“- Hibát követek el, amikor sajnálom magam? Amikor harcolok a városházával? Amikor szovjet hivatalnokokkal beszélek kávészünetben? – Várt; nem történt semmi. – Amikor azt hiszem, hogy azoknak, akik állítólag gyilkoló, csonkító, romboló gépeket csinálnak, kéne annyi erkölcsi integritásuknak lenni, hogy tényleg gyilkoló, csonkító és romboló gépeket csináljanak, ne csak bonyolult ürügyeket, amiből végül olyan semmik, olyan dekadens újdonságok sülnek ki, mint te?”

Mennyire képes integrálni vagy megosztani a társadalmat, illetve legitimálni a hatalmat egy valós vagy mesterségesen kreált külső fenyegetés? Falkaszellem vagy önvédelmi mechanizmus? Érdekében állhat-e valaha is a vezető elitnek a béke és a felodódás, ha az állandó hadiállapot szinte garantálja a pozícióban maradást és a mesés profitot? Mi történik, ha jelentkezik egy mindkét szekértábor egzisztencáját egyszerre fenyegető valós fenyegetés?

Philip K. Dick – A tökéletes fegyver című regénye 2022-ben jelent meg az Agave Könyvek Kiadó gondozásában. A borító kapcsán úgy érzem ki kell, hogy emeljem, hogy egy rendkívűl frappáns és szellemes megoldás született, ami tökéletesen adja át a kötet nem mindennapi alapkoncepcióját.

A hidegháború sohasem ért véget, a világ két globális ellentáborba szerveződött, minden a politikai dualizmus időtlen gyantájába merevedett. Főhősünk, Lars Powderdry a Nyugat éppen aktuális fegyvertervező zsenije, aki drogok által indukált transzban “fedezi fel” az újabb és újabb tömegpusztító eszközöket – hogy azok a legtöbb esetben valamilyen civil szabadalomként kerüljenek a hétköznapi fogyasztók asztalára, akár egy hétköznapi háztartási eszköz formájában. Természetesen a Keleti blokknak is megvan a házi zsenije, Lilo Topcsev,és kettejük sorsa óhatatlanul is összefonódik, de nem csak kívételes tehetségüknek köszönhetően.

Ismerős és egyben idegen is ez a világ: mindent átható, rendszerszintű paranoia, bolygószintű, bürokratikus-monolitikus ügynökségek és szervezetek, ahol ember embernek farkasa a hivatali ranglétrán való előrelépés érdekében. Egy utópisztikusnak tűnő jövő, ami valamilyen szentégtelen, erkölcstelen kompromisszumon vagy az alávetettek tömeges beletörődésén alapul. A hatalmas horderejű, emberek milliárdjait érintő döntések és tettek mögött is legtöbször csak primitív emberi vágyak a legfőbb mozgatórugók.

Kissé komor képet festettem az előző bekezdésben, de megérzésem szerint inkább egy szatírával van dolgunk, sem mint egy disztópikus sci-fi-vel. Számos ironikus fogalom és fordulat jellemzi a történetet, álljon itt néhány példa a teljesség igénye nélkül a spoilerek védelme és a hangulat megteremtése érdekében. A nyugati társadalom alapvetően két rétegre osztott, link-ekre és tufákra. A linkek a szó köznapi értelmében tehát pont az élen járásra érdemeseket jelöli annak a kapocs, kötelék értelmében tarják kézbe a társadalom mechanizmusait. A másik kaszt pedig a tufák, a plebejusok, a “tudatlan fajankók”, vagyis a szolgalelkű fogyasztókká züllesztett emberek milliárdjai, akiket a mesterségesen szított külső fenyegetés és az arra válasz gyanánt kifejlesztett még halálosabb fegyverek által teremtett fenyegetés spirálja kondicionál engedelmességre. A viszonylag stabil béke tulajdonképpen egy soha véget nem érő háború, amely kimerevedett az utolsó előtti pillanatban, mielőtt valamelyik fél bevetné világpusztító fegyverét. Vagy vegyük plédául Lars-ot, aki elméletileg a nyugati világ egy szellemi titánja lenne, a neve (Powderdry) mégis mintha egy száraz, unalmas alakra utalna.

Került számos csavar is a történetbe, és nagyjából a felénél szinte kötelező tartalmi elemként felbukkan az időutazás is, mert hát ugye időutazás nélkül a sci-fi is csak félkarú óriás, de szerencsére végül is csak kis nyomokban tartalmazza azt a kötet és egészen emészthető módon magyarázza amúgy is az azzal kapcsolatos anomáliákat és paradoxonokat. A stílus már a Dick-től megszokott paranoia, önpusztítás és (számunkra már!) retrofiction elegye, lendületes és olvastatja magát. Eredetileg 1965-ben lett kiadva, tehát lehet lesz, akinek megfekszi a gyomrát a nem megszokott történetvezetés, de szerintem jól kiállta a sztori az idő próbáját, nyugodt szívvel tudom ajánlani minden sci-fi rajongónak!

Amennyiben úgy érzed, hogy kedvet kaptál a könyv elolvasásához, akkor nem kell mást tenned, mint az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: Süni