„– Kedvenc színem a csíkos!”

Gondolom, senkinek sem okozok meglepetést azzal a kijelentésemmel, miszerint Kufli- ragályban szenvedek. Még valamikor 2019 év végén kaptam el ezt az igen tartós „betegséget” és azóta is töretlenül tart. Hogy szenvedek-e tőle? Igen, de nem a megszokott módon, sajnos olyan tünetekkel jár, amelyekre a gyógymód igencsak időszakos enyhülést adó. Hogy miről is írok? Természetesen az évről-évre megjelenő, újabb kalandokról, amelyek egy adott időszakra átmenetileg enyhítik a panaszaimat. Vigyázzatok, mert fertőző és a gyógymód még mindig képlékeny.

Ha a bolondozást félreteszem, akkor a 2023-ban megjelent, immáron 20. résszel Dániel András igazán büszke lehet magára, elvégre kevés sorozat sikere ilyen töretlen, a rajongó tábor méretétől, valamint a mesék elképesztő humoráról nem is beszélve.

Dániel András – Kiránduló kuflik című munkája két éve jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában. Az illusztrációk, mint már megszokhattuk, ezúttal is a szerző alkotásai, amelyek egy külön mesét képeznek.

„– Valamikor ismertem egy bojtos sapkát, aki sokat mesélt az Elhagyott Holmik Földjéről. Azt állította, ezerszámra élnek ott az elveszett sapkák, fél pár kesztyűk, elkallódott sálak és más efféle ruhadarabok. Híresen vidám hely, úgyhogy a mindenféle holmik nem egyszer direkt elszöknek oda!”

A megszokott szerkezettel találkozhat most is az olvasó, hiszen két történettel leszünk gazdagabbak. Az első maga a címadó is egyetemben, míg a második A kuflik és a végtelen sál címet kapta. Az első mesében kis barátaink éves kirándulásuk megtervezéséről, míg az utóbbiban Zödön sáljáról mesélnek. Mind a két történetet szerettem, de a második nagyobb sikert aratott nálam. Imádom ezt a humort:

„Csitt-csatt, csitt-csatt, kötöget a bálna,
Bár hát ebben van ügyesebb nála.
Két nagy tűvel kötöget egy sapkát.
Mindegy, mondja, kicsi lesz vagy nagy rád.
Tök jó, tök jó! – dudorászik vígan.
Hidd el, kérlek! Nem hazudok, így van.

Csitt-csatt, csitt-csatt, kötöget a medve,
Mert nem tudja, hogy ügyetlen benne.
Összevissza döföget a tűvel,
Rossz ránézni, olyasmiket művel.
Pompás, pompás! – dudorászik vígan.
Hidd el, kérlek! Nem hazudok, így van.”

Na, látod? Imádom olvasni ezeket a kis pimasz sorokat és kissé sajnálom, hogy ilyen rövid mesékről van szó.

Felnőttként azt gondolhatnám, hogy kinőttem ezekből a mesékből, de rá kellett, hogy döbbenjek, a Kufli-ragálynak vannak előnyei, és amíg benne „szenvedek” a rekeszizmom is tornázni fog rendszeresen. Kell ennél több? Igen, még egy újabb könyv!

Összességében nagyon szerettem ezt a kis könyvet és már most tudom, hogy alig várom, hogy a következő részét is a polcomra tehessem. Addig is, ha nosztalgiázni van kedvem, csak elsétálok a megfelelő polcomhoz és leemelek egyet.

Mindenkinek kötelezővé tenném a kuflikat, de erre sajnos nincs módom, ám ez nem azt jelenti, hogy ha tehetem, ne ajánlgassam kicsiknek és nagyoknak egyarát. Legyél gyermek, tinédzser vagy felnőtt, a kuflikban nem fogsz csalódni szerintem.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, akkor nem kell mást tenned, mint a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy