„víz hull az égből amíg le nem esik a földre ilyen dolgok vannak”   Pontosan tudom, hogy milyen nehéz szembenézni a magánnyal igazán, mindennap. Még akkor is, ha emberek vesznek körül, van társam az életben és mégis néha olyan, mintha egyedül lennék ezen a Földön. De hogyan lehetséges ez? Annyiszor megkérdeztem már magamtól, de nem igazán leltem feleletre, egészen mostanáig. Az egyedüllét nem feltétlen magányos állapot, de ha egy egyedi szemléletű fiatalember naplóját olvasva találkozom ezzel a jelenséggel, akkor megérthetem, hogy a magány egy átmeneti kondíció, amely néha a kirekesztettek védjegye, míg máskor ajándék az állandó zajban, sürgölődésben. Andris Kalnozols – Szólíts...

bővebben