„Az emberek néha megvédik a barátaikat, még akkor is, ha nekik bajuk eshet […].”

Ritka pillanatban lehetett részem nem is olyan régen, amikor határtalan boldogsággal fedeztem fel egy régi kedvenc szerzőm hosszabb hallgatás utáni felbukkanását. Ráadásul külön örömömre szolgált, hogy az ifjúsági irodalom szegmensein belül jelent meg írása. Diana Soto szerző műveivel 2017-ben találkoztam először, amikor Az ártatlan bűnös, Útinapló majd ezt követően Törpekirály című köteteit vettem kézbe. Már akkor megállapítottam, hogy az alkotó merészen bánik a szavakkal, töretlen igazságérzet hajtja és egy bizonyos írói varázs veszi körül. Rá egy évre Csak a bolondok boldogok és Az akasztott király című drámáival végleg szívembe zártam munkásságát, ám az idő teltével szomorúan állapítottam meg, hogy nem lelem újabb könyveit, egészen mostanáig.

Diana Soto – Kitka Bence Balatonalján című ifjúsági regénye 2023-ban jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában. A kötet egy sorozat bevezető része, ahol megismerkedünk főhőseinkkel és egy nem mindennapi kalandban lesz részünk. Mindezt Radványi Maja illusztrációival kiegészítve élvezhetjük, amelyek nagyon egyedivé varázsolták az amúgy sem szokványos történetet.

Kitka Bence egy tizenkét éves átlagos srác, aki nővérével, Rékával és édesanyukkal egy hétre a Balatonra mennek pihenni. A családi kirándulás nem indul felhőtlenül, hiszen anya folyton szabályokhoz köti az utazást, ráadásul a telefont is a feneketlen táskájába tette. Mit fogunk így csinálni? Unalmas lesz, hiszen még apa sem tudott velünk jönni éppen.

„Úgy tartom, hogy nincs annál rosszabb, mint amikor unatkozik az ember.”

Bence végül egy kis csoki evésre szánja el magát, amit furcsa módon anya nem is bán nagyon. A bolthoz nem volt nehéz eltalálnia, de semmi kedve visszamenni, talán kicsit körbe is nézhetne. A tűnődésbe végül kis kalamajka keveredik, aminek köszönhetően máris Mátéval, egy akkor megismert helyi sráccal egy hosszú stégen találják magukat. Persze nem vette észre az idő teltét és anya képes volt Rékát utána küldeni, megáll az ész. Szerencsére Máté apukájának itt a csónakja, egy kis evezés nem árthat meg egyiküknek sem. Nem igaz?

Bence, Réka és Máté nem is tévedhetett volna nagyobbat, hiszen minden valamire való balatoni srác hallott már a balatonaljai átokról, és mint azt várni lehetet a három fiatalra is hatással lesz mindez. Vajon, hogy kerülnek egy furcsa világba, ahol minden olyan más, mint a felszínen? Mit kell tenniük, hogy hazataláljanak és vajon kire számíthatnak?

Számos kérdés merül fel bennünk olvasásunk folyamán, de minden válaszért keményen meg kell küzdenünk, hogy aztán csak egy újabb kérdésnek adjon helyet végül. Ez maga az őrület vagy mégsem?

„Amint kimondtam, már tudtam a választ. Különben meg én is a feledés királya címet viseltem, főleg, ha leckeírásról volt szó. Meg aztán a szobám kitakarítása sem tartozott a kedvenc teendőim közé, úgyhogy talán a harmadik emlékeztető után szoktam kitakarítani. A felnőttek viszont nem tűntek ennyire feledékenynek.”

Nagyon érdekes világba csöppenünk főszereplőinkkel egyetemben, ahol minden táj egy külön évszakhoz köthető, és itt aztán találkozhatunk beszélő állatokkal, tündérekkel, óriásokkal. Varázslattal és végtelen mennyiségű szeméttel. Igen, jól olvastad, de hogy hogyan kerül mindez összefüggésbe a legendával, arról igazán nem fecseghetek.

„Aztán eszembe jutott, hogy hányszor veszekedett velem, amikor eldobtam a szemetet az utcán. Mindig arról mesélt, hogy az állatok belegabalyodhatnak, és elpusztulhatnak. Én meg egészen mostanáig nem gondoltam bele, mit is jelent ez valójában.”

Bevallom őszintén nemcsak azért szerettem meg ezt a történetet, mert kedvelem a szerző munkásságát, hanem azért is, mert kis hazánk egyik kincséhez köthető hagyományokból merítkezik a regény. Nagyon szeretem azokat a kalandokat, amelyek során országunk különleges helyeit fedezhetem fel, még akkor is, ha netán akad már némi helyismeretem, hiszen soha nem tudhatom, hogy mikor tanulok valami újat, meglepőt, ahogy történt most is.

Imádtam Bence gondolkodását, hogy bármire képes volt a másik két társáért és soha nem magát helyezte előtérbe. Ez egy tizenkét éves fiú esetében igencsak koravén világszemléletre vall, de a legérdekesebb mondanivaló a mellékszereplők által kiváltott plusz gondolatokban rejtekezett, amelyet mindenki egyénileg másképpen fog értelmezni, de egyben megegyezünk majd valószínűleg és ez nem más, mint a szerző üzenete.

„– Hogy érted, hogy kijutni? […]
– A fenti világba.
– Az emberek világába?
– Nem asz embereké, ti ugyanolyan vendégek vagytok rajta, mint a többi lény.”

Nagyon örültem, hogy párhuzamokon keresztül szemlélhetjük a jó és a rossz fogalmát, ám ez egy kissé szürreális képet fest számunkra. Ebben a történetben a varázslat ember és állat között éppolyan fontos, mint maga a természet megértése, minden gondolatot jól el kell raktározni, hogy a kötet végére megértsük, egyetlen egy felesleges mondat nincs, hiszen mindennek komoly jelentősége van.

Számomra a legfontosabb üzenet az önfeláldozásban rejtekezett és Tát karaktere lett végül a legnemesebb a lelkemnek. Érte fájt a szívem és nem tagadom, hogy eleredtek a könnyeim, de ugyanakkor vicces és nagyon eredeti is volt a lelkemnek.

Ez a kaland csupán a kezdet, hiszen Bencével és Rékával fogok még találkozni a következő regényekben. Ennek a történetnek is van számos felejthetetlen mellékszereplője, eseménye, olyan pillanatok összessége, amiért érdemesnek éreztem, hogy megnyitottam a szívemet eme sorozat előtt. Hálás vagyok az élményért.

Bár azt gondolhatnánk, hogy fiúknak szól a kötet elsődlegesen, én mégis azt gondolom, hogy nemtől és kortól függetlenül bárki bátran tehet egy próbát vele. Ha én közel a negyvenhez is ennyire imádtam minden sorát, akkor vajon egy tinédzser mennyire fogja élvezni ezt a kalandot? Azt gondolom, hogy bátornak kell tenni, hiszen csak így fedezhetjük fel a magunk kalandját, nem igaz?

„Mondani persze könnyebb, mint véghez vinni […].”

Remélem, hogy kedvet kaptál a kötet olvasásához, mert ebben az esetbe ajánlom figyelmedben a Scolar Kiadó webshopját.

Írta: NiKy