Okkal választom minden esetben a könyv idézeteit, hiszen valamilyen formában hozzám köthetőek, vallom magam is nézeteit, vagy csupán egyetértek a leírtakkal. A mostani esetben is hasonló okból választottam ezt a mondatot, ugyanis a szerző előző könyve magasra helyezte azt a bizonyos mércét és ezt megugrani nem volt könnyű, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm szépen.

L. J. Wesley – 12 első randi című kisregénye 2019-ben jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. A borító 12 profilképet mutat, amelyek különböző stílusban ábrázolnak „Adoniszokat”. Az alaphangulatot megkapja az olvasó ennek megfelelően, hiszen a némi karikatúrának is elmenő arculatot látva egy vidám, várakozással teli érzést kapunk.

Nézzük is, hogy miről szól ez a regény.

Pam bemutatkozó szövegével indít a kötet, amelyben kapunk némi utalást a véleményéről legjobb barátnőjét tekintve, majd vált a nézőpont és Sam oldaláról ismerhetjük meg ennek az 1 évnek a sűrített eseményeit.

12 hónap – 12 randi, ahogy azt várni lehet, minden tag egy külön egyéniség, nincs két egyforma. A hónapok haladtával fedezhetjük fel a férfivilág krémjét, már ha valaki szereti a romlott állagot. Időközben Sam a kezdeti depresszióból kilábalni látszik, ismét felveszi az élete fonalát és több kisebb-nagyobb buktatóval színesítve megéli a női lét izgalmait, Pam barátnője iránymutatásával természetesen. Hogy milyen kimenetele lesz a randiknak? És mi köze van a könyvszeretetnek mindehhez? Nos, javaslom, hogy vedd meg a könyvet és olvasd is el rögtön, egy adag meleg ital társaságában.

„ (…) nincs olyan, hogy mindig, minden tökéletesen megy.”

Szubjektív meglátásom szerint az író megint nagyot alakított, hiszen az ellenkező nem szemszögéből megközelíteni egy randit nem egyszerű, hát, ha még 12-re emelkedik ez a szám. Mint fentebb írtam teljes mértékben elégedett vagyok a szerző színészeket is megszégyenítő alakításával papír formájában.

Karakterek szempontjából a hímek nálam kiverték a biztosítékot, de ezt tették humorban megforgatva, így kevésbé érződött a háttérben meghúzódó negatív töltet.

Sam egy buta liba és sajnos ezt a véleményt már az első percben kialakítottam. Bár értem a karakterválasztást és azt is, hogy ezek a jellemvonások szükségesek voltak a megfelelő mértékű fejlődéshez, egyszerűen képtelen voltam azonosulni vele. Ellenben Pam már sokkal jobban megfelelt a lelkemnek, csak sajnos belőle nem kaptam eleget.

A kötet eseményekben gazdag, hiszen csak úgy pörögnek a lapok az olvasó kezében. Egyetlen mondat sincs feleslegesen, mindennek és mindenkinek fontos szerepe van a történetben és ezt nagyon tudom értékelni.

„ Soha ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak rólad.”

A humor sokat lendített az olvasási élményemen, ugyanis kezdetben nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni Sam személyéhez, aztán ahogy a randik besűrűsödtek, úgy én magam is kezdtem felengedni, viszont a „pizsama partitól” kezdve ismételten peremvidéki lettem. Azt gondolom, hogy ehhez a fajta sztorihoz kell hangulat és készen is álltam a befogadásra, mégis a sok klisé és túlzás nekem már sokk-ként csapódtak le és már meguntam. Sajnos úgy gondolom, hogy a szerző Brooke kötete még mindig egy olyan mérce, amit nem értünk el ezzel a kisregénnyel és bár teljesen más a két hangulat és tematika, mégis hasonló elégedettséget vártam olvasásom folyamán.

Ettől függetlenül hiszem, hogy másnak fog tetszeni, ugyanis én nagyon finnyás olvasó vagyok minden téren.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki szereti a humoros, könnyed szerelmi sztorikat és nem riad vissza attól sem, hogy az erotikát tejszínhabbal fogyassza.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy