KÖNYVELVONÓ

Böröczki Csaba – Salomé nem szeret senkit

Böröczki Csaba – Salomé nem szeret senkit

„Végül is azzal kell lenni, aki megbecsül.”   Az idő egyre csak telik, néha szinte pillanatoknak érezzük a napokat, heteket és bizonyos szinten az éveket is. A gyermeki varázs hamar megkopni látszik miután átléptük a felnőttek világához tartozó küszöböt és bár mindannyian más-más életet élünk, a végére ugyanoda fogunk kikötni. Legyél nő vagy férfi, fiatal vagy hosszú évek porától megkopott kabátban szemlélődő idős lélek, mindig attól függ a boldog, igaz vég, hogy milyen hittel és cselekedettel jártad végig a rád szabott utat. A mostani olvasmányom is egy egészen friss aspektusból mutatja be, - egy ötvenes forma férfi szemszögén keresztül – a létezés és elmúlás, a valóság és látszat...

bővebben
Philip K. Dick – A tökéletes fegyver

Philip K. Dick – A tökéletes fegyver

“- Hibát követek el, amikor sajnálom magam? Amikor harcolok a városházával? Amikor szovjet hivatalnokokkal beszélek kávészünetben? – Várt; nem történt semmi. - Amikor azt hiszem, hogy azoknak, akik állítólag gyilkoló, csonkító, romboló gépeket csinálnak, kéne annyi erkölcsi integritásuknak lenni, hogy tényleg gyilkoló, csonkító és romboló gépeket csináljanak, ne csak bonyolult ürügyeket, amiből végül olyan semmik, olyan dekadens újdonságok sülnek ki, mint te?”   Mennyire képes integrálni vagy megosztani a társadalmat, illetve legitimálni a hatalmat egy valós vagy mesterségesen kreált külső fenyegetés? Falkaszellem vagy önvédelmi mechanizmus? Érdekében állhat-e valaha is a vezető...

bővebben
Mark Twain – Ádám és Éva naplója

Mark Twain – Ádám és Éva naplója

„Az a legjobb, ha az ember a dolgokat kísérlettel bizonyítja: akkor megismeri őket; ha azonban a találgatásra, feltételezésre és sejtésekre támaszkodik, soha nem lesz művelt.”     Egy újabb klasszikus történet, amely rövidsége ellenére nagyon felkavart, mégis a lelkemet ezer színben pompáztatta. Sosem tagadtam, hogyan is vélekedek arról, ami a magyar oktatási rendszerben zajlik. Túl fiatalon kell kézbe venni olyan szerzők fajsúlyos könyveit, amelyeket nem érthet – korából és tapasztalatlanságából fakadóan – a gyermek. Egy felnőttnek ellenben ezek a kiadványok sokszor víz a sivatagban, mert szomjazzuk a tudást, a gyötrelem szépségét és mindazt a történelmi kincset, amelyeket ezek...

bővebben
M. Z. Chapelle – Papírhajók napkeletről

M. Z. Chapelle – Papírhajók napkeletről

„Egyszer valaki azt mondta, nem az a titok, amiről senki sem tud, hanem amiről mindenki tud, csak nem beszélnek róla.”   Köztudott, hogy ahány nép található a Földön, annyi féle szokást és kultúrát ismerhet meg az ember, de bizonyos dolgok nem változnak. Ilyen változatlanság a bullying, vagyis az iskolai bántalmazás témaköre is. Ez a fajta negatív diszkrimináció, mert igen is annak számít mértéktől függetlenül, minden társadalomban egyre „divatosabb”. A színfalak mögött meghúzódó hierarchikus rendszer a legerősebb felek nyerészkedésén alapszik, akik az általuk gyengébbnek titulált személyeken élik ki elfojtott indulataikat a verbális bántalmazástól kezdve a komolyabb, súlyosabb testi...

bővebben
Farkas Anett – A 33-as beteg

Farkas Anett – A 33-as beteg

„Olvasni szerettem. Mindenféle könyvet. Amikor olvastam, úgy éreztem, egy másik, jobb világba kerülök.”   Határozottan állíthatom, hogy szeretem a meglepetéseket, különösen akkor, ha szkeptikus vagyok egy adott témában. Igen, felvállalom, hogy a krimi műfaja tekintetében nagyon magas elvárásokat támasztok az adott történettel, írókkal szemben, hiszen nem elég, hogy izgalmasnak és rejtélyesnek kell lennie, de komoly pszichológiai kritériumokat is keresek rendre a karakterek vonatkozásában. Sosem elégíti ki elvárásaimat csak az, hogy megoldódik egy adott bűntény, mert tudni akarom a háttér információkat is, minden egyes részletre figyelve. Ennek az igényességnek talán az az alapja, hogy...

bővebben
Alex Schulman – Az állomás

Alex Schulman – Az állomás

„Milyen ostoba dolog a véletlen, és milyen nagyszerű dolgokat képes mégis beindítani.”   Hiszel a sorsban vagy éppen a véletlenszerűségben? Látsz összefüggést aközött, ahol most tartasz és aközött, ahol gyermekként lenni akartál? Tudod, hogy mi a legnagyobb tragédiája az embernek? Én megmondom neked: a szülők sorsának mintázata. Ezt úgy hívjuk modern világunkban, hogy transzgenerációs örökség, amely még a köztudatban csupán egy lepke szárnysuhanásával ér fel, de a valóságban az ereje egy hatalmas sziklával vetekszik. Ez a gát bennünk éled újjá, amikor akaratlanul is tanúi leszünk a felnőttek hibáinak, tragédiáinak. Hogy ki kérte? Talán senki, de tudattalanul is azt a mintát visszük...

bővebben
H. G. Wells – Dr. Moreau szigete

H. G. Wells – Dr. Moreau szigete

  „A fájdalom nem más, mint beépített orvosi tanácsadónk, amely figyelmeztet és ösztönöz.”             Azt szokták mondani, hogy két féle olvasó létezik: az egyik szereti a klasszikus irodalmat, a másik ódzkodik tőle. Szerintem én valahol a kettő között helyezkedem el, mert bár a könyvtáram szép számban gyarapodott - az elmúlt évekre visszatekintve - ilyen típusú könyvekkel, mégis úgy gondolom, hogy sokkal kevesebbet veszek kézbe, mint szeretném. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az aggódás. Talán hétköznapi dilemmával küzdök és jó érzés lenne, ha mások megerősítenének abban, miszerint szorongásom alapja nem is olyan ritka. Feszengek minden alkalommal, hogy vajon mennyire leszek...

bővebben
Philip K. Dick – A jövő orvosa

Philip K. Dick – A jövő orvosa

“Ahogy visszafelé hajtottak Stenog házához, Parsosn a csillogó szemű férfiakat és nőket nézte az utcán. Erős orrok ás állak. Makulátlan bőr. Impozáns férfiak és telt keblű nők szép faja, mind fiatalságuk teljében. Nevetve élik az életüket a remek városukban. Egy ízben megpillantott egy férfit meg egy nőt egy keskeny rámpán, két tornyot összekapcsoló csillogó fémszálon. Egyik sem volt idősebb húsznál. Kézen fogva iparkodtak, beszélgettek és mosolyogtak. A lány arca kicsi és éles volt, karja karcsú, apró lábfejét szandálba dugta. Meleg arca tele élettel és boldogsággal. És egészséggel. Pedig ez a társadalom a halálra épül. A halál a mindennapi életük része. Emberek haltak meg, és senkit nem...

bővebben

Szerb Antal – A Pendragon legenda

   “- Van valami ősi bölcsesség, valami ős-kinyilatkoztatás, amelynek minden emberi tudomány csak a higítása – mondta csendesen. – Amit az emberek elfelejtettek abban a mértékben, amint növekedett a képességük, hogy racionálisan gondolkozzanak. - Igen – mondtam -, ez ma már csaknem tudományos igazság. Minden nép mitológiája egy törvénymondó bölccsel kezdődik: Hamurabbi Egyiptomban, Hermes Trismegistos Egyiptomban… - És minden nagy gondolkozó úgy tudta, hogy az igazságot valahonnan messziről, ősidőkből kapták az emberek. Gondoljon Platón Atlantis-meséjére a Timaiosban…Volt egy világ, egy nagy-nagy sziget, ami a tenger alá süllyedt. Innen hozdták magukkal a titkokat az egyiptomi papok....

bővebben

Andrés Barba – Fényes köztársaság

  „Talán lehetetlen megérteni és megbocsátani másoknak, ha az ember nem érti meg önmagát, és nem bocsát meg önmagának.”   Gyerekek. Ha ezt a szót kiejtem a számon, mindig valami különlegesre gondolok. Lelki szemeim előtt apró kis talpak jelennek meg, mosolygó arcok és kacagást vélek hallani. Az ártatlanság fogalmának megtestesítője és valami határtalan naivitást párosítok eme korosztály irányába. Pedig sehol sincs megírva, hogy a gyermekkor csupa móka és kacagás, mégis szeretném azt gondolni, hogy mindenkinek kijut a boldog, felhőtlen kezdet. És talán pont ezért is reagál a testem, kissé negatívan, ha a gyermekeket veszi górcső alá egy mű. Hiszen a szorongás érzését jól ismerem a...

bővebben