Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség

„Néha elég huszonnégy óra, hogy összeomoljon egy egész életnyi illúzió.” Nem tudom, hogy ismeritek-e az érzést, amely szinte évről-évre egyre gyakrabban átjár: amikor befejezek egy regényt, szinte kiüresedem általa és képtelen vagyok megfogalmazni róla a véleményemet. Így jártam ennek a történetnek az olvasása után is, hiszen több hónapja is megvan már annak, mikor forgattam lapjait, ám csak most tudom szavakba önteni mindazt az élményt, amelyet kaptam általa. Pálmai-Lantos Éva egy olyan szerzői álnév, amely két olyan személyt takar, akik az irodalom más – más szegmensében tevékenykednek, ám most mégis közös történetet álmodtak meg olvasóiknak. A közös érdeklődésnek köszönhetően –...

bővebben

Seres László – Láger sztornó

„Minden egyes búcsú, minden egyes elutazás megemészthetetlen, hiszen magában hordozza annak lehetőségét, hogy az illető soha az életben nem jön vissza.” A Holokauszt témaköre kiapadhatatlan ihlet forrása a szerzőknek, történet mesélőknek. Az elmúlt években csak jómagam több tucat ilyen írást vettem kézbe, amelyek hol az áldozat szemszögéből, hol az elkövetők oldaláról tárták fel a genocídium sötét korszakát. A mostani olvasmányom némiképpen más szemszögből vizsgálja a fent említett tematikát, ámbár nem egyedülálló abban a tekintetben, hogy a transzgenerációs örökség szegmenséből közelít hozzá. Hogy milyen örökséget kapunk egy traumatizált felmenőtől, az szinte borítékolható,...

bővebben

Kolarics Andrea – Pórias játszmák

„Néha valami szörnyűségesnek kell ahhoz történnie, hogy helyet adjon a sok szépnek, ami majd elfeledteti veled.” Vajon meghatároz-e bárkit is, hogy honnan jött? Milyen családi mintákat látott és örökölt? Vajon mennyit ér a szülői szigor, ha az életünket másképpen látjuk, mint felmenőink? És a legfontosabb, hogy örökségünk–e az a minta, amelyet a transzgeneráció által magukban vagyunk kénytelenek hordozni? Fajsúlyos kérdések, úgy gondolom, ám csak a felszínét súroltam mindannak a tematikának, amelyek ebben a regényben megtalálhatóak. Hosszú utat teszünk meg életünk folyamán, ám ezen az ösvényen sokat változunk akaratlanul is. Ki a múltja elől menekül, ki a jelenétől dermed a...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – A halaknak nincs lábuk

„„A világ zene nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül, a nevetés vidámság nélkül, a hal víz nélkül: szárnyaszegett madár. Mintha arra lenne kárhoztatva az ember, hogy a Hold árnyékos oldalán vesztegeljen, ahonnan csak a sötétségre és a magányra nyílik kilátás…” Azt hiszem akaratlanul is sokkos állapotban kerültem, miután befejeztem a mostani olvasmányomat. Tagadhatatlanul és mélységesen le vagyok döbbenve, hiszen elképesztő nehéz és fárasztó utat tettem meg a karakterekkel egyetemben. Tudhattam volna, hogy nem úszom meg „könnyen”, de mivel kevés eddigi tapasztalatot gyűjtöttem, ami a szerző munkásságát illeti – elvégre csak a Hiányod maga a sötétség című regényét vettem eddig...

bővebben

Böröczki Csaba – Salomé nem szeret senkit

„Végül is azzal kell lenni, aki megbecsül.” Az idő egyre csak telik, néha szinte pillanatoknak érezzük a napokat, heteket és bizonyos szinten az éveket is. A gyermeki varázs hamar megkopni látszik miután átléptük a felnőttek világához tartozó küszöböt és bár mindannyian más-más életet élünk, a végére ugyanoda fogunk kikötni. Legyél nő vagy férfi, fiatal vagy hosszú évek porától megkopott kabátban szemlélődő idős lélek, mindig attól függ a boldog, igaz vég, hogy milyen hittel és cselekedettel jártad végig a rád szabott utat. A mostani olvasmányom is egy egészen friss aspektusból mutatja be, - egy ötvenes forma férfi szemszögén keresztül – a létezés és elmúlás, a valóság és látszat...

bővebben

Jón Kalman Stefánsson – Hiányod maga a sötétség

„A világot sokféleképp lehet látni, és a nézőpontunk valószínű leírja a jellemünket. Áruld el, minek látod a világot, és megmondom, ki vagy.” Amikor az ember valami különlegessel, valami megfoghatatlanul nagyszabású dologgal, eseménnyel vagy – az esetemben – történettel találkozik, mindig felvetül egy gondolat, miszerint elég bátrak és erősek vagyunk-e ahhoz, hogy szavakba öntsük felmerülő érzéseinket. Vajon képes-e egy szermély leírni megfelelően annak a pillanatnak a varázsát, félelmét, vágyakozását? Ez egy igen nehéz kérdés, amelyre felelni igazán mindenki csak maga tud csupán, hiszen az egyén képes csak eldönteni, hogy rettegését és bizonytalanságát legyőzi-e a kíváncsiság az...

bővebben

Adamek Katalin – Emigrációm története

„Az irodalmi tollforgatók alapvetően két nagy csoportra oszthatók: egyik felüknél jobbára a képzelet uralkodik, a másik részüknél a valóság képe dominál.” Mindig nagy érdeklődést és tiszteletet érzek az olyan szerzők irányában, akik életük folyamán valami meghökkentő vagy éppen különleges dolgot hajtottak végre. Hogy mire gondolok pontosan? Nos, fogalmazhatnék úgy is, hogy a bátorságot nagyon tudom méltatni bárkiről is legyen szó. Számomra a mostani kötet írónője egy a fent már említett kiemelkedő lelkekből, elvégre fantasztikus utazásokon vett részt, tanulságos eseményeken át ívelt élete útja és még idős korában is merész lépésre szánta el magát. Mi ez, ha nem egyedi, szabad...

bővebben

Alex Schulman – Az állomás

„Milyen ostoba dolog a véletlen, és milyen nagyszerű dolgokat képes mégis beindítani.” Hiszel a sorsban vagy éppen a véletlenszerűségben? Látsz összefüggést aközött, ahol most tartasz és aközött, ahol gyermekként lenni akartál? Tudod, hogy mi a legnagyobb tragédiája az embernek? Én megmondom neked: a szülők sorsának mintázata. Ezt úgy hívjuk modern világunkban, hogy transzgenerációs örökség, amely még a köztudatban csupán egy lepke szárnysuhanásával ér fel, de a valóságban az ereje egy hatalmas sziklával vetekszik. Ez a gát bennünk éled újjá, amikor akaratlanul is tanúi leszünk a felnőttek hibáinak, tragédiáinak. Hogy ki kérte? Talán senki, de tudattalanul is azt a mintát visszük...

bővebben

Atiq Rahimi – Türelemkő

„(…) sajnos, vagy sem, de nem lehet mindenki boldog, sem az életben, sem a mesékben. Az egyik ember boldogsága egy másik ember számára mindig boldogtalanságot szül. Szomorú, de így van.” A Közel - Keletről szóló történetekről mindig Az Ezeregyéjszaka meséi jutnak eszembe, pedig számos könyvet olvastam már, ami nem éppen a boldogságról szólt. Az élet ezeken a tájakon teljesen eltér a számomra megszokottaktól, hiszen, a kulturális különbözőségen kívül, számos olyan tényezővel kell szembesülnöm - ha eme népekről hallok, olvasok -, amelyek befogadhatatlanok számomra minden téren. A történelmük kaotikussága, a végeláthatatlan háborúk után maradt pusztulások és...

bővebben

Clara Dupont-Monod – Egy közülünk

„(…) az embert a hely, ahová születik, legalább annyira meghatározza, mint a család, amely körülveszi.” Mit is jelent pontosan a tökéletes kifejezés? Teszem fel sokadszorra is a kérdést. Az átlag meglátás szerint a tökéletes olyan hibáktól vagy hiányosságoktól mentes (pl. állapot); minden tekintetben teljes és hibák nélküli, amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie. Azt mondhatnám ezt értem, de ez vajon az emberre is átruházható –e? Én úgy gondolom, hogy ez a fogalom függ a személytől vagy helyzettől, hiszen ahány ember, annyi meglátás és nézet. Mindig az az aktuális tökéletes, amit...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »

Lélektani, Ember sorsok