„Félelem és bátorság kéz a kézben jár […], és addig nem tudod, mire vagy képes, amíg próbára nem tesznek.”

1956 évéről számtalan könyvet olvastam már, amelyek különböző szemszögekből mutatták be az akkor történeteket, valamint az elkövetkezendő évek politikai és társadalmi berendezkedését. Ám gyermekszemszögből látva még eddig csak egy kötetet forgattam (Deme László: Orsi és a tankok), ahol szintén egy ártatlan, tiszta lélek szemszögén keresztül éltük át a borzalmakat. Jelen esetben a szerző gyermekként dezertált 1956-ban Ausztrián keresztül az Államokba családjával, majd később Angliában telepedett le, ahol most is él.

Monica Porter – A budai vár Vagányai című ifjúsági regény 2024-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. Ritter Ottó rajzaival ékesítve egy igazán izgalmas történetet ismerhetünk meg.

„Az emberek reménykedni kezdenek a valódi változásban. Szabadságról és emberi jogokról beszélgetnek, bár a legtöbben, csak suttogva.”

Történetünk egy csapat fiatalról mesél, akik Vagányok néven egy titkos bunkerben szoktak  összegyűlni és az aktuális politikai eseményekről beszélgetni. Mindenki izgatott, hiszen nagy változások előszeléről beszélnek és a nép dühe végre lázadásra készteti az embereket. Amikor kitört az 1956-os forradalom a srácok úgy érzik, hogy nekik is ki kell venni a részüket a harcokból, ám mindannyian nagyon fiatalok, így a tűzharcban nem sok hasznukra lehetnek a felnőtteknek. A sors útjai viszont kifürkészhetetlenek, tartja a mondás és milyen igaz a mostani esetre is, elvégre Kiki édesapjának története elindít egy olyan folyamatot, amely elemeiben változtatja meg a fiatalok és a három bajtárs életét. Mi lesz ebből? Vajon képesek lesznek segítségére lenni az ellenállásnak?

„– Nincs különbség fasiszta és kommunista között, fikarcnyi sem. Ha nem tartozol közéjük, akkor ellenség vagy, és kész.”

Számomra ez a történet egy visszaemlékezés és egy ifjúsági, történelmi kalandregény is egyetemben. Bár az utóbbi megfogalmazás talán kicsit merész, mégis úgy éreztem, hogy a forradalom lüktetésével dobban az én szívem is, és néha bizony megállt egy fél pillanatra, hiszen a srácok hajmeresztő ötletekkel álltak elő minduntalan.

Alapvetően nem szeretek erről a periódusról olvasni, a II. világháború  sokkal jobban leköti a figyelmemet, ugyanakkor ebben az évben egy nagyon sok áldozattal járó, mégis nagy előre lépéssel került kis hazánk közelebb a szabadság felé.

Tetszett, hogy a Vagányok csapatában két lány is helyet kapott, sőt mi több, fontos szerephez jutottak. Természetesen nagy kedvencem volt egy bizonyos kutyuli is, aki bátorságával számos kellemetlen helyzetben helytállt.

„Este nyolc óra után még egyszer elhangzott a Magyar Írószövetség kiáltványa, amellyel a világ szellemi életének vezetőihez fordultak segítségért: „Segítsetek Magyarországnak!… Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”
A kérés azonban nem talált meghallgatásra. A rövid életű Szabad Kossuth Rádió örökre elhallgatott.”

Könnyed olvasmány, ám nehéz témaválasztás jellemzi a könyvet. Az írónő gördülékenyen vezeti végig az olvasót a fordulatokban gazdag történeten és még néhol kisebb mosolygást is engedélyez mindenkinek, persze ehhez érteni kell a viccet.

Örülök, hogy kézbe vettem, pár óra kikapcsolódásnak úgy érzem, hogy tökéletesen megfelelt.

Nemtől és kortól függetlenül ajánlom a könyv olvasását, elvégre lassan elérkezik a forradalom 70. emlékévéhez és jó tudni, hogy nagyszüleink milyen csatákat vívtak meg, azért, hogy nekünk békében telhessen életünk túlnyomó része.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Móra Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy