„– A dolgok ízét jelentősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatunk.”

 

 

Biztos sokan ismeritek azt az érzést, amikor a múltatokból felsejlik egy emlék, amely köthető akár egy szerető lélekhez vagy csupán az akkor megélt élmény utóhatása, de mindent megadnátok azért, hogy újra átélhessétek azt a pillanatot. Ez lehet egy illat, egy tapintás vagy egy íz, amelyet akkor éreztél. Talán oly erős lehet eme vágyad, hogy gúzsba köti a jelenedet és ezáltal elhomályosítja a jövődet is, így felkeresel egy kifőzdét, amelyre egy apróhirdetésben lelté rá. Az egyszerű, egy mondatos szöveg nem mond túl sokat és kisebb kutatásodba kerül, mire nagyjából be tudod tájolni magadat, hogy hova is kell menned, ám még így is nem kis kitartás szükségeltetik hozzá, mire rálelsz a helyre. A kezdeti bizonytalanság még akkor is fokozódik, amikor rájössz, egyáltalán nem úgy tűnik, hogy ez egy működő étterem lenne, hiszen sem cégért, sem egyéb díszítést sem találsz az előtted álló épületen, ám a küszöbön egy kényelmesen sziesztázó cicát találsz. Belépsz az ajtón és elfog egy erős megérzés, hogy valóban jó helyre jöttél. A belső tér, bár mentes minden megszokottól, például étlap vagy a menü kiírása, ám egy idősebb férfi és egy fiatal leány fogad kedvesen. Mivel éhes vagy, megadod magad a hely aznapi specialitásának és várod, hogy vajon mi sül ki ebből…

Nos, a fenti kis közjátékot egy apró hangolódásnak szántam, mert bizony a mostani olvasmányom maga volt az ízek kavalkádja. Tudatlanul, kissé éhesen álltam neki az olvasásnak, aminek eredményeképpen félre is kellett tegyem a könyvet, hogy magam is orvosoljam eme a balgaságomat. Ami ínyencség ebbe a történetbe belekerült, az kínzással is felér, főleg, ha valaki rajong az ázsiai konyháért, netán otthonosabban mozog a japán tradicionális ételek között.

Kasivai Hiszasi 1952-ben született japán származású író, szerkesztő és nem utolsó sorban fogorvos. Számos alkotása szól szülővárosáról (Kiotó), amelyek nagy tisztelettel emlékeznek az ottani emberek és helyszínek előtt.

Kasivai Hiszasi – A Kamogava Kifőzde című gasztroregénye 2024-ben jelent meg a General Press Kiadó gondozásában. A kötet borítója nagyon ízléses, első látásra beleszerettem, és szerencsére a belső tartalom sem maradt el mögötte. Ahogy mondani szoktam, kívül – belül gyönyörű.

A Kamogava Kifőzde nem egy szokványos étterem Kiotó belvárosában, hanem egy igazán egyedi, kissé talán varázslatos családi „fészek”, ahol a sors segíti az odaérkezőket és mindenki megkapja a maga elvárt ételét – nyomozását.

Ezt a kis különleges helyet apa-lánya vezeti, és egy varázslatos eszencia védelmezi. Bárki is tér be a maga kívánságával, mind a lélek, mind a test garantáltan jólakottá válik.

Nagare egy nyugdíjas rendőr, aki nem hagyott fel szakmájával, csak kicsit megbolondította a gasztrovilág fűszereivel, alapanyagaival. Minden nyomozás igen izgalmas, hiszen nincs két egyforma ügy, ám a tét mindennél magasabb. Az elégedett klienseknél pedig nincs is fontosabb.

„– A szakácsok sohasem felejtik el, ha valaki örömmel közli, hogy finom volt a főztjük […].”

Koisi egy harmincas évei elején járó hajadon, aki édesapja mellett vezeti a kifőzdét és a nyomozóirodát. Minden nap egy különleges kezdetet jelent, hiszen mind a kliensek, mind az ételek egyediek. Édesapjával és Szieszta nevű cicájával telnek a napok, ám néha elkalandozik az ábrándos tekintet, hogy megállapodjon valakin, aki olykor betéved.

„– Különös dolog a sors, ami összehoz másokkal, mert akivel találkoznunk kell, azzal találkozni is fogunk. Ugyanígy kétség sem fér hozzá, hogy akinek dolga van velünk a világban, az ide fog találni.”

A regény hat történetet mesél el, amely ugyanennyi finomságot is rejt magában. Minden eset nehéz a kezdetben, hiszen ahogy az idő telik, úgy kopnak el az emlékek, részletek. Sokszor nagyon szórványosan kapunk információt, de minél kilátástalanabb egy-egy nyomozás, annál izgalmasabb a megoldás.

A hat étel, amellyel megismerkedhetünk a következők:

1. Cserépedényben főtt udon
2. Marharagu
3. Makrélás szusi
4. Rántott hús
5. Naporitan
6. Húsos krumpli

Minden étel egy-egy nyomozást igényel, ahol az elvált asszonytól kezdve, az szomorú unokáig ismerkedhetünk sorsokkal, életutakkal. Semmi sem állandó, csupán csak Szieszta alakja tűnik fel minden alkalommal, hogy egyszer bebocsájtást nyerhessen a belső szentélybe is. Vajon sikerrel jár valaha?

„Az ember már csak olyan, hogy egykettőre hozzászokik mindenhez. Hiába talál valamit kezdetben finomnak, idővel természetessé válik számára. Nem szabad elfelejteni a kezdeti lelkesedést.”

Őszintén szólva nem erre számítottam, amikor kézbe vettem a könyvet. Alapvetően még nagyon gyerekcipőben járok, ami a japán irodalmat jelenti, ám ebben az esetben mégis úgy éreztem, hogy bizonyos szinten komfortosan nyomozok a szereplőkkel. Nagyon megkedveltem az apát és lányát, mert rendkívül nagy tisztelettel bántak mindenkivel és azok a csodás ételek, az én lelkemet is feltöltötték. Be kell, hogy valljam minden ételnek utána néztem közben és fel is írtam párat, amelyet igyekszem elkészíteni idővel.

„Mert a látvány kevésbé törlődik ki az ember fejéből.”

Számomra a legmegfogóbb és egyben legszebb nyomozás a Marharagu esete volt, mert bebizonyította, hogy sokszor egyetlen egy döntésünkkel is megpecsételhetjük a jövőnket és a bátorság elengedhetetlen a boldogsághoz.

„– Bárkivel előfordulhat, hogy félregombolja az életét.”

Összességében egy nagyon kellemes olvasási élményben volt részem, ahol számos különleges esettel és étellel ismerkedhettem meg. Minden nyomozás egyedi és megismételhetetlenné vált, és sokszor éreztem, hogy mennyire jó lenne, ha én is elmehetnék egy ilyen különleges helyre. Így talán nem is csoda, ha biztosan állíthatom, hogy nagy kedvencemmé vált ez a kötet és alig várom, hogy a szerző következő regényét is kézbe vegyem.

Ezt a könyvet nemtől és kortól függetlenül is jószívvel ajánlom, mert pontosan tudom, hogy nemcsak a léleknek fog jólesni, hanem az éhező gyomrokat is meg fogja mozgatni. Ráadásul, aki fogékony a kissé spirituális élethelyzetekre, annak maga lesz az ambrózia.

„A berögzült szokásoktól nem szabadul egykönnyen az ember.”

Amennyiben úgy érzed, hogy sikerült kedvet csinálnom a könyvolvasáshoz, akkor nem kell mást tenned, mint a General Press Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy