„Talán ha elég sokan szólalnak meg, és elég hangosan, akkor megváltoztathatjuk a dolgokat.”

Nagyon érdekesnek találom azokat a történeteket, amelyek valamely történelmi katasztrófához kötődnek, akár fiktív, akár hűen megörökített, dokumentációs formában íródtak. A Cerkabella Kiadó sajátos sorozatán belül (Ikonikus), olyan regények jelennek meg, amelyek valamelyik történelmi periódus drámai eseményeihez köthetőek. Tavaly Somfai Anna – A fal túloldalán című könyvét olvashattuk az ifjúsági zsűrivel, amely a berlini fal időszakában játszódott. Ezúttal az 1900-as évek elejére kalauzol el minket eme kötet, amely közvetlenül a Titanic óceánjáró elsüllyedése után veszi kezdetét.

Pifkó Célia – Doboz a Titanicról című ifjúsági regénye 2025 jelent meg és több műfajt valamint különleges jellemzőket kever nagyon érdekes eleggyé. Hiszen kapunk némi történelmi hátteret, cseppnyi nyomozást, egy nagyobb adag jellemfejlődést, még annál is több humort és egy óriási adag bájosságot. Jól hangzik, nem igaz?

„Észrevenni azt, ami fontos, küzdeni érte, elengedni azt, amin nem tudok változtatni, és mindezt úgy, hogy ne szakadjon bele a szívem.”

A történet főhőse Láng Lujza, aki a XX. század elején, Esztergomban éli a fiatal fruskák mindennapi életét. Ifjú hölgyként egy leányneveldébe jár, ahol kissé szeleburdi barátnőjével, Borával próbálja túlélni a szigorú szabályokkal és tanulmányokkal tarkított hétköznapokat. Emellett délutánjait szerető családjának tagjaival; a versszerető édesanyjával, a kissé feledékeny édesapjával, a tűzről pattant és háklis nagymamával, a kissé egyszerű szobalánnyal és a cseppet pimasz macskájával tölti. A családtagok kedvesen, ám korhűen viselkednek egymással. A nagymama pletykái dobják fel a hétköznapok monotonitását, míg egy nap Lujza egy csomagot kap, amely egy idegen hölgytől érkezik a messzi Amerikából. Vajon kitől és miért kapta?

A csomag egy dobozkát rejt, amelynek története évtizedeken ível át, és tartalmát megismerve, már semmi sem lehet ugyanolyan, mint előtte volt.

„[…] idő kell, míg megtanuljuk, mit érdemes kimondani, és mi az, amit jobb, ha csak magunkban őrzünk. A szívnek olyan titkos nyelve van, amit nem könnyű megtanulni.”

Tulajdonképpen egy történelmi családregényt vettem kézbe, amelyben egy testvérpár egymásra találásának viszontagságain keresztül lehettem a szemlélője egy fiatal leány felnőtté válásának. Lujza egy jó családban felnőtt, komoly ifjú hölgy, akinek fenekestül felfordul az élete és tulajdonképpen minden, amit eddig biztosan a magáénak tudott, elveszti eredeti jelentését. A család fogalma, az igazság keresése és a lélek változása megmutatja, hogy az idő hiába telik, elvégre az évek pereghetnek, az ember sosem változik igazán. A valahova tartozás, a család ereje és a szeretet mindenhatósága ugyanolyan központi szerepet játszik a múltban, mint a jelenben és majdan a jövőben is egyaránt.

„Néha az is válasz, ha csendben maradunk, figyelünk, vagy csak várunk.”

Nagyon szerettem a karaktereket, hiszen mindenki egy olyan önálló személyiség volt, akinek fontos szerepkör jutott ebben a történetben. A szobalány kelekótyaságától kezdve, a legjobb barátnő szeleburdi-álmatagságán át, egy fiú és egy lány gyermek egymásra találásáig, az események egymásra épülésével és egy csipetnyi humorral megfűszerezve mindezt, egy igazán izgalmas, szerethető regényt olvashattam.

„Kivehetetlen árnyak, poros és homályos sarkok, kulcs nélküli bezárt ajtók között suhanok. Talán az emlékezés nem is azzal kezdődik, hogy pontosan felidézzük, mit történt, hanem azzal, hogy elfogadjuk: nem biztos, hogy minden ajtót ki kell nyitnunk. Elég, ha tudjuk, hogy miénk az a ház. Megértjük, hogy a múltunk, minden zavarosságával és titkával együtt, mi magunk vagyunk.”

Nagyon tetszett, ahogy a szerző játszott a drámai eseményekkel és a regényben szereplő karakterekkel. Pont annyira volt izgalmas, hogy még nem kíván ájulás elleni repülősót és pont annyi adag mély érzelmet kapunk, amely néhol talán könnyeket csal a szemeinkbe, de azért zsebkendőért sem kell nyúlnunk.

Két kedvenc szereplőt szeretnék megemlíteni. Ad 1 Szidónia nagyi, akinek mindenkihez van egy „jó” szava, rendkívül energikus személy, ugyanakkor az ő jelleme mögött sokkalta több rejtekezik, mint amit egy jóléthez szokott, kényeskedő idős hölgy szerepköre megkíván.

Ad 2 W. Fülöp mesterdetektív, aki elsőre egy utazóügynöknek tűnik, ám, ahogy mondta is többször, „a lényeg a részletekben rejtekezik”. Kicsit talán kényeskedő, cseppet bohém lélek, de azt nem lehet eltagadni tőle, hogy remekül ellátja feladatát és kissé talán Columbo felügyelőt idézte fel bennem.

„Talán az idő, mint egy vastag, téli dunyha, megvéd minket azoktól a rossz dolgoktól, amikre nem szeretnénk emlékezni.”

Summa summarum, ez egy igazán üdítő, bájos és kissé keserédes regény volt a számomra, amelyet nagyon jó szívvel ajánlok mindenkinek. Elvégre a történelem porát érdemes néha lefújni és valami új, friss mesét felidézni. Én csak hálás lehetek a szerzőnek, hogy megálmodta ezt a számomra, számunkra.

„[…] a türelem olyan, mint a fűző: lehet, hogy külső szemlélőnek elegánsnak tűnik, de előbb-utóbb fojtogatni kezd, és akkor jobb, ha megszabadulsz tőle.”

Ha te is úgy érzed, hogy szívesen megismernéd Láng Lujza történetét, akkor nem kell mást tenned, mint a Cerkabella Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
❤️Kedvenc!❤️

Plusz információ:
A regény bekerült a Merítés-díj Ifjúsági zsűri Top10 2026 listájára.