen sokszor rákiáltana társaira, de erre nincs lehetősége. De más szempontból sem volt soha olyan, mint a többi lány. Neki a világ tele van árnyékokkal, akik mozognak és figyelnek, mindenhol ott teremnek, ahova Olivia csak megy. Vajon szellemek lennének? Vagy csupán a képzelete szüleményei? Egyik nap egy különös levél érkezik távoli nagybátyjától, aki várja haza elveszett rokonát. Így kerül a leányka a Gallant nevezetű házba, amely hátborzongató, zord és titkok őrzője. Vajon megleli azt a szerető otthont, amelyre mindig is vágyott? És miért olyan nehéz egy undok unokatestvérrel, egy félelmetes kapuval és sok-sok titokkal felvenni a harcot?

„Mindig is foglalkoztatta, hogy az általa látott lények a Merilance függelékei-e vagy az intézet falai között is léteznek. Hogy egy kísértetjárta épületben lakik-e vagy őt magát kísértik a szellemek.”

Megmondom őszintén, hogy nagyon tetszett ez a történet. Eddig még nem volt szerencsém a szerző könyveihez, pedig jó pár polcom lakója évek óta. Ezt a regényt az Egységben a G betű kihíváshoz választottam anno, de már borítójával és fülszövegével is nagyon csábítgatott magához.

„Mindennek van árnyéka. Még a világnak is, amiben élünk.”

Sokszor elgondolkodtattak a történések és nagyon tetszettek a kissé borzongatóra sikerült jelenetek. Olivia egy dacos hölgyemény, akinek testi hátrányossága egyben hatalmas áldás is. A családi átok és a birtok körüli rejtély természetét sejteni véltem már a közepe táján, de megmondom őszintén a végkifejlet engem is fájdalommal töltött el és nagyon szomorú is lettem egyetemben. Bár kevés karakterrel kooperál az író, mégis mindenkinek fontos a szerepköre és senki sem mond, tesz dolgokat, csak hogy a helyet kitöltse.

Matthew kezdetben nem volt kedvemre való, ezt nem tagadom. Olybá tűnt számomra, hogy egy kényeskedő úrfi, aki nem örül az újabb rokonnak. És bár sokat nem változik a viselkedése a regény folyamán, mégis a végére megkedveltem és sokkal jobb sorsot kívántam neki. Igen hamar kénytelen felnőtté válni és nagyon fiatalon súlyos sorsot cipelve helytállni, míg meg nem érkezik Olivia, akinek jelenléte sok feszültséget kelt a fiúban, ugyanakkor van valami megnyugtató is a lány jelenlétében. Mindazonáltal túl sok lélek rekedt a kapun túl, már egyel több is nehezen elviselhető.

„[…] nem lehet elmenekülni a halál elől, nem lehet elbújni előle, nem lehet legyőzni.”

És ott a sötétség, az eleven rothadó hús ura, az elkárhozott lelkek rabszolgatartója, az árnyékok atyja és a végtelen sötétség császára. Bár az idő nem kebel barátja, mégis állandó társa a várakozásban, mert tudja, hogy csak egyetlen különleges vérvonal adhatja meg számára az örök éhséget csillapító szabadságot, amelyet oly régóta nélkülözni kénytelen. A türelem egy apró áldozat csupán az örök szenvedés eljöveteléért és ehhez csak az a csepp vér lehet a kulcs.

„Vannak, akiket taszít a sötétség. Másokat vonz.”

A gonosz ábrázolása fogott meg a legjobban, szinte űztem magam, hogy olvassak gyorsabban és szívjam fel azon információkat, amelyek által jobban kibontakozik szemeim előtt jelensége. Valóban ijesztő a maga nemében, bár én csak kellemesen megborzongtam és vártam, hogy milyen lépésekre szánja el magát.

„Szavai darabokra törik a csendes éjszakát.”

Összességében egy nagyon izgalmas és igazán kellemesen borzongató olvasmányban volt részem. Külön örültem, hogy a regény hordozza a gótikus irodalom sajátos jegyeit és képes fokozni az izgalmakat még az utolsó lapokon is. A vége számomra cseppet keserédessé vált, de hát nehéz egy ilyen történetből ennél többet hitelesen kicsikarni. Az biztos, hogy nagyon tetszett és a szerző további írásait is hamarosan kézbe fogom venni.

„A hangja olyan, akár a viharban kidőlt fáé.”

Elsődlegesen a dark fantasy rajongóknak ajánlom szíves figyelmébe, de tulajdonképpen bárkinek a kezébe nyomnám, aki érdeklődik a kissé misztikus, zord hangulatú történetek iránt.

„A biztonság nem egyenlő a boldogsággal, nem jelenti azt, hogy valaki jól van, ês jól bánnak vele.”

Amennyiben úgy érzed, hogy kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy