Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra vannak olyan szerzők, akikről váltig állítom, hogy tőlem a vasalásról is írhatnának könyvet, de bizony én el fogom olvasni és valószínű nagy kedvenc lesz. Nos, nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy a mostani kötet szerzője a fent említett kategória számomra. Már alig vártam, hogy megérkezzen a rendelésem és kézbe vehessem a regényt.

Ecsédi Orsolya írónő neve számomra egyet jelent a kellemes, tartalmas és sírósan nevetős szórakozással, elvégre eddig több alkotását is volt szerencsém olvasni – igen bevallom, az összes történetét kézbe vettem és valamennyi nagy kedvencem évről évre. Nagyon szeretem a furfangos nyelvezetét, imádom a szóvirágait, a kissé pikáns humorát és legfőképpen azt a bájos fantáziát, amellyel minden alkalommal elvarázsol engem, sok molytársamat és több fiatalt is egyetemben.

A mostani szerzeménye a Kell egy csapat sorozat harmadik része, amely Sárkányugatás címmel jelent meg 2021- ben a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

A történetünk majdnem ott folytatódik ahol az előző résznek vége szakadt, a megszokott kis csapattal – Zizuval, Ankával és Bátival – akik egy újabb varázslatos nyomozásba kénytelenek belekezdeni. Ráadásul most a különleges számok bűvkörében, elvégre a három igazán varázslatos szám, nem igaz? Három barát, három nyomozás plusz egy csipetnyi varázslat adja annak az egyenletnek az eredményét, amitől ez a történet ismét egyedivé válik és az olvasó le sem akarja tenni a könyvet. Hiszen hol olvashatunk kutyából lett sárkányról vagy sárkányos ebről? Egy furcsa fiúról, aki a bújkálások mestere, vagy a mester „gyermeke”? És mi van akkor, ha ebből a katyvaszból csak akkor van menekvés, ha az idő hajlandó segíteni? Igen, jól olvasod, ez maga az őrület, de garantálom, hogy nem akarsz kijózanodni, csak vedd kézbe a könyvet!

„(…) milyen sárkány az, aki hagyja, hogy elvigyék egy menhelyre?”

Számomra ez a történet gyógyír volt fájó sebeimre és minden egyes mondatával felmelegítette a lelkemet. Könnyesre sírtam a szemem, de most a nevetéstől, ráadásul ismét kedvet kaptam a műben előforduló múltunk kincseinek újra olvasásához is.

Imádtam a csapattal kalandozni és anno mit meg nem adtam volna egy ilyen tüneményes tanárnőért, mint Adél néni jelen esetben. Nagyon szerettem a stílusát, minden „jóslata” megváltás volt számomra.

„Nem tűnt fel, hogy minden jó történet olyan, mint a napfelkelte? Hogy a hajnal előtt a legsötétebb?”

Egyszerűen eldöntöttem, hogy panasszal fogok élni, mégpedig az írónő felé. Hol a többi kötet? Évente egy nem elég és tudom, hogy nem csak én gondolom így. Tessék írni minél többet, hogy mi boldogok lehessünk egy rövid időre.

Hogy kinek ajánlom a könyvet? Neked, neki, mindenkinek. 11-99 éves korig bárki kézbe veheti, mert garantáltan jól fog szórakozni. És ne feledjétek, minden történet csak akkor ér igazán valamit, ha az olvasó lelke hozzáadódik. Kalandozásra fel!