„A jó mindig elnyeri méltó jutalmát, a herceg a hercegnőt, a szegény legény a fele királyságot, a gonosz a büntetését, így van kitalálva, amióta világ, a világ.”

Imádom az olyan történeteket, amelyek a mesékre jellemző motívumokat, fogalmakat tartalmaznak, és ez a mostani kötetre is igencsak jellemzőnek bizonyult. Számos klasszikus mesét fedezhetünk fel, amelyek gyermekkorunkban oly csodássá tették az estéket, amikor szüleink hangjára hajtottuk álomra fejünket. Hiszen ki nem akart sárkányok hátán repülni, megmenteni a hercegnőket vagy éppen a daliás hercegre várni? Én bár kislánynak születtem, mindig is harcolni akartam, ezért lovagnak képzeltem magam és a legmerészebb csatákban vettem részt. Megmentettem a királyságokat és a jóbarátságot kötöttem a hercegnőkkel. A sárkányok, pedig csodás lényekként tündököltek a képzeletemben, amit bevallok őszintén azóta sem engedtem el, de ez egy másik történet része.

Rojik Tamás évről évre bebizonyítja, hogy milyen hihetetlenül gazdag a fantáziája és milyen sokrétű író is valójában. Számomra először 2018-ban tűnt fel tehetsége, amikor kézbe vettem szinte pár nap különbséggel a Befogad és kitaszít, valamint A csillagos égig című kisregényeit, amelyek mindig egy adott társadalmilag fontos témára koncentráltak. A szerző elképesztő, ahogy a szóvirágokból mondatokat, majd ez által egy egész csodás szöveget hozott létre. Szinte faltam a sorokat és nem akartam, hogy vége legyen. Azóta szerencsére ifjúsági regényeivel örvendezteti meg olvasóit, amelyek mindig boldogságot és egy csipetnyi humort hoznak az érdeklődőknek. Tagadhatatlanul nagy kedvencem a szerző, így alig vártam, hogy olvashassam eme regényét is.

Rojik Tamás – Holdezüst és éjsötét című ifjúsági regénye 2023-ban jelent meg a Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozatán belül. A kötet borítója is hűen tükrözi a belső tartalmat, elvégre itt bizony tündérekkel, varázslattal, bábákkal és számos mesei elemekkel fog találkozni mindenki, aki kíváncsi a történetre. De nézzük is, hogy miről szól ez a kötet.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy Jancsi nevű kisfiú, aki édesapjával egy nagy házban lakott. Ez a fiúcska igencsak szorgalmas volt, hiszen kitűnő tanulóként igyekezett apukája elismerését elérni, ám sokszor magányosnak érezte magát, hiszen édesanyját korán elvesztette és barátai sem akadtak igazán. Ám egy napon összetalálkozik egy fiatal lánnyal és annak nagymamájával, aki pár magot ad neki, hogy ültesse el a kertjükben. De ki hallott már olyat, hogy egy nagy fa fog kinőni a helyére, ráadásul olyan magas lesz a teteje, hogy emberi szemmel nem is látható, hogy hol ér véget. Arról már nem is beszélve, hogy maga a fa sem mutatja meg magát akárkinek.

Sára bába édesanyjával nőtt fel, ahol éjjel – nappal tanulás és a különböző feladatok ellátásával teltek a napjai. Mivel szigorú szülői figyelem mellett nőtt fel, barátok nélkül igencsak magányosnak érzi magát, míg el nem jön a nap, amelyre egész életében készült. Vajon képes lesz-e teljesíteni a kötelességét és végül édesanyja nyomdokaiba lépnie?

Jancsi és Sára élete összefonódik, ám ahogy a jó nem létezik a rossz nélkül, úgy az egyensúly minden világban fontos és szigorú szabályokhoz kötött. Vajon mi köze van egy 13 éves fiúnak a felhők feletti világhoz és miért érzi magát mindennap egyre furcsábban? Mi történik akkor, ha semmi és senki sem az, aminek elsőre látszik, és ki mondja meg, hogy mi a jó és hol kezdődik a gonosz? Nos, ezekre a kérdésekre mindenkinek maga kell megtalálnia a választ, de persze a morzsákat elszórtam, hogy talán megleljétek a titkokat.

„Bárcsak veled is ennyire egyszerű lenne. Ha hallanád, amit mondok neked, és amíg ott élsz a fába zárva, talán megtanulnál szeretni – suttogta egészen halkan, miközben a tiszta égre meredt.”

Nagyon érdekes, ahogy a szerző szövi a szálakat, hiszen a mesei elemek, például a kisgömböc vagy éppen Jancsi és Juliska története olyan szépen illeszkedik bele a való világba, ahogy egy igazi mágus képes varázsolni. Aki jártasabb a mesék világában, annak könnyedén felismerhetőek lesznek az elemek, amelyekkel a mágia hatni kezd az olvasóra.

A két gyermek, akik egymás tükörképei bizonyos szinten, – és itt nemcsak az életviteli azonosságra gondolok – hamar egymásra lelnek, ám a bonyodalmak okán a barátság fogalmáról is új megvilágítást kapunk. Nagyon érdekes volt, ahogy a szerző játszott az olvasói szívekkel és tulajdonképpen néhol, talán kissé csintalan módon, kockára tette azok épségét, ám mindig meghagyta azt az utolsó leheletnyi reményt, hogy a változás megtörténhessen. Más kérdés, hogy kinek bírja ezt a lelke, elvégre kötélből nem sok embernek vannak az idegei.

Szerettem olvasni a szülő – gyermek kapcsolatokról is, mert ezekben is megmaradt ugyan a diszfunkcionális családi mintázatnál, ám mindenhol ott volt a szeretet egy-egy apró morzsája, amelyet a figyelmes olvasó éppen úgy észrevehetett, ahogy a karakterek.

„Olyan, mintha idelenn minden ellenkezően működne: nem a jó győzedelmeskedik, hanem aki túl tud járni a másik eszén. Sőt, egyre inkább úgy érzem, az emberek szándékosan nem akarják felismerni, mi a jóság, és csak ködös fogalmakat alkotnak róla.”

Számomra Sára volt a kiemelkedőbb egyéniség és ő fejlődött jellemileg a legtöbbet, sőt a regény végére igazán különlegessé vált, akiről szívesen olvastam volna még többet is.

Örülök, hogy a szerző keserédesen ringatta el olvasóját abban a hitben, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, míg a rossz megbűnhődik és tulajdonképpen ezen a gondolatmenten maradva az utolsó oldalon is kapunk plusz információkat, meglepetéseket.

„– Apa, hadd melegítsem fel a pizzádat – kérte Jancsi, amikor a dugóba került futár végre megérkezett a rendeléssel. – Tanultam délután rá egy tök könnyű bűbájt.
– A múltkor felrobbantottad a kávéfőzőmet – emlékeztette az apja.
– Az baleset volt!
– Tönkrement a kedvenc kotyogóm!”

Tagadhatatlanul nagyon boldog vagyok, mert ez a könyv szerepel a 2023-as évi Merítés-díj Ifjúsági Top10-es listán és pont ezért csak jó szívvel gondolok rá. Hálás vagyok az ilyen regényekért, mert mindig megerősítenek hitemben, miszerint lehetek akármilyen korban, az én lelkemet – és remélem sok hasonszőrű olvasóét – mindig képes elvarázsolni egy jó történet.

Jó szívvel ajánlom ezt a mesét kortól és nemtől függetlenül, mert a mesékben hinni nem szégyen, sőt felemelő, úgy gondolom, és ki tudja, lehet, legközelebb pont a te életedben tapasztalhatod meg a csodát.

Ha úgy érzed, hogy ezek után szívesen kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy