KÖNYVELVONÓ

Acsai Roland – A vihar

Szerző: | 2024. ápr. 26. | Mesesarok

A könyv a világ legerősebb varázslójává tett, miután elolvastam. Például ezért is nagyon hasznos az olvasás.”

 

 

A mostani olvasmányomat tudatosan választottam egy közös kihívás keretében, amelyet egy kedves barátnőmmel vezetünk. A feladat ebben az esetben egy olyan kötet olvasása volt, ahol egy csónak van a borítón, amelyet ezzel a kiadvánnyal teljesítettem. Első ránézésre a borítókép egy állattörténetet sejtet, amelyet a maga humorával William Shakespeare azonos című drámája alapján írt a szerző. Ha valaki nem ismerné esetleg ezt a művet, annak ajánlom figyelmében, mert nagyon szórakoztató és remek olvasási élményt nyújt az érdeklődőknek.

Acsai Roland hazánk egyik legváltozatosabb és egyben legtermékenyebb írói közé sorolható, hiszen a költészet és a próza szférájában egyaránt alkot, ráadásul az utóbbi területen a gyermekkönyvektől kezdve, az ifjúsági regényeken át, még a felnőtteknek szóló kisregényeket is felfedezhetjük. Sokrétűsége mellett egy bizonyos fanyar humor jellemzi a szerzőt, amely fűszere a köteteinek.

Rólam elmondható, hogy jószerével évente veszek kézbe az író által publikált köteteket, ám ahogy jelen esetben a borítón hánykolódó állatokra pillantok, úgy hullámzik a véleményem is. Ám azt itt is el kell, hogy ismerjem, ettől még minden újdonságot érdeklődve fogadok, és mindig tiszta lappal állok neki az olvasásnak.

Acsai Roland – A vihar című gyerekkönyve 2022-ben jelent meg a Holnap Kiadó gondozásában. A kötet borítóját és a benne található illusztrációkat is Dani Orsi munkájának köszönhetjük.

Történetünk főhőse Proszpero, aki egy aranyhörcsög és a Kukorica Királyság uralkodója, ahol lányával, Mirandával él. Egy igazán borongós napon megjelenik Alonzo, a viking hörcsög, fiával és tanácsosával, hogy meghódítsa a királyságot. A királyt és lányát egy kilátástalan utazásra kényszerítik, ahol pár napi élelemmel és vízzel kell életükért megküzdeniük. A végtelen tenger nem éppen barátságos a „betolakodókkal”, így a viharos időjárással megküzdve végül egy lakatlan szigetre lelnek. Mint utólag kiderül, a szigeten számos állatfaj él, köztük a két büdösborz, anyja – fia páros, akik egy varázskönyv segítségével szolgasorba kényszerítik a menekülteket. De mi történik akkor, ha lázadás üti fejét a társaságban, ráadásul ezt egy helyi tündér is nagyban támogatja? Számos kalamajka mellett az érzelmek is a tetőfokukra érnek, hiszen szerelem és gyűlölet párhuzamán át, a rekeszizmaink megtornáztatásáról is gondoskodik a kötet.

– Meg kell találnom a fiamat!
– Meg kell zabálnod a fiadat? Ennyire éhes vagy? Én inkább egy saláta mellett döntenék, de az itt nem nagyon terem.
– A fiamat, és nem megzabálni akarom, hanem megtalálni.
– Bocsánat, valószínűleg maradt még némi víz a fülemben.”

Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok szórakozni, már csak a találó nevekből kiindulva. Nagy kedvencem ennek okán Szatyor, akinek személye megér egy külön kötetet is. Virágzó élmény volt lelkemnek minden egyes alkalom, amikor kifejtette véleményét vagy éppen nem tetszését.

A másik két ilyen ékesség, a két matróz, akik bár tagadhatatlanul zsiványok, mégis rendkívül gyorsan képesek voltak felmérni az adott helyzetet és ehhez méltán alakítani a szerepüket.

„– Csöpi! – kiáltott fel Göthös, aztán tapogatni kezdte a bundáját, mintha a pénztárcáját keresné.
– Mi az?
– Nem csíp semmi. Eltűnt Csöpi, a kedven bolhám! Pedig már úgy megszoktam. Vízbefulladt! Csöpike! – Göthös hasra vetette magát, öklével a homokot csapdosta. Aztán hirtelen a fenekéhez kapott, megvakarta, és rögtön megnyugodott: – Él! Megcsípett.”

Minden túlzás nélkül elmondhatom, hogy a szerző tollából eddig ez az alkotás tetszett a legjobban és biztosan állíthatom, hogy nem utoljára vettem kézbe.

Kortól és nemtől függetlenül ajánlom jó szívvel, hiszen rövidsége ellenére nagyon tartalmas és jó humorú kiadványról van szó.

Remélem, hogy kedvet kaptatok a kalandozáshoz és szívesen elmerülnétek a könyvben, amelyet a Holnap Kiadó weboldalára ellátogatva tudtok beszerezni.

Egy apró tanácsot még adnék: az eredeti művet se felejtsétek el, mert kettő együtt dupla vidámság a léleknek!

Írta: NiKy

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük