„– Az már egyszer igaz, hogy az olvasás nemesít […].”

Nagyon szeretem a meséket és hiába vagyok immáron túlkoros gyermek lelkületű felnőtt, egyszerűen soha nem akarok kinőni ebből az érzésből. Különösen akkor nem, ha ennyire bájos történetekkel ismerkedhetek meg. Pedig ha valaki ismer, bizony most elcsodálkozik rajtam, hiszen az egereket nem szívlelem különösebben. Immáron második alkalommal találkoztam olyan mesehőssel, aki csodálatos személyiség jegyekkel rendelkezik és teljesen elfelejtette velem, hogy tulajdonképpen mit is gondolok állattani hovatartozásáról éppen. Ezt a könyvet utazókönyvként volt szerencsém elolvasni, amit itt is szeretnék megköszönni.

Lukács Boglárka – A sajtfa című mesekönyve 2025-ben az Publio Kiadónál látott napvilágot. A történet egy albínó egérlányról és az őt körülvevő barátokról, rokonokról mesél. A kötetet Paksi Veronika bájos illusztrációi teszik igazán egyedivé, bár maga a mese is csodálatos a maga nemében.

„A Csergő-patak közelében, ahol a sűrű fenyveserdő véget ért, és a fák rendezett sora átadta helyét a mező füveinek és virágainak, egy kis fatönk állt már nagyon sok éve.”

Ezzel a különleges, szinte dallamokon szálló mondattal kezdődik eme történet, ahol megismerkedhetünk Cilikével, egy kissé szokatlan külsővel rendelkező, ám annál inkább csupaszív egérlánykával. A kis hölgy csupa báj és kedvesség, mindenkihez van egy jó szava és a környék legfinomabb ételeit készíti. Bárki betérhet hozzá egy falat sütemény vagy tea reményében. Szerencsére mindig akad vendége, hiszen odúját sok kedves szomszéd és barát veszi körül, akikkel csuda mókásak a mindennapok. Cilike néha ugyan elpirul, amely hófehér szőre alatt jól látható és kis piros szemének sarkába is könnycseppek gyűlnek, de szerencsére minden bajra van megoldás, hiszen a barátok szeretete igazán nagy érték. Nem igaz?

„Ha az embernek ilyen barátai vannak, felesleges azokkal foglalkozni, akik megsértették.”

Cilike élete persze nem csak csupa mókázásból áll, egyedisége okán sok rokon köszörüli a nyelvét rajta, amely igencsak nagy bántatot okoz neki. Ráadásul egy új egérlegényke is letelepedni készül, aki egy igazán mogorva alak. Az is igaz, hogy nagyon ügyes, de a városi népséget kevesen értik meg igazán. Ráadásul a leányka kertjében áll egy híres- neves sajtfa, amely ugyan még nem érett meg, de ki tudja, hogy mikor történik meg a csoda. Vajon milyen kalandok várnak egy ilyen kedves kis egérkére?

„Olvasás közben világot lát az ember, csak éppen hátizsák és túrabakancs nélkül.”

Nem tagadom, hogy számomra ez a történet tele van szeretettel, kedvességgel és őszintén megvallva idei évem egyik kedvenc meséjévé avattam. Cilike és barátai nagyon közel kerültek szívemhez és a szerző is megmutatta, hogy tele van kedvességgel, hiszen aki ilyen szép történetet tud írni, annak aranyba mártanám a kezeit.

„Mindig újra lehet kezdeni.”

Összességében nagyon szerettem olvasni, sokszor elgondolkodtam üzenetén. Ez a mese elsősorban abban erősíti meg olvasóját, hogy lehetsz bármilyen külsejű, ha kedves vagy és figyelmes, a barátok körül fognak venni és ez a legértékesebb dolgok egyike az életben. Szeretni és szeretve lenni. A bátorságot pedig a szeretet és törődés teszi igazán nemessé.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen ez a történet mindenkinek ad valamit útravalóul, ha mást nem, pár óra kikapcsolódást ebben a rohanó őrületben.

„A vihar után mindig jön valami új […].”

Amennyiben úgy érzed, hogy szívesen elmerülnél ebben a könyvben, akkor nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy