Rejtő Jenő nevét úgy gondolom egyetlen olvasni szerető embernek sem kell bemutatni. Sajnos ő is egy a számos olyan írónk közül, akinek életművét fájdalmasan rövidre zárta a második világháború. Nyílván lehet vitatkozni azon, hogy művei mennyire tartoznak a szépirodalom és mennyire a ponyva kategóriájába, de az kétségtelen, hogy munkássága révén halhatalan karakterekkel és szállóigékkel bővítette a magyar kultúrát. Előrebocsátom, hogy nem vagyok nagy Rejtő-szakértő, alig néhány művét olvastam csak, sokáig irodalmi kíváncsiságom is csupán gyerekként a Fülesben közölt Korcsmáros Pál-féle képregénysorozat kivagdosására korlátozódott nagyapám leplezetlen örömére.

Az elveszett cirkáló a Helikon Zsebkönyvek sorozatban látta meg a napvilágot 2017-ben. Egyszerű, funkcióját teljes mértékben betöltő design jellemzi a külalakot, ahogy azt már a sorozat eddigi részeitől megszokhattuk.

Dióhéjban annyit érdemes elárulni a történetről, hogy egy eltűnt angol katonatiszt felkutatása végett -és nem mellékesen az ezért járó pénzjutalom reményében- kétes hírű kikötői alakokból “részvénytársaság” alakul, akik aztán az Égei-tengertől kezdve az Indiai-óceánon át egészen Burmáig keverednek igen kalandos körülmények között. Tipikus “rejtői” kaliberekkel van itt dolgunk, ilyen például az ellenlábasait intenzív osztályra verő Főorvos vagy Rozsdás, a vöröshajú bandavezér. És mivel általánosságban tengeren zajlanak az események, természetesen nem maradhatott ki a balhéból Piszkos Fred, a legendás kapitány sem.

Saját meglátásom szerint, bár a karakterek nem riadnak vissza semmilyen kétes megoldástól a cél érdekében, mégis érvényben marad egyfajta íratlan becsületkódex. Rejtő írásai nekem valahogy mindig a Bud Spencer – Terrence Hill filmek hangulatát idézik vissza a sokszor szélhámos, de alapvetően jószívű főszereplőkkel, a nagy pofonokkal és a rengeteg humorral. Persze azért a könyvek esetében a cselekmény többnyire jóval komplexebb és fordulatosabb, de alapvetően itt is a könnyed szórakoztatást érzem az elsődleges szándéknak.   A stílus élvezetes, nagyon olvastatja magát, még ha nyílvánvalóan filozofikus mélységeket vagy tanulságot nem szabad várni.

Ajánlom mindenkinek, aki egy szórakoztató délutáni olvasmányra vágyik vagy csak szeretné kipipálni azt a “kötelező egy Rejtőt” a bakancslistáján.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Helikon Kiadó oldalára ellátogatsz.