KÖNYVELVONÓ

Mijamoto Muszasi – Az öt elem könyve

Mijamoto Muszasi – Az öt elem könyve

„Bármit próbálsz is ki életedben először, az kezdetben nehézség elé fog állítani.”     Számos olyan alkalomra vissza tudok emlékezni, amikor rácsodálkoztak idegenek, hogy nő létemre miért olvasok letűnt korok háborús stratégiáiról, mint például Szun-ce: A háború művészete című kötete, ráadásul olykor a XXI. századra már igencsak elavult szövegekről van szó. Alapvetően vallom, hogy ezek az írások sok esetben megállják a helyüket korunkban is, ám nem feltétlen, mint a harchoz adott „útmutató”, hanem mint inkább az erényen és őszinteségen alapuló, az igaz ember valódi útját részletesen bemutató írások. Számomra a háború egy bizonyos szegmense mindig is életem része volt és most is...

bővebben
Cookie O’Gorman – Nindzsalány

Cookie O’Gorman – Nindzsalány

„Az az igazi élet, amit másokért élünk.”   Az erős női karakterekről szóló könyvekből már Dunát lehetne rekeszteni, ám a hétköznapi hősnőket felvonultató szórakoztató irodalom már kevésbé telitett. Gondolok itt mindjárt a mostani olvasmányom főszereplőjére. Snow egy 17 éves, kissé fiús lány, aki édesanyjával egy harcművészeti akadémiát üzemeltet. Elsőre talán kissé klisésnek fog tűnni a történet alapsztorija, hiszen olvastunk már – nem is egyszer – erős tinédzserekről szóló ifjúsági regényt, ám nagyon mai a történet jelen esetben és rendkívül édes a romantikus szál is benne. Cookie O’Gorman amerikai származású szerző, aki szentül vallja, hogy humor és romantika nélkül kihalna az...

bővebben
Louisa May Alcott – Kisasszonyok

Louisa May Alcott – Kisasszonyok

„– […] soha ne add fel, soha ne hidd, hogy nem vagy képes úrrá lenni a hibádon!”   Mit ne mondjak, igencsak ritkán veszek kézbe „rizsporosnak” csúfolt történeteket, mert bár tisztelem az erényt és a tartást, de az akkori idők modorosságától a hideg futkos a hátamon. Talán kissé durvaságként hathat a véleményem, de a látszólagos udvariasság és ármánykodás számomra csak fénytelen manír, amely mulattatna ugyan, ha kedvem engedné, de úgy hiszem, hogy az egyenes beszéd, a feszes tartás és egy kedves mosoly sokkal hatásosabb és célratörőbb mindennél. A mostani olvasmányom korban az amerikai polgárháború időszakára vezethető vissza, amely már távolabb áll a korábban már említett szigorú...

bővebben
Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség

Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség

„Néha elég huszonnégy óra, hogy összeomoljon egy egész életnyi illúzió.”   Nem tudom, hogy ismeritek-e az érzést, amely szinte évről-évre egyre gyakrabban átjár: amikor befejezek egy regényt, szinte kiüresedem általa és képtelen vagyok megfogalmazni róla a véleményemet. Így jártam ennek a történetnek az olvasása után is, hiszen több hónapja is megvan már annak, mikor forgattam lapjait, ám csak most tudom szavakba önteni mindazt az élményt, amelyet kaptam általa. Pálmai-Lantos Éva egy olyan szerzői álnév, amely két olyan személyt takar, akik az irodalom más – más szegmensében tevékenykednek, ám most mégis közös történetet álmodtak meg olvasóiknak. A közös érdeklődésnek köszönhetően –...

bővebben
Lucy Strange – A nővérek átka

Lucy Strange – A nővérek átka

„Csak vésd az eszedbe: még akkor is, amikor kicsinek és tehetetlennek érzed magad, és azt hiszed, hogy egyes-egyedül vagy, tudd, hogy ez nem igaz! Fikarcnyit sem! Erősebb vagy, mint gondolnád! Sosem vagy igazán egyedül.”   Nagyon szeretem a népmeséket és bizonyos szinten a hagyományok titkos őrzőjének tartom magam. Ahogy felnőttem, amit a szeretett nagyszüleimtől láttam, azt az örökséget viszem tovább felnőttként. Hiába vagyok immáron a harmincas éveim végén, még mindig ott belül örök álmodozó és gyermek tudok lenni, aki nagy szeretettel védi az emlékeit és sok – sok olyan témakört forgat, amely inkább az ifjúságnak szól, sem mint a korosztályomhoz tartozó, olvasni szerető lelkeknek....

bővebben
Kollár Betti: Kosársuli – Újra a pályán

Kollár Betti: Kosársuli – Újra a pályán

„A tökéletesség lehetetlen, de a tökéletességre való törekvés nem. Csináld olyan jól, ahogy csak tudod. Ez az, ami számít.”   Kevés olyan szerzőt tartok számon, akitől bármilyen könyv is kerül kezeimbe, szinte biztosan állíthatom, hogy tetszeni fog. Elvégre egy adott olvasási élmény függ az akkori hangulattól, egészségi állapottól, a megélt tapasztalatoktól és még pár olyan külső tényezőtől, amelyről nem gondolnánk, hogy befolyásolhatja véleményünket. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert merőben szubjektív, hogyan ítélünk meg egy regényt, mégis a szerzőhöz vagy sorozathoz való hozzáállásunkat merőben befolyásolja a későbbiekben belső lelkiállapotunk. Gondolom ezek után már...

bővebben
„Amitől a legjobban félünk, abban rejlik a legnagyobb szabadság” – Interjú Kállay Kotász Zoltánnal

„Amitől a legjobban félünk, abban rejlik a legnagyobb szabadság” – Interjú Kállay Kotász Zoltánnal

Fotó: Tóth Csilla Ilona   Minden évben követek egy hagyományt, amely arról szól, hogy egy-egy általam nagyon kedvelt szerző könyvét elolvasom, újra kézbe veszem. Ennek a szokásnak az a lényege, hogy feltöltődjek és kicsit talán önmagamra leljek. Az a pár író, költő, akik „hozzájárulnak” akaratlanul is ehhez a szokásomhoz, mind különleges egyéniségek. Számos olyan alkotással bűvöltek el, amelyeket kincsként őrzők a szívemben. Ezért szeretnélek titeket ismételten egy kellemes, de annál informatívabb beszélgetésre invitálni, ahol Kállay Kotász Zoltán szerzővel és kiadóvezetővel beszélgetek.   Köszönöm szépen, hogy ismételten elfogadtad az interjú felkérésemet! Régen beszéltünk...

bővebben
Seres László – Láger sztornó

Seres László – Láger sztornó

„Minden egyes búcsú, minden egyes elutazás megemészthetetlen, hiszen magában hordozza annak lehetőségét, hogy az illető soha az életben nem jön vissza.”     A Holokauszt témaköre kiapadhatatlan ihlet forrása a szerzőknek, történet mesélőknek. Az elmúlt években csak jómagam több tucat ilyen írást vettem kézbe, amelyek hol az áldozat szemszögéből, hol az elkövetők oldaláról tárták fel a genocídium sötét korszakát. A mostani olvasmányom némiképpen más szemszögből vizsgálja a fent említett tematikát, ámbár nem egyedülálló abban a tekintetben, hogy a transzgenerációs örökség szegmenséből közelít hozzá. Hogy milyen örökséget kapunk egy traumatizált felmenőtől, az szinte borítékolható,...

bővebben
Mario Bellatin – Jacobo, a mutáns

Mario Bellatin – Jacobo, a mutáns

„Az ablakok megdermedtek. A férfiak bőre állandóan vizes. Egy Gólem. Egy tucat főtt tojás. Semmilyen mutáció nem ment végbe. Csak egy sziklatengeren legelésző néhány bárány képe jelent meg.”     A fenti idézet talán kissé szokatlannak tűnhet elsőre, ráadásul az értelmezése sem könnyű, úgy vélem. Talán érdemes úgy tekinteni rá, mint egy álomfoszlányokat idéző részletre, ahol nem kapunk egyértelmű jeleneteket, de a maguk kaotikusságában könnyebb egy egységben „látni” őket. Ez a szövegrészlet egyébként aperiodikus a kötetben, de pont ezért mindig más értelmet nyer magának. A mű nagyon egyedi stílusú, amely különösen nagy figyelmet igényel, bárki veszi is kézbe. Mario Bellatin (1960....

bővebben
Kolarics Andrea – Pórias játszmák

Kolarics Andrea – Pórias játszmák

„Néha valami szörnyűségesnek kell ahhoz történnie, hogy helyet adjon a sok szépnek, ami majd elfeledteti veled.”     Vajon meghatároz-e bárkit is, hogy honnan jött? Milyen családi mintákat látott és örökölt? Vajon mennyit ér a szülői szigor, ha az életünket másképpen látjuk, mint felmenőink? És a legfontosabb, hogy örökségünk–e az a minta, amelyet a transzgeneráció által magukban vagyunk kénytelenek hordozni? Fajsúlyos kérdések, úgy gondolom, ám csak a felszínét súroltam mindannak a tematikának, amelyek ebben a regényben megtalálhatóak. Hosszú utat teszünk meg életünk folyamán, ám ezen az ösvényen sokat változunk akaratlanul is. Ki a múltja elől menekül, ki a jelenétől dermed a...

bővebben