„[…] a bátorság nem az, hogy soha nem fél az ember, hanem hogy legyőzzük a félelmünket.”

Hogy őszinte legyek nagyon vártam már, hogy kézbe vehessem a mostani olvasmányomat. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hiszen eddig akármit olvastam a szerzőtől, az hatalmas kedvenc lett a számomra.

Péri Györgyi immáron ötödik könyvét adta át olvasóinak, amely jelen esetben az ifjúságot célozta meg elsődlegesen. Az anno tanárként is dolgozó írónő most tudta igazán kamatoztatni akkori tanítványai által előadott történeteket, valamint saját tapasztalatait is. Ezeket összegyúrva álmodta meg számunkra A Fáserdei tábor rejtélye című könyvét, amely 2023–ban jelent meg a Péri Penna Kiadó gondozásában.

Az illusztrált kötet rendkívül bájos rajzokat tartalmaz, amelyeket jelen esetben Szabó Katalin készített. Továbbá ismételten csak gyönyörködhetünk Lengyel Levente borító munkájában, amely jól passzol az írónő előzőleg már megjelent négy kötetéhez. Ha valaki ezzel a stílussal találkozik bárhol is járva az országban, akkor bizony tudni vélheti, hogy kinek is a könyvére pillant éppen. Az egyediség nagy kincs a mai világban, úgy vélem, és pont ezért megbecslendő és megjegyzendő.

Történetünk egy iskolai ajándék táborról szól, amely jelen esetben a címben is olvasható Fáserdei tábort jelenti. Ide készül Botond, aki jelen pillanatban bárhol szívesebben lenne, mint otthon, ahol a családi darázsfészek rendre megkeseríti az életét. Persze ez a tábor sincsen éppen ínyére, de talán a nyugalom elegendő lesz ahhoz, hogy kipihenje iskolai „fáradalmait”.

Erre az utazásra 10 ember érkezik, megosztva arányosan a hölgyeket és urakat tekintve.

Kincső már nagyon várta ezt a kalandot és még azt sem szegte kedvét, hogy öccsét, Gergőt is magával kellett hoznia. Talán el lesz a srác, hiszen a haverját, Barnát is magával rángatta és végül is itt vannak a csajok is – Dóri, Évi -, így a triumvirátus teljessé válik.

A tábor nyugalma hamar szertefoszlani látszik, amikor a táborozók kisebb kalandokat élnek át és bizony egy komoly problémával is szembe kell nézniük. Vajon mitől pusztulnak el egészséges állatok és honnan ered ez az orrfacsaró bűz a környéken?

„Most mindhárom lány itt sugdolózik az orrom előtt. A csajok mást se tudnak, mint sutyorogni, és kuncogni utána. A legidegesítőbb dolog a világon szerintem.”

Ebben a regényben minden adott, amitől igazán izgalmas és felejthetetlen kalandokban veszünk részt. Itt van mindjárt egy rejtély, amelyet mind a felnőttek, mind a fiatalok figyelmét felkelti. Aztán ehhez adódik némi szurka-piszka, amely a fiatalok között alakul ki, és nem maradhat el az a páratlan, kissé „fűszeres” humor, amely olyan könnyeddé teszi a sztorit.

„– De miért kell állandóan kivágni a fákat? […]
-Hát, lehet, hogy beteg volt az a terület. Vagy vágásérett lett az erdő. Amikor a fa megérett, már nem fejlődik tovább, az is elkezd hanyatlani, mint ahogy az ember öregszik. Az elöregedő fák egy részét gazdasági értékük elvesztése előtt érdemes kitermelni. Ezek a fák nagyon jó fűtőértékű nyersanyagok. Ilyenkor persze pótolni kell őket.
– Az erdész akkor az erdő fodrásza? – vágja rá valamelyik dinka […].„

Nos, én úgy érzem, hogy ismét egy új oldaláról ismertem a szerzőt, amely egy rendkívül gazdag lelket takar. Úgy gondolom, hogy írónak születni kell és bár tudom, hogy a szorgalom is fontos, ezt a fajta érzékenységet nem lehet elsajátítani, vagy megvan az alkotóban vagy nincs. Felvállalom nagyon is büszkén, hogy hatalmas rajongója vagyok az alkotónak és nem tudok elég türelmes és hálás lenni, hogy ír, bár az évi egy könyv megjelenés kissé kevés szomjazó lelkemnek.

„A dac néha jó hajtóerő.”

Nagyon szerettem a srácokkal kalandozni és kimondottan jót tett a regénynek a váltott szemszögből való elbeszélés, hiszen hol Botonddal, hol Kincsővel, hol Gergővel kalandozhattam. Mindenki hozta a maga esendő, korosztályának megfelelő, tehát ezáltal hiteles formáját. Ráadásul a „Miniterminátor” is nagy kedvencemmé vált.

Egy nagyon rövid időre elgondolkodtam, hogy anno nekem milyen tanáraim voltak és őszintén szólva imádtam volna, ha nekem is jut egy Vera néni vagy Gyula bácsi. Bárcsak a valóságban is több ilyen oktató létezne, de persze a regényben is remekül mutattak.

Összességében rendkívül hálás vagyok, hogy egy ilyen izgalmas, nagyon mai, mégis igazi klasszikusnak is megfelelő ifjúsági regényt olvashattam. Remélem, hogy lesz folytatása, ámbár a zárás kerek egésszé tette a történetet.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert hiszem, hogy mindenki meg fogja találni a maga szórakozását és még akár jó lesz felülni arra a bizonyos nosztalgiavonatra, amely visszarepíti az olvasót a maga tinédzser korába. Álmodozni és emlékezni ajándék, ezt ne felejtsétek el soha!

Amennyiben úgy gondolod, hogy szívesen elmerülnél a regényben, akkor nem kell mást tenned, mint a Péri Penna Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy