„(…) 8 és 35 év között változtak az időtartamok. Évek… Ha minden, ennyi időre börtönbe dugott bűnöző kártyát dobálni, életet menteni vagy zongorázni tanulna, már máshol tartana a világ (…).”

Érdekes, hogy mennyire sokan használják fel kreatív oldalukat, amikor valami különlegessel szeretnének megmutatkozni az irodalmi berkeken belül. Gondolok itt mindjárt a mostani könyvre, amely a zene, a rajz, valamint az írás hármasát kívánta egybe forrasztani. Hogy milyen módon sikerült, erről mindjárt részletesebben is írok.

Léhmann Ágnes alkotó a fent említett művészeti stílusokat és ágakat formálta egy kötetbe, amely 5 nagy fejezetre osztva, ezeken belül pedig 25 rövid történetre bontva adja át olvasóinak elgondolása eredményét. A Bőrdzsekis Beethoven című novellás gyűjtemény 2024-ben jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában.

A kötet illusztrációit tekintve, illetve a borító alapképét nézve Oriana Martinez munkáit láthatjuk.

Az 5 fő fejezet a következő:

1. Tarka Lapok
2. Lúdanyó meséi
3. Szürke felhők
4. Rémkirály
5. Évszakok

A rövid történetek a hétköznapi életből merítkeznek, ahol olvashatunk zongoraórákon, különböző tanítványokkal megélt pillanatokat, a mindennapi életben átélt eseményeket, valamint egy–egy természeti csodát emelnek ki. A címadó történet az egyik legrövidebb, mégis érdekes koncepció alapján íródott.

„Nem csalunk, nem mosunk össze, nem áztatjuk pedálban felismerhetetlenre, nem szürkítjük el. Ez, kérem, Urtext […] maga a mester írta így tintába mártott, vékonyra hegyezett tollacskájával, ez nekünk a Szentírás, tudja ezt minden zenész, ettől él a zene, ettől lélegzik, ettől olyan világos, mint a nap, de legalább, mint Beethoven kikeményített, álló gallérja…, és ettől olyan piszok nehéz.”

A könyvben található rajzok nem mindig illeszkednek a történetekhez, mégsem lógnak ki, inkább egy háttér díszlettel tesznek hozzá az adott novellához vagy adják meg az alaphangulatot éppen. Ám ez a fajta önkifejezés valóban határtalan lehetőségeket nyújt mind az alkotónak, mind az olvasónak egyaránt.

Ugyanakkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy kicsit kritikával illessem a kötetet. Én értem, hogy a szándék nemes és az előszóban, mely az írónő életébe enged csöppet betekinteni, ad némi alapismeretet a történetek olvasása előtt, ám mégis úgy vélem, hogy nem kell minden elgondolást könyv formájában kiadni. Immáron sokadjára írom le ezeket a sorokat, fáradhatatlanul ismételve önmagamat, miszerint az írói pálya nem való mindenkinek, illetve megfedném magamat most, sok gyakorlással és mérhetetlen alázattal egy idő után kerülhetnek ki olyan történetek a kezeink közül, amelyek már a széles publikumnak is örömet fognak okozni. De őszintén szólva, egy átlagos bevásárláshoz hozzátenni fennkölt érzéseket vagy a mindennapi életben megélt érdektelen eseményeket, alapvetően egy naplóban vagy egy pohár bor mellett elmesélve a barátoknak van helye ezeknek a novelláknak álcázott történeteknek. Ilyenekről beszélgetünk pár percig, míg várjuk, hogy kiszolgáljanak minket, nem pedig egy majd 3500 forintért beárazott könyvben vetjük feleslegesen papírra. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy manapság a magánkiadás okán bármi kikerülhet a forgalomba, amivel semmi baj nincsen, csupán pénzkidobásnak vélem, amikor nem azt kapom, amikor a fülszöveg jól megírt ígéretét elfogadva kosaramba teszek egy ilyen kiadványt. A szándék nemes, talán csak én vagyok ennyire szigorú, mindenesetre számomra csalódás volt.

Az egyetlen pozitívuma, hogy a zenei órák valóban érdekesen lettek leírva, látszik, hogy azokhoz a szerzőnek mély érzései párosulnak.

Sajnálom, de nem tudok azonosulni ezekkel a „novellákkal”. Ha leülnék kávézni az írónővel és ő mesélné el valamelyik történetét, biztos, hogy szívesen fogadnám, és néhol elmosolyodnék, de így zsákutcában találtam magam és ez igencsak elszomorít. Ráadásul a helyenként obszcén kifejezések is elvesznek az értékéből, mert annyira nem illenek egy ilyen típusú műhöz. Lazának tűnni lehet úgy is, hogy nem csúszunk le egy színvonal alá.

Esetleg haikuk formájában vagy versként másképpen hatnának rám, persze ez csak egy kósza gondolat csupán.

Ezek után nehéz ajánlani a könyvet, alapvetően nem is szeretnék kivételesen ezzel élni.

Aki úgy érzi, hogy szívesen kézbe venné, annak nem kell mást tennie, mint a Smaragd Kiadó weboldalára ellátogatni.

Írta: NiKy