„Végül is azzal kell lenni, aki megbecsül.”

Az idő egyre csak telik, néha szinte pillanatoknak érezzük a napokat, heteket és bizonyos szinten az éveket is. A gyermeki varázs hamar megkopni látszik miután átléptük a felnőttek világához tartozó küszöböt és bár mindannyian más-más életet élünk, a végére ugyanoda fogunk kikötni. Legyél nő vagy férfi, fiatal vagy hosszú évek porától megkopott kabátban szemlélődő idős lélek, mindig attól függ a boldog, igaz vég, hogy milyen hittel és cselekedettel jártad végig a rád szabott utat. A mostani olvasmányom is egy egészen friss aspektusból mutatja be, – egy ötvenes forma férfi szemszögén keresztül – a létezés és elmúlás, a valóság és látszat párhuzamán keresztül felfestett képet, amelynek színvilágát maga az olvasó adja meg, hiszen ki miképpen látja majd az adott történetet.

„A képek nem tárgyak […] A jó képek a lélek olajban.”

Történetünk főhőse Schneider, egy középkorú, elvált férfi, aki viszonylag elégedett lehet életével, hiszen a munkáját rajongásig szerető galériatulajdonosként egy nyugodt, de annál tartalmasabb életet alakított ki magának. A mindennapok színeit a képekkel való elemezgetés, a hagyatéki örökségek között való vadászat, valamint a múltjának felidézésével telnek. Igazán kielégítőnek mondhatnánk a szürke hétköznapokat is, ám csak a szerelem és egy csábos nő adhatna igazán megelégedést.

De az élet kifürkészhetetlen, tartja a mondás, és igaznak is bizonyul, hiszen Klára személyében megérkezik a vágy is a férfi életébe. Klára maga a múlt letükröződése régi, idejétmúlt ruháival, már mások által elfeledett zenei ízlésével és a történelem negatív nagyjainak posztereivel.

„Egyszer végighallgattam Lenin összes beszédét, mondta, miközben a tűt nézte. Egy szót sem értettem belőle, de még így is izgalmas volt. Valahogy szexi volt a hangja.”

Ám a szerelmi élet igen hamar kaotikussá kezd válni, hiszen feltűnik a színen egy szobatárs, Auguszta személyében, aki teljesen eltétje Klárának. A mindig divatos leányzó számos kellemes órát ígér és betölti az űrt azokban a napokban, amikor Klára nem elérhető. Vajon miért olyan nehéz két nő között választani és miért jut mindig egy harmadiknak is szerep? Hol kezdődik a szerelem és miért olyan erős a vágy, ha a sikamlós testek látványa felemészt mindent? Az egyik szőke, a másik vörös, de az éj sötétje nélkül sem létezhet senki. Egy elveszett lélek a csábítás őrületében, ez a regény nem fog nyugton hagyni senkit sem.

„[…] az éjszaka mindent felnagyít, még a fájdalmat is.”

Böröczki Csaba – Salomé nem szeret senkit című első regénye 2023 téli újdonságainak egyike, amely a Pesti Kaligram Kiadó gondozásában jelent meg. A történet monológ, kissé lassú narratíváján keresztül szemlélteti egy ötvenes évei elején járó férfi három nő közti őrlődését, amely a maga misztikumával próbálja elhitetni az olvasóval, hogy az élet szenvedély nélkül üres és semmi, hiszen a színeket a vágy keveri.

„ Felesleges mindenbe belelátni azt, ami nincs ott.”

Számomra először kicsit Marguerite Duras – A szerető című regény hangulatát juttatta eszembe, ahol az írónő a maga nyers prózai aláfestésével szemléltette egy letűnt kor fájdalmasan gyönyörű, elveszett szerelmét. Már maga a cím is különleges és kissé szokatlan választás, ám a történetben visszaköszönő női alakok teljesen alátámasztják ennek okát. Mint tudjuk Salomé alakja id. Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János levágott fejével című festményén látható. A történet szerint Heródes (Júdea királya) vadházasságban élt elhunyt bátyjának feleségével. Keresztelő János (Jézus unokatestvére) ezt szóvá tette, ezért börtönbe zárták. Heródes a születésnapi vacsoráján megkérte mostohalányát, a gyönyörű Salomét, hogy táncoljon a vendégeknek. Jutalmul Salome bármit kérhetett cserébe, ami csak szíve kívánt, ám a lány Keresztelő János fejét kérte, amit tálcán végül meg is kapott.
Ez a háttér sztori alapozza meg a kisregény fő vonalát, hiszen Klára személyében tükröződik vissza Salomé alakja.

A fiatal nő és Schneider között igen csak nagy a korkülönbség, ami sokszor okoz gondot a férfi számára. A belső őrlődés nem csupán a korosztályi eltérés, mind inkább az életfelfogás különbözősége és egy bizonyos meghatározhatatlan függőség okán újabb és újabb kérdéseket vetít elő, amelyek egy totális lelki háborút indítanak el a főhősünkben. Ezt ráadásul megspékelhetjük egy korban Klárához közeli szobatársnővel, illetve a végzet asszonyának látszó, kicsit idősebb személlyel, akik körül forog Schneider minden gondolata. Ráadásul, hogy ez még ne legyen elég, egy titokzatos páros, egy rámenős magánynyomozó és egy kissé kelletlen ex is hozzá adódik a hétköznapok kaotikusságához. Mi ez, ha nem maga az őrület?

Számomra olybá tűnt, hogy Schneider úr kapuzárási pánikban szenved, amelyet a jószerencséjének köszönhetően három nő is csillapítani kívánna. Természetesen a fehérnép eltér a megszokottól és itt nem csak a korkülönbségről, sem mint inkább az élethez való hozzáállásról írok éppen. Nagyon érdekes volt olvasni, ahogy szépen, lassan szinte felőrlődünk a megválaszolatlan kételyekben és már nem tudjuk megkülönböztetni a valóságot, az illúziótól. A misztikumból eredő félreértések és az elvarratlan vég igazán elnyerte tetszésemet, pedig őszintén szólva a kötet háromnegyedénél kezdtem kissé már unottan fogadni ezt a sehova nem vezető, lelki tusát.

Talán összességében úgy is fogalmazhatnék, hogy a szerző pont annyira taszítja mélyre olvasóját, amit még éppen elvisel mindenki, ám a történet eleje és a végkifejlet között megtett utat mindenkinek magának kell megélnie. Ki nyugodt szívvel csukja majd be a könyv utolsó oldalát, ki elégedetlenné válik majd, és akadnak majd olyanok, mint jómagam is, hogy csak pislogunk magunk elé és nem tudunk szabadulni az olvasottaktól.

Elsősorban olyan olvasni szerető lelkeknek ajánlom, akik kedvelik a művészeteket, értik és átérzik a történet alakulása és a festmények közötti összefüggéseket. Valamint szívesen merítkeznek meg az emberi lélek gyötrelmeiben, kétségeiben, hogy aztán elgondolkodjanak saját életükön is.

Úgy gondolom, hogy érdemes kézbe venni és elmerülni benne egy pár óra elejéig, amit a Libri weboldalára ellátogatva tudsz megtenni.

Írta: NiKy