Paolo Cognetti: Lent a völgyben

„45 éves vagyok. Nincs állandó munkám. Képzeljétek, micsoda luxus így élni. Próbáljátok meg elképzelni.” Nagyon sokat hallottam Paolo Cognetti íróról az utóbbi pár évben. Az egyik általam kedvelt booktuber is beszélt róla, így megvásároltam bizalmi elvként Nyolc hegy című regényét, bár kissé kétkedve fogadtam az alkotót. Nézze el nekem mindenki, de az olasz szerzők közül egyedül Oriana Fallaci írónő neve égett bele eddig lelkembe. Mivel új élményeket gyűjtök, így beiratkoztam pár könyvtárba és szinte nyújtotta kezét eme kisregény a pulton, hogy vigyem haza és merüljek el rejtelmeibe. Most, hogy túl vagyok eme regény olvasásán, azt hiszem, hogy éledezik bennem egy új rajongói...

bővebben

Tove Ditlevsen: Gyerekkor (Koppenhága-trilógia 1.)

„Gyerekkorom utolsó tavasza hideg és szeles. Olyan az íze, mint a por, a szaga fájdalmas elválásokra és változásokra emlékeztet.” Olybá tűnik, hogy a gyermekkor nem mindenkinek csupa móka és kacagás, sőt, sok esetben tele van árnyékokkal, reszkető, halk szavakkal és félelemmel. Mintha csupán azzal bűnt követne el bárki, hogy világra született. Egyes családoknál valóban fénnyel teltek a mindennapok és sok mosoly mellett, a meleg étel és a fűtött lakás az alapokhoz tartoznak. Míg másoknak napi egy étkezéssel, mindig morgó gyomorral csoszognak az órák és csak akkor boldogok a pillanatok, ha valamelyik szülő éppen nem felejti el rá ruházott szerepét. A gyermeki élmények meghatározóak a...

bővebben

Sophie Elmhirst – Maurice & Maralyn

„Valahol mélyen, kimondatlanul mégiscsak tudnunk kell, igenis tudjuk, hogy mindnyájunkra vár hánykolódás a nyílt tengeren. Igazából mi más a házasság, mint közös tutajon rekedni valakivel, és mindent elkövetni a túlélésért?” Bevallom töredelmesen, hogy számomra teljesen ismeretlen volt ennek a könyvnek az alapsztorija. Nem olvastam még olyan cikket vagy más történetet, ahol akárcsak említés formájában szemeim elé került volna a Bailey 117 napos Csendes-óceáni hányattatása. Pedig ahogy olvastam a könyvben, igencsak nagy hírt kavart az 1972-es évben, amikor egy dél-koreai halászhajó egy, éppen még életben lévő párt mentett ki az óceán fogságából. Természetesen ez a tudatlanság nem...

bővebben

Bánki Éva – Apjalánya

„Hiszen mindig lehet olyan törvényeket hozni, amelyek a kirekesztést elfojtják, de olyan szabályt még senki sem talált ki, aminek nyomán az emberek hinnének egymásban." Mit adhat számodra az az emlék, amelyben édesapád homlokát ráncolva néz előre és szemei valahol a messzeségbe kémlelnek? Vajon foglalkoznod kell-e a felmenőid könnyeivel, amelyeket letűnt korok fakasztanak arcukon? Esetleg fontos-e megértened, hogy szüleid hibáinak és jó döntéseinek összessége vagy jelenleg? „Hiszen nem biztos, hogy az ember a történelem főszereplője. Meglehet, az ember uralma a természet fölött csak valami tévedés, Isten eredetileg nem is ilyen világot akart… csak kicsúszott a kezéből a teremtés,...

bővebben

Kim Thúy – ru

"[…] néha a szótlanság az érzelmek leghitelesebb kifejezője […]." Az életünk olyan, mint egy cserépedény. Amíg a jelenben élünk és gondolatainkra is ügyelünk, addig mindent megtartunk benne, de abban a pillanatban, ahogy egy erősebb szél meglöki ezt az addig megmozdíthatatlan edényt, a zuhanás okozta rémület után már csak a mozaik darabkák összeillesztése a félelmetesebb. Ugyanis, amíg csak telítődtünk, rezignáltan fogadtuk el az eseményeket és fáradhatatlanul hittük, hogy a fal, mely elrejt mindent, szilárdan véd és tart, de abban a pillanatban, ahogy a darabkákat szedegetjük össze, rá kell döbbenünk, hogy eljött az „felszámolás” időszaka. Felszámolás, mert a múlt sérelmeit,...

bővebben

Andreï Makine – Az örmény barát

„Rájöttem, hogy az életünk mindig a szakadék szélén tántorog, és hogy egy egyszerű mozdulattal segíthetünk a másik emberen, visszatarthatjuk a zuhanástól, megmenthetjük. Szinte játékból képesek voltunk arra, hogy felebarátaink számára istenné váljunk!” Mindig rácsodálkozok arra a tényre, hogy egy kis terjedelmű alkotás mekkora hatalommal is bír. Elvégre a benne összetömörített adatok, igazságok, fájdalmak, emberi sorsok nem hagynak levegőhöz jutni. Szimplán, minden megbánás nélkül taszítanak a szakadék irányába. Hogy túléled-e? Ezt senki sem tudja, de igazán nem is lényeges, hiszen a szerző ilyenkor azt üzeni: „Fogadd el!”, „Ne hisztizzél, te választottad!”, „Itt csak a legerősebbek...

bővebben

Juli Zeh – Újév

„Ráncos a hegyek bőre, a ráncokban árnyékok laknak. Mintha az éjszaka ott várakozna a minden esti bevetésre. Hat körül a sötétség majd előkúszik a mélyedésekből, és meglepően rövid idő alatt betakarja a szigetet.” Nem tudom, hogy ti miképpen vagytok ezzel a szemlélettel, miszerint vannak olyan könyvet, amelyeket pont a megfelelő időszakban veszünk kézbe. Illik a hangulatunkhoz, esetleg olyan témakörben mozog, amely nagyon is aktuális az életünkben, esetleg olyan fontos üzenetet ad át, amely megváltoztat bennünk valamit. Én nagyon hiszek ebben és most is csak megerősített hitemben eme kisregény olvasása. Juli Zeh – Újév című regényét a Typotex Szépirodalmi Olvasókör okán vásároltam...

bővebben

Nyáry Krisztián – Itt kávéztak ők

„Ez a könyv nem elsősorban a kávéházakról szól – felesleges is lenne.” A fenti idézettel kezdődik eme kötet, amely Budapest kávéházainak ajtóit megnyitva előttünk, betekintést enged hazai legendák életének bizonyos szegmenseibe, miközben a világ forrong. Pártok születnek és vesznek el az idő ködében, miközben mi ebből vajmi keveset érzékelünk, hiszen meleg kávét fogyasztunk és megvitathatjuk az aktuális politikai helyzetet vagy éppen nagyjaink legfrissebb írásait egyetemben. Sorsok elevenednek meg a lapokon, mint például Petőfi Sándor, Berzsenyi Dániel, Jókai Mór, Gozsdu Elek élete és sorolhatnám a teljesség igénye nélkül, elvégre festőkről, írókról, újságírókról és számos olyan...

bővebben

Julie Otsuka – Buddha a padláson

„Még mindig látom a lábad nyomát a folyóparti sárban.” Valószínűleg sajátos hiányosságomat fedem fel azzal, ha bevallom őszintén, hogy eddig igen kevés könyvet olvastam az 1900–as évek elején történő amerikai japán deportálásokról. Természetesen volt némi ismeretem és anno történelem órán is tanultunk pár mondatban róla, de különösebben nem foglalkoztatott az emberiség sötét múltjának eme periódusa. Azt valószínűleg le sem tagadhatnám, hogy az I. világháború nem különösebben köt le, én valahol elvesztem a II. világháború eseményeiben, főleg egy genocídium történelmi mozaikdarabjában, ahonnan valahogy nem lelem a kiutat. Annyi szörnyűségről olvasok így is, hogy sokszor alig tudom...

bővebben

Ian Kershaw – Európa globális története 1950–2017

“A demokrácia nekünk álom volt, nekik börtön.” Mi is Európa? Kik az európaiak pontosan? Ténylegesen létező és funkcionáló minőségekről beszélünk vagy csak az ideák világában barangolunk? Létezett-e valaha Európa? Vagy inkább meg fog-e születni valaha egy igazi Európa? A múlt eseményeiből nem szabad egyenes következtetéseket levonni a jövőre vonatkozóan, mindenesetre azok ismerete nagyon hasznos lehet bizonyos tendenciák felismeréséhez, illetve egyes következtetések levonásához. Nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a történelemben korábban soha nem létezett egy modern értelemben vett egységes Európa. Ennek vajon logikus és elkerülhetetlen következménye az, hogy már nem is fog?...

bővebben

« Régebbi bejegyzések