„A puszta tények nem visznek közelebb az igazsághoz.”

Nem voltam felkészülve erre a regényre, most már biztosan kijelenthetem és azt is, hogy ehhez foghatót még sosem vettem kézbe. Egy részről egy modern korban élő fiatalasszonyról olvashattam, akit házasságkötésük után rögtön elhagy a férje és az anyós beköltözésével kezdetét veszi két megtört szívű asszony kálváriája. Egymásra támaszkodva megértik, hogy a nők sorsa minden korban nagyon hasonló és a keserű tapasztalatok, amelyek felgyűlnek az évek alatt bennük csupán annyiban térnek el, hogy más bőrszínnel, néphez tartozva hullajtják el könnyeiket. Másrészről pedig Jézus életének rekonstrukcióját figyelhettem meg, ahol elsődlegesen a szülőkre fókuszáltam, hiszen oly kevés írás foglalkozik Mária áldott állapotának körülményeivel és egy magányos, de annál igazabb férfiről, Szent Józsefről, aki nem saját vérét kellett felnevelje. Mielőtt részletesebben is belemennék ebbe, szeretném tisztázni, hogy nem vallási kritikát fogalmazok meg éppen. Alapvetően nem gyakorlok egy vallást sem, a hitem pedig egyedi és nem követi a klasszikus formaitásokat, ezáltal kritikusan állok minden olyan történet irányába, ahol eme ágazat adja az alapokat. Ebben az esetben mégsem tettem semmi ilyesmit, mivel egy olyan szegmensével foglalkozhattam a bibliai történetnek, amelybe kevesen mertek – akár senki sem – belemeríteni és a felszínre hozni.

„Zuhanásod soha ne legyen mélyebben, mint az Isten tenyere”

Ahogy már sejthető a regény két idősíkon mozog. A napjainkban játszódó történet egy olyan fiatal nővel foglalkozik, akinek nehéz élete még jobban elmélyül, amikor szeretett férje a nászéjszakájuk után eltűnik. Csupán a férfi apjával és édesanyjával tud beszélni, mivel a felmenők beköltöznek hozzá. A két nő kezdetben becsmérli egymást, kulturális és generációs eltérés okán, bár összeköti őket a férfi iránti szeretet, aggodalom, később a megvetés és harag. Másik oldalról pedig elindulunk egy családi élettörténet feltérképezésén át egészen a Messiás feltámadásáig. Minden fejezet egy-egy pillanatot idéz fel, amely olyan, mint egy gennyedző seb, amely sosem képes begyógyulni, csupán csak annyira ad enyhülést, hogy a férgek még nem kezdik ki a nyers húst.

„Elhagytál, és így nélkülem kell élj. Szegény te, szegény szerencsétlen te, nem tudom, hogy bírod ki, hogy nem őrülsz bele a hiányomba, a Fruzsina-nélküliségbe. Ha te lennél Fruzsina, én pedig te, azt kívánnám, te légy te, Fruzsina pedig én.”

Alapvetően azt gondolom, hogy a két történet kulcsa a szenvedés és az elhagyatottság. Míg Fruzsina története személyes és nagyon mai, addig a Jézus-szál mitikus és egyetemes szenvedéstörténet. A nyugati kultúrában Jézus Krisztus története az elhagyatottság, a kiszolgáltatottság, az áldozatvállalás és a testi-lelki szenvedés archetípusa, amelyet a könyv részben „ráhelyez” a nő történetére. Mindazonáltal mélyen elgondolkodtató és komoly kérdéseket feszegető is egyetemben.

„Emlékszel, amikor még azt gondoltam, ha megalázom és megvetem magam, szeretni fogsz?”

Számomra lenyűgöző volt a fent említett párhuzam, mindazonáltal meglehetősen zavaró is. Nagyon kellett figyelnem, hogy kinek az elméjében járok éppen, kinek a könnyeiért szorul össze a gyomrom és kiért kiáltanék igazságot és békét. Belegondoltam Jézus szüleinek sorsába is és megerősített hitemben, mégpedig abban, hogy róluk igazán mindenki elfeledkezett és alapvetően az élet kegyetlen, igazság nélküli.

„Anyád azt mondja, arra figyeljek, hogy véletlenül se költözzön belém a sátán. Kérdezem, honnan tudom, mi a sátán és mi vagy te? Nem felel, csak annyit mond, sütött zserbót, tudja, hogy az a kedvencem.”

Összességében ez a kötet egy fájó pontja a női létnek, az örök feloldozásra váróknak és az anyáknak egyaránt. Hogy ki, mit lát meg, hall ki a szövegből? Az egyéni lesz, de mindenképpen maradandó élményt okozó. Bennem is felhozott sebeket, régen elfeledett emlékeket, a hitemről kérdéseket. Sokat fogok még töprengeni az olvasottakon, de mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe ezt a regényt. Ám azt megsúgom, hogy néhol felforgatja majd a gyomrot és az érzelmeket is, ezért csak óvatosan a „fogyasztásával”, olvasásával. Én szóltam előre…

„[…] amikor a tükörbe nézek, azt mondom magamnak, nem akarok örökké élni, csak addig, mint a fák.”

Amennyiben kíváncsi vagy a történetre, akkor nem kell mást tenned, mint a XXI. század Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy