„Néha maradnak örök titkok az életben. Következésképp a regényekben is.”

Idén úgy döntöttem, hogy több hazai szerzőt is tüzetesebben szeretnék megismerni, hisz számos kiváló alkotót rejt kis országunk is. A közismertebb szerzőktől az elsőkönyves írókig mindenkire nyitott lélekkel állok, hiszen nem egy kellemes meglepetést kaptam mind a két esetben. Talán 2024 is tartogat számomra új kedvenceket vagy olyan ígéretes stílusú regényeket, amelyeket örömmel teszek fel polcomra.

Vámos Miklós írótól már volt szerencsém kézbe venni tavaly megjelent Visz a vonat című novellás kötetét, amely akkor nagyon kellemes meglepetéssel szolgált. Ugyan olvastam, hogy a könyvben régebben már publikált írásai lettek összeválogatva, de ettől függetlenül számomra újdonságként hatott, így ennek igazán örültem. Jó szokásomhoz híven azóta jó pár regényét begyűjtöttem, de csak most jutottam el eme kisregényéhez.

Vámos Miklós – Teendők a halálom után című regénye 2023-ban jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Itt is ki szeretném emelni a borító egyedi és rendkívül igényes képét, amelyet jelen esetben Földi Andrea tervezésének köszönhetünk.

Történetünk négy férfi körül forog, ám három generációra nyúlik vissza, ahol főleg két testvér viszonyát ismerhetjük meg kissé bizarr módon szirmaira bontva. Vajon mi történik, ha az élet elsodorja őket a világ más – más pontjaira, ráadásul sorsuk rabláncát hurcolva kénytelenek boldogulni a II. világháború puskaporos időszakában vagy éppen az oroszok erőszakos táborát túlélni? Vajon mennyire erős két emberben a vérségi kötelék és évtizedekkel később lesz-e esély arra, hogy újra megbecsüljék féltett kincsüket: közös múltjuk szilánkjait?

A sors kegyetlen játékos, hiszen míg az egyik fiú jó üzleti érzékének köszönhetően egyre feljebb tör a társadalmi ranglétrán, addig a másiknak az élettel való küzdelem is a mindennapok részévé válik. Ám ebben a csatában mindkét tábor viseli a maga sebeit, vérző lelkük bosszúért kiált és mégis a sötétség mélyén pislákol egy apró fénynyaláb, amely hívó szóként védi az Emlékezés folyóját. Kínok, szenvedések, elfojtott könnyek övezik útjukat, hogy a végén végül a Halállal sakkozhassanak.

„Öregkorunkban gyerekké válunk […].”

Történetünk középpontjában olyan férfiak állnak, akik önmagukat sem kímélve élik a mindennapjaikat, ám mindenki hordozza a maga nyílt sebeit, hiszen kinek erősen gennyedző, míg másnak éppen csak vérző, fájdalmakkal teli élet jutott osztályrészül. Mindenkinek van a múltjában elfeledni való, amelyekre csak az éj leple alatt mernek visszaemlékezni.

Egy fiú, akinek nem volt más választása, mint a kioltott életek átka, egy testvérpár, akik saját árnyékukat is gyűlölik és egy szerencsés gyermek, akinek az adottságai fényes jövőt reméltetnek. Megtört lelkek tánca ez a történet, ahol a groteszk humor fűszerével fogadjuk be az élet kegyetlenségeit.

„[…] mert aki tud eladni, az a legnehezebbet tudja ebben a világban.”

A szerző ismételten nagyon erős tematikához nyúlt, úgy gondolom. Párhuzamokon vezet az igazság útja és bár egy vérpatak csörgedez a két part között, mégis a szükséges hídhoz hatalmas munka kell, hogy felépüljön. Kultúrák, nézetek, egzisztenciális szakadékokon vezet a megbékélés útja, de hogy igazán kinek van bátorsága végigmenni rajta, azt csak az tudja meg, aki elolvassa a könyvet.

Tagadhatatlan, hogy nem erre számítottam és néhol számomra kissé kaotikussá váltak a történtek, hiszen nem elég, hogy négy férfi sorsát követhettem végig, de az idősíkokon is rendszeresen utaztam. Múlt és jelen, szegénység és gazdagság, becsület és hamisság párhuzamain át vezetett az ösvényem. Sokszor nehezemre esett elfogadni a leírtakat, ám szinte már beletörődtem, hogy ennek a regénynek a fő pillére mindig azon a bizonyos egy másodperces döntésen alapszik. Hogy hallgatunk a megérzéseinkre vagy a racionalitás nyer? Bárhogyan is választunk, a felelősségünk óriási és kihatással van mindenki másra is.

Összességében egy kissé zavaros, de annál érdekesebb kisregényt vehettem kézbe, amely számos fájdalmas élménnyel gazdagított, ám mindig meghagyta a reményt. Mindenkinek megvolt a maga takargatni valója, ahogy az élet sem fekete és fehér.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, akit érdekel egy család pusztulása és az utódok kálváriája. Kicsit megismerhetjük a vérségi kötelék súlyát és betekintést nyerhetünk két világ árnyékos oldalába. Mert ne feledjétek: „Míg élünk, remélünk.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Athenaeum Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy